Két hónap telt el azóta, hogy a belgrádi Vladislav Ribnikar Általános Iskola egyik hetedik osztályos diákja lelőtt és megölt nyolc diákot és az iskola biztonsági őrét, további hat diákot és egy tanárt pedig megsebesített. Időközben hetekig tartó küzdelmet követően még egy diák belehalt sérüléseibe – írja az N1.
Néhány nappal a tragédia után lemondott Branko Ružić oktatási miniszter, május 9-én pedig az iskola Szülői Tanácsa állt elő követelésekkel, amelyeket a kormánynak továbbítottak. A napokban a kormány közleményt adott ki, amely szerint hét kérésnek eleget tettek, egy kérés teljesítése pedig, ami a gyerekek neveit tartalmazó listát nyilvánosságra hozók felelősségére vonatkozik, még folyamatban van.
Az egyik szülő azt mondta az N1-nek, hogy a szülők nem érzik úgy, hogy bármilyen kérés teljesült volna, úgy érzik, elárulták őket, és hogy magukra vannak hagyva.
Az N1 riportere az iskola közelében több járókelőt is próbált megkérdezni az eset kapcsán, de azok többnyire elutasították a kérdést. Akik viszont válaszoltak, szűnni nem akaró szomorúságról, fájdalomról számoltak be.
Naponta kétszer megyek el itt, szó szerint szorongok ugyanúgy, elolvastam egy graffitit amit a gyerekek festettek a falra, és arra gondoltam, hogy valójában semmi sem történik, nem változik mindezek után sem
– mondta az egyik járókelő.
Mit jelentenek a virágok? Semmit. Ezt a fájdalmat a szívükben hordozzák az emberek, hidd el, őszintén, komolyan gondolom. Nem jelent semmit, hogy Vučić koszorút hoz, már nincsenek ezek az emberek, ez az egész szörnyű
– nyilatkozta egy idős hölgy.
Semmi sem jobb, minden olyan, mint az első nap. Nekem napról napra még rosszabbnak tűnik, mindannyiunknak nehéz, nehezebb, a tragédia súlyossága mindenki számára világossá vált, miután kiléptünk abból a kezdeti sokkból. A szomorúságból nem hiszem hogy bármikor felépülünk” – mondta egy fiatal nő az N1 riporterének.
