Állandósuló trópusi éjszakák a városokban, visszatérő malária, gabonaföldeket fojtogató gyomok, szennyezett élelmiszerek – néhány azok közül a drasztikus hatások közül, amelyekkel előbb-utóbb szembe találjuk magunkat a Kárpát-medencében a klímaváltozás következményeként, írja Tudomány rovatában a hvg.hu.

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szerint a klímaváltozással kapcsolatos problémákat ma már mindannyian érzékeljük. Tudjuk, hogy a döntően ember okozta folyamatokat nem fordíthatjuk vissza, arra azonban még van lehetőségünk, hogy a káros hatásokat mérsékeljük, és alkalmazkodjunk. „Számos megoldást is ismerünk ehhez” – írják, hozzátéve, hogy szembe kell nézzünk azzal, hogy a cselekvéshez radikális társadalmi változásra van szükség: a társadalom minden szereplőjének meg kell változtatnia a gondolkodását az egyénektől kezdve a közösségeken és a gazdasági szereplőkön át a politikai döntéshozókig.

Ez, vagyis a közös felelősségvállalás az egyik legfontosabb üzenet, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia Környezet és Egészség Osztályközi Állandó Bizottsága ülésének résztvevői megfogalmaztak, miután a klímaváltozás egészségre, agráriumra és a biológiai sokféleségre gyakorolt várható hatásait sorra vették.

A jövőben az egyéni ambíciókon túl a közjó szolgálatának szemlélete kell, hogy teret nyerjen. Egyéni szinten a fogyasztás és bizonyos kényelmi igények visszafogása, a gazdasági szereplőktől pedig a profitszerzés mérséklése képezi szerves részét ennek a közösségi filozófiának. „Mindehhez széles körű oktatásra és környezettudatos nevelésre van szükség, elsősorban a jövőt alakító fiatalok körében” – hangsúlyozzák.

A tudomány szerepe pedig jellegéből adódóan prekoncepciók nélkül vizsgálja és elemzi a jelenségeket, azonosítja azokat a pontokat, ahol társadalmi, politikai szinten be kell avatkozni, majd beavatkozásra is sarkall annak érdekében, hogy a társadalmi érdeket szolgáló, hosszú távú célok teljesüljenek – fogalmazott zárszavában Kosztolányi György, az MTA élettudományi alelnöke.

A klímaváltozással foglalkozó ülés további konklúziói:

  • Az évszázad második felében extrém éghajlatváltozásra kell számítanunk a Kárpát-medencében, melynek okai között fontos szerepet játszik az üvegházhatású gázok kibocsátása.
  • A szélsőséges klímaváltozás jelentős hatással lesz a teljes bioszférára, növényekre, állatokra és emberekre egyaránt. Az agráriumban elsivatagosodást és biodiverzitás-csökkenést idézhet elő, míg humán vonatkozásban a keringési és a fertőző betegségek esetszáma emelkedhet elsősorban.
  • Valószínűsíthető, hogy a klímaváltozás nem fordítható vissza, erőfeszítéseinket a negatív trend megállítására kell összpontosítanunk. Minél alacsonyabb szinten állítjuk meg a felmelegedést, annál nagyobbak az alkalmazkodás esélyei.
  • A szélsőséges klímaváltozás és hatásai elleni védekezés oki és tüneti szinten kell, hogy történjen. Az oki kezelést a dekarbonizáció jelentheti, vagyis a CO2 és a többi üvegházhatású gáz kibocsátásának csökkentése, amit a fosszilis energiák háttérbe szorítása segíthet elő. A tüneti kezelés elveit és gyakorlatát minden szakterületnek (humán- és állategészségügy, agrárium, építészet stb.) külön-külön kell kidolgoznia, mégpedig egységes központi irányítással és nagyon rövid időn belül.