Miután Kiss Rigó László Szeged-Csanádi megyéspüspök, Verebélyi Árpád, címzetes prépost, esperes-plébános, Dolinszky Áron, lelkész, Harangozó László, református püspök megáldották az új kenyeret, a Vajdasági Magyar Szövetség Szent István-napi, központi ünnepségén Tuzson Bence, Magyarország igazságügyi minisztere, valamint Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke mondott beszédet.
-– Évről-évre megemlékeztünk, mindig egy kicsit másként. Néha kicsit kevésbé szabadon, néha máshogy hívtuk, de mindig megemlékeztünk róla: a több mint ezer esztendős magyar államról. Ilyenkor érdemes átgondolnunk azt, hogy a több mint 1000 éves történet sikertörténet volt, vagy kudarcok sora – mondta Tuzson, majd rávilágított, hogy a magyaroknak sokszor a tatárjárás, a török hódoltság, Mohács, a szabadságharc bukása, az első világháború pusztítása, és 1956 veresége jut eszébe.
„Így persze úgy tűnik, hogy valóban szenvedés és bukás lett volna ez az ezer esztendő. De az EU-n belül mindössze két olyan állam van, amelynek ezertől kezdve folyamatosan megvan az államisága: Franciaország és Magyarország. Bármilyen ellenség dúlt is itt, mindig volt olyan ország, amelyet úgy hívtak, hogy Magyarország és nekünk erre büszkének kell lennünk. Felvetődik a kérdés, honnan adódik az, hogy minden dúlás ellenére képesek voltunk megmaradni” – mondta Tuzson, aki szerint „nekünk, magyaroknak van egy különleges képességünk, a megmaradás képessége”.
„Mi lehet a titok? Nem más, mint a magyar kultúra, a magyar nyelv, amelyen ha bárki megszólal, értjük és ismerjük egymás hangját. Vannak olyan országok, nemzetek, akik számára nem olyan fontos a nyelv. Minket, magyarokat a nyelv tart össze, és nekünk ezzel kapcsolatban kötelességeink is vannak. Ezen keresztül marad meg a kultúránk és erősödik a nemzet. A történelem nemcsak a nagy emberek, hanem mindannyiunk története. A kultúra a kis dolgokban is benne van: a matyóhímzésben, a szegedi paprikában, vagy a palicsi szecessziós magyar építészetben. De leginkább bennünk van meg. Kérem, hogy meséljenek a gyerekeiknek, unokáiknak, a saját történeteiket, hogyan élték át a nehezebb és könnyebb időszakokat. Hogyan lehetett a magyarságot megtartani, mert ezek a kicsi mozaikok rakják össze a magyar kultúrát és a magyar jövőt. Emögött ott kell lenni a közös értéknek” – hangsúlyozta Tuzson, aki szerint a keresztény értékek képviselete támasztja alá a magyar kultúrát, erre mint alapra épülnek rá további értékeink.
„Aki ezt eldobja, az alapot dobja el, s egy idő után elporlad a magyar kultúra és talán soha senki nem emlékszik majd arra, hogy mi a magyar történelem” – fogalmazott Tuzson, majd kiemelte a magyar-szerb viszony történelmi csúcsponton létezését.
„Magyaroknak és szerbeknek közös kell, hogy legyen az akarata és az érdeke. A magyar soros elnökség idején is azon dolgozunk majd, hogy Szerbia az Európai Unióba kerüljön. Azt kívánom, hogy az egységre törekvésben, a magyarság megmaradására törekedjünk, hogy aki magyarnak született, a szülőföldjén élje le az életét” – zárta beszédét Tuzson.
Pásztor István is a kereszténység fontosságára, Isten jelenlétére a nyelvünkben hívta fel a figyelmet beszéde elején:
„Magától értetődőek nyelvünkben azok a kifejezések, amelyekben Isten nevét használjuk, amikor örömünket fejezzük ki, hogy találkoztunk, amikor munkához fogunk, segíts meg, mondjuk. Mert minden sikerhez emberi erőfeszítés és elszántság kell, de égi segítség nélkül rövidke lesz a siker. A rómaiaknak írt levélben ott a sokat idézet mondat, ha Isten velünk, ki ellenünk? Milyen felelősséget ró ránk, hogy a magyar királyunk a kereszténység szellemiségében alapított államot?” – tette fel a kérdést Pásztor.
Történelmi távlatokban elkerülhetetlen az örökség beteljesítése, az itt élő népekkel való közös munkálkodás, együttműködés és fejlesztés, fogalmazott beszédében Pásztor, majd hozzátette: az országhatárok sokszor változtak, legutóbb 103 évvel ezelőtt, aminek a magyar állam eltűnését kellett volna eredményeznie.
„De ember tervez, Isten végez. Ám a szent király erőt és kitartást adott a magyaroknak, egymástól elvágva, hogy 2010-ben egymásra találjunk újra, s bekövetkezzen a szándék: elfogadni és együtt építkezni. Egységet kívánt teremteni nemcsak a magyarok között, hanem az itt élőkkel és azokkal is, akik országukba érkeztek, tudásukkal felvirágoztatni azt”.
Mi, vajdasági magyarok Vajdaság-szerte megemlékezünk – folytatta Pásztor, hozzátéve: ünneplésünk alapját a szentmise jelenti, tiszteletünket pedig azzal fejezzük ki, hogy jövőt építünk a szülőföldünkön, együttműködésben, a legjobbat kihozva.
„Tizenhetedik alkalommal állok Önök előtt, hogy megosszam Önökkel a gondolataimat. Az érzéseimet szeretném megosztani, ehhez keresem a szavakat, s arra jutottam, hogy nem az alkalmak száma miatt, hiszen nem tehetném, ha Önöktől nem kapnám meg ehhez a felhatalmazást a választásokon. Nem állhatnék emelt fővel, ha nem igyekeznék eleget tenni az elvárásaiknak. Voltak nehéz időszakok, amiket beárnyékolt a párton belüli árulás, a megosztottság. Nem azt mondom, hogy győztünk, hanem azt, hogy az együttműködésbe vetett hit miatt győztünk. Ez alkalommal is köszönöm. Ismerjük a gondolatokat, tudjuk a feladatokat. Amikor elérkezik a pillanat, megindulunk, bekopogunk. A vajdasági magyar közösség legitim pártja nem a szavak szintjén politizál, hanem a közösség akarata szerint” – mondta Pásztor.
A kirakodóvásárral egybekötött ünnepség népünnepéllyel zárult.