A Wagner-zsoldoscsapatok vezetője, Jevgenyij Viktorovics Prigozsin által kezdeményezett és 36 órán belül semmivé vált oroszországi lázadásra világszerte nagy figyelmet fordított a média. Az orosz lapok ugyanakkor többnyire vonakodnak kommentálni a történteket – ami nem is csoda, hiszen ki tudja, mikor mit gondol éppen a Nagyfőnök, Vlagyimir Vlagyimiroivcs Putyin. De persze kivétel is van. – Átlapoztuk a nemzetközi sajtót Moszkvától Sanghajig, Oslótól Tokióig és Washingtontól Szingapúrig.

A Moscow Times című online napilapnak ez a véleménye:

„A lázadás kimenetelétől függetlenül a Kremlnek nem lesz más választása, mint beismerni, hogy elvesztette az irányítást a helyzet felett. Miközben a tankok Oroszország utcáin gördülnek, a városokat lezárják, Putyin pedig puccskísérletről szól a nemzethez, fontos emlékeznünk arra, hogy az orosz kormány eddig azt az álláspontot képviselte, hogy minden az ellenőrzése alatt áll. A mai nap után már nem tudja fenntartani ezt a kártyavárat. Ez katasztrófa a Kreml társadalmi kapcsolatai számára, veszélyezteti a nemzeti stabilitást és a háborús erőfeszítéseket is.”

A római Corriera della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz liberális napilap nagyon meglepődött:

„Az orosz állami híradások visszatértek a szokásos hírekhez a főzőműsorok utáni rendben. Ami valóban megmaradt a Wagner Moszkva elleni meneteléséről szóló hírből, az nem látható szabad szemmel, de érezhető. Rövidsége ellenére a felkelés megmutatta Putyin hatalmi rendszerének sebezhetőségét az által, hogy fejbe kólintotta magát a hatalmi központot.”

„A cár már meztelen. Prigozsin lerombolta Putyin imidzsét” – írja a varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap, hozzátéve:

„A rövid fegyveres felkelés mérlege katasztrofális Putyin számára. Az orosz elnök megdöbbentő gyengeséget mutatott a világnak – politikusként, hivatásos titkosszolgálati ügynökként és főparancsnokként is hiteltelenné vált. Ahelyett, hogy magával Prigozsinnal tárgyalt volna, Putyin egykori pártfogoltja sorsát egy másik állam fejére, Lukasenkára ruházta, ő pedig elmenekült Moszkvából, valószínűleg a Novgorod-vidéki Valdai-tónál lévő, szigorúan őrzött palotabunkerébe. (…) A wagneresek tökéletes rendben és saját légvédelmi védelmük leple alatt vonultak a főváros felé. Putyin pedig, aki azt állította, hogy neki van a világ »legjobb« titkosszolgálata, vagy figyelmen kívül hagyott valamit, vagy elbagatellizálta a történteket.”

A brüsszeli de Tijd című pénzügyi napilap megpróbálja kivizsgálni, hogyan jöhetett létre a felkelés:

„Prigozsin szókimondó bírálatával követőkre talált, különösen az orosz nacionalisták és szélsőségesek körében. Fontos volt az is, hogy többször hagyta magát filmezni az ukrajnai fronton, ahol őt és embereit tűz alá vették. Ez egyértelműen megkülönböztette őt a »foteltábornokoktól«, akik messze a front mögül küldenek katonákat a biztos halálba. (…) A következő napok megmutatják majd, milyen nagy kárt okozott ez a felkelés. Különös izgalommal figyelik Sojgu védelmi miniszter és Geraszimov vezérkari főnök sorsát, akik egyébként szombaton meg sem jelentek a nyilvánosság előtt. A kérdés az, hogy túlélték-e a lázadást, vagy Putyin feláldozta őket?”

Az amszterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap így vélekedik:

„Feltételezhető, hogy Putyin fokozni fogja az elnyomást Oroszországban, mert attól tart, hogy a Prigozsin-lázadás megismétlődik. Jól tudja, hogy az oroszországi forradalmak néha csak egy második próbálkozás után váltak sikeressé. És 23 évvel ezelőtt éppen az volt legfontosabb ígérete az orosz nép felé, hogy nincs többé forradalom.”

„Putyin országló uralma még soha nem volt nagyobb veszélyben, mint manapság” – erről van meggyőződve a londoni The Guardian című független napilap és így folytatja:

„Putyin az elmúlt 18 hónapban két saját maga okozta nagy kudarcot szenvedett el: először sikertelen kísérleteket tett Kijev elfoglalására és Ukrajna leigázására, most pedig pártfogoltjának és azoknak az erőknek a lázadását kellett végignéznie, amelyeket ő maga hatalmazott fel. A bizonytalanság és a megaláztatás azonban még veszélyesebb helyzetbe terelheti Putyint. Noha Prigozsin felkelése véget ért, a következmények csak most kezdenek kibontakozni.”

A párizsi Libération című közép-baloldali napilap, melynek alapítói Jean-Paul Sartre és Serge July, felveti a kérdést, hogy a felkeléssorozat megismétlődhet-e:

„A június 24-i események megismétlődhetnek. A klánok, frakciók vagy magánhadseregek…, vagy Putyin belső démonjai közül ki fog legközelebb Moszkvába vonulni?”

A sanghaji Jiefang Ribao című állami napilap nem látja Putyin meggyengülését, de Prigozsinét igen, és kommentárjában az ukrajnai háborúra koncentrál:

„A Wagner-zsoldosok feloszlatásával Prigozsin is marginalizálódik. Az incidens nem változtat az ukrán front helyzetén, mert katonailag ott még mindig Oroszország van fölényben. Ezeket csak nehezen tudja áttörni az ukrán offenzíva. A háború elhúzódásával és a következmények fokozódásával azonban számos biztonsági kockázat is felmerül. Mindenesetre a 2024-es választásokat tekintve Putyin elnöknek még bizonyítania kell politikai képességeit.”

A Wagner-zsoldosok oroszországi felkelésével kapcsolatban a tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt írja:

„Tegnap esti televíziós beszédében Putyin orosz elnök úgy nézett ki, mint egy régi diktátor, akit éppen leváltanak. A Wagner-csoport fejét, Prigozsint nem említette név szerint, csak azt emlegette, hogy a felkelésnek volt vezére. Maga Prigozsin erősebbnek mutatkozott. Hangüzenetben tagadta, hogy hatalomváltásra törekedett volna Moszkvában, de ismét bírálta az orosz hadsereg vezetésének alkalmatlanságát. Putyin viszont attól tart, hogy az egyetlen nap alatt leállított felkelés sokkal tovább húzódik, ha még nagyobb nyomást gyakorol Prigozsinra. A közmondásos »meztelen császár« most háttal áll a falnak.”

Az oslói Dagbladet című liberális napilap is meggyengültnek látja Putyint:

„Putyin hosszas hallgatása a felkelés kezdetén tanácstalanságának benyomását kelti: mit is tegyen most? Az orosz elit látta, hogy alig mentette meg bőrét néhány ezer katona meglehetősen szerény lázadásától. Látta azt is, hogy a puccsisták vezetőjének nyilvánosan megkegyelmeztek és valamilyen politikai menedékjogot kapott a fehéroroszországi vazallus államban. Putyin dilemma előtt áll: ahhoz, hogy erősnek tűnjön, meg kellett volna büntetnie Prigozsint, de ez meggyengítette volna Oroszország háborús erőfeszítéseit. Putyin tehát csak a pestis és a kolera között választhat.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap részletesen fejti ki a felkelés hirtelen végének okait:

„Amikor Prigozsin szombaton felhajtott az autópályán Moszkva felé, bizonyára süllyedő érzése volt. A felkelés, amelyet láthatóan remélt felszítani az orosz védelmi minisztériumban, nem volt folyamatban és nem is dagadt tovább. Akárcsak a puccsisták Törökországban 2016-ban és Venezuelában 2020-ban, Prigozsin a kormány rögtönzött megbuktatására hívta az embereket, de senki sem jelent meg. Nyilván még Putyin sem bízott jobban az összecsapás kimenetelében, mint Prigozsin. Ahelyett, hogy próbára tette volna a kormányerők lojalitását és erejét a felkelés leverése érdekében, az orosz vezető az első felkínált utat választotta – a gyengeség jelét, amely pedig újabb felkelési kísérletet vonhat maga után.”

„A történtek jelentőségét nem lehet túlbecsülni” – írja a stockholmi Dagens Nyheter című svéd bulvárlap:

„Oroszország néhány óráig a polgárháború szélén állt. Prigozsin Wagner-főnök nem azért vonult Moszkva felé, mert olyan erősnek látta pozícióját, hanem mert valójában gyenge. A lázadás kétségbeesett erőfeszítés volt a félkatonai vállalkozás életben tartására. A nyárközépi felkelés végleg megcáfolta azt az elképzelést, hogy Putyin kezeskedhet a hazai káosz elkerüléséért.”

„A Wagner-csapatok Moszkva felé vonulását túlértékelik – katonailag és politikailag” – állítja a pozsonyi Pravda című bal-liberális napilap:

„Jevgenyij Prigozsin fel akarta hívni magára a figyelmet és be akarta mutatni saját erejét. Azonban nem sok barátja van az orosz elitben, azért sem, mert az alvilágból származik. Mint ilyen, nem számít alkalmasnak az elit számára Putyin utódjaként, de még arra sem, hogy egy komoly vezérbuktatás vezetője legyen.”

A moszkvai Kommerszant című állami napilap egy másik értelmezést ad:

„Végső soron az események az orosz kormány ütőkártyájává válhatnak. A kormány az orosz néphez fordulhat: »Ha nem akarsz fenyegetést az egész világra, akkor támogass minket, és ne állíts akadályokat az utunkba.«”

A szingapúri Lianhe Zaobao című pro-pekingi, baloldali napilap ezt hangsúlyozza:

„A legfrissebb televíziós felvételek Sojgu védelmi miniszter katonáknál tett látogatásáról azt mutatják, hogy Prigozsin végleg elvesztette a Putyinnal vívott hatalmi harcot. Félő, hogy a Kreml most még agresszívebben lép fel Ukrajnával szemben, hogy elvonja a figyelmet a folyamatban lévő belső konfliktusokról. Azonban a helyzet az ukrajnai hadszíntereken valószínűleg tovább romlik ebben az évben.”

Gyengülhet Oroszország stratégiai pozíciója Afrikában – hangsúlyozza a bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap utalva a Putyin elleni felkelésre:

„Évekig Prigozsin zsoldosai voltak Putyin nemzetközi hatalomigényeinek titkos fegyverei. Ők voltak a Kreml éles pengéje a kis külföldi háborúihoz, a líbiai, szíriai vagy mali hadműveletekhez. Moszkvának sürgősen biztosítania kell a helyi Wagner-erők lojalitását, vagy szükség esetén más katonai személyzettel kell helyettesítenie őket. Putyin Prigozsinnal és Wagnerrel egy katonai szörnyeteget tenyésztett ki – olyat, amelyet másokra állított, és amely aztán egy rövid időre veszélyessé vált számára.”

A Nyugatnak mindig a saját útján kell maradnia, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A Putyin-rezsim instabilitása nem ünnepelni való. De a Nyugatnak továbbra is támogatnia kell Ukrajnát és elriasztania Oroszországot. Nyilvánvalóak a repedések Putyin hatalmi struktúrájában, amelyekről ma Nyugaton sok vita folyik. A kérdés az, hogyan kezeljük őket. Európában hétfőn a korábbi pálya folytatásán volt a hangsúly. Az EU további milliárdokat hagyott jóvá az Ukrajna fegyvereit finanszírozó alap számára, Németország pedig bejelentette egy dandár állandó állomásoztatását Litvániában. A nyugati stratégiát a háború kezdete óta meghatározó alapelemek továbbra is megmaradtak: Ukrajna felfegyverzése és Oroszország elrettentése.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)