Az új tanév kezdetével ismét felröppent a már unalomig hajtogatott „ne legyen mobil az iskolában” téma. Több iskola is meghozta a mobiltelefon-használati szabályzatot, ami szerint a tanítás elején a tanulók leadják a telefonjaikat, majd órák végén ismét magukhoz vehetik. Úgy tűnik, mindenkinek egyszerűbb betiltani egy olyan eszközt, amit sikeresen ki lehet használni az oktatásban is, mint hogy megtanítsák a tanulókat arra, hogy helyesen használják azt. 

Tanárként, de szülőként is hajlamosak vagyunk állandó negatív kontextusban emlegetni a „koronás” időszakot, a kényszerű és hirtelen, ideiglenes átállást a digitális oktatásra. Nem beszélünk arról, hogy ez a helyzet – bár mindannyiunkat (diákokat, tanárokat, szülőket) hirtelen és felkészületlenül ért – jelentős mértékben fejlesztette a digitális kompetenciáinkat. Olyan oktatási módszerekkel találkoztak sokan először, amelyeket addig nem építettek be a hagyományos tanításba, bár a 2017-es oktatásról és képzésről szóló törvény már rendelkezett arról, hogy az oktatás során a kompetenciaalapú tanulást kell kiindulópontnak tekinteni. Ezek a rendelkezések – a kompetenciaalapú oktatás – arra buzdítják (és kötelezik is!) a pedagógusokat, hogy elrugaszkodva a hagyományos oktatási paradigmáktól egy új szemléletet építsenek be a munkájukba, méghozzá olyant, ahol a tudás elsajátítása egy dinamikusabb folyamatot feltételez, ahol a tanár az ismeretátadás és képességfejlesztés arányosságára törekszik. Az egyik ilyen kompetencia, amit fejleszteni kell a tanulóknál, a digitális írástudás. A digitális kompetencia fejlesztése és a digitális oktatás elterjesztése megkönnyíti az oktáshoz való egyenlő hozzáférést, ahol a területi és társadalmi hátrányok kiegyenlítődnek, és ezáltal hatékonyan járul hozzá a társadalmi integrációhoz és a gazdasági versenyképesség erősítéséhez.

Nagyon sokszor felvetődik az, hogy „bezzeg ezek a fiatalok már nem úgy tanulnak, mint annak idején mi”. Ilyenkor el lehet gondolkodni azon, hogy miért is tanulnának úgy, mint mi annak idején. Ez már a XXI. század, egy új évezred, amely nem tűri meg az előző századok módszereit.

Hogyan lekötni a tanuló figyelmét? Hogyan felkelteni az érdeklődését olyan tananyag iránt, amelyet távolinak, megfoghatatlannak érez, ami nem elég vonzó a számára? Hogyan felkelteni az érdeklődését olyan fogalmak iránt, amelyekkel nem tud azonosulni? Hát éppen a digitális világot segítségül hívva! Szerencsére az információs-kommunikációs technológia eszköztára lehetőséget ad erre. A tanulók folyamatos on-line jelenléte lehetővé teszi, hogy az iskolai oktatás kibővüljön a virtuális térben is. A világhálón való kommunikáció nemcsak hasznos szakmai anyagok letöltését biztosítja, hanem a hallgatók saját munkáinak feltöltését és szakmai tapasztalatainak megosztását is. Az ilyenfajta tanulás valóban nem olyan, mint annak idején, és a diákok valóban nem úgy tanulnak már. Egy kattintással gyorsan elérhető bármilyen információ bárhol a világon. Megváltoztak a módszerek, megváltozott a környezeti kultúra, egyszersmind más lett a világ.

Éppen ezért fontos az IKT-eszközök bekapcsolása az úgynevezett elméleti tantárgyak oktatásába is. Sajnos nem tud minden iskola minden tanulónak minden órára számítógépet, táblagépet biztositani, a „leadott” mobilok meg ott fekszenek kihasználatlanul… Ha a diákoknak érthető és „emészthető” formában szeretnénk tálalni az ismereteket, akkor nem feledkezhetünk meg annak az ismeretlen informatikatárnak a gondolatairól sem, aki a következőképp fogalmaz: „Beláthatatlan következményei lesznek annak, ha a pedagógus a digitális írástudást nem tekinti alapvető kompetenciának.” 

A középiskolás tanulók megváltozott tanulási szokásait nem lehet figyelmen kívül hagyni a záró- és érettségi vizsgákhoz való felkészülés esetében sem, tehát elengedhetetlen követelmény e generáció kifejezett igénye az azonnali visszacsatolásra. Az IKT-eszközök alkalmazása megbontja azt a monotonitást, amit a „klasszikus“ tanulási módszerek miatt éreznek a tanulók. Nemrég készült egy kutatás, miszerint az érettségi vizsgán egy szakiskolában több sikerrel jártak azok a tanulók, akik digitális eszközöket (konkrétan mobiltelefont) is használtak a vizsgafelkészülésre. Az osztályban a 23 tanulóból 12 rendszeresen gyakorolt a mobilon elérhető tesztek segítségével. Az érettségi teszten 12 olyan kérdés volt, amely a lefedett témakörébe tartozott. Ezekre összesen 22 pontot lehetett szerezni, de a tanulók közül senki sem érte el a maximum pontszámot. Az egyválaszos, nyitott kérdést mind a 23 tanuló jól válaszolta meg, de a zárt kérdések egyértelműen azoknak a tanulóknak sikerültek jobban, akik a digitális eszközre fejlesztett teszteket is használták a felkészülés folyamatában. Azok, akik ilyen eszközt is használtak a felkészülésnél, átlagosan 16,67 pontot szereztek, míg azok, akik a klasszikus tanulási módszereket alkalmazták, 13,04 pontot értek el a tesztgazdaságtan kérdésein. Ez egyszeri felmérés volt, de iránymutató, mivel a tanulók beszámolói is alátámasztják. A legnagyobb pontszámot elérő tanuló igy vélekedett: „Az elmúlt tanévben az érettségi előkészületeknél számomra mindennapos volt a mobilos tanulás fejlesztett applikáció segítségével. Ez egy korszerű lehetőség a tanulásra, csupán internethozzáférés szükséges hozzá. Miután bejelentkeztünk, máris indulhatott a kérdés-felet játék. A kérdések egymást követik, a végén pedig az értékelés is látszik. Mindegyik feladat után megjelenik egy ablak, amelyben írja, hogy helyesen vagy hegytelenül válaszoltunk. Helytelen válaszadás esetén megmutatja, hogy melyik volt a helyes megoldás. Szerintem ez nagyon fontos, hiszen csak így sajátíthatjuk el a tananyagot teljes egészében! Osztálytársaim körében is érdekesnek bizonyult ez a korszerű tanulási módszer, ezért gyakran alkalmazták otthon számítógépen vagy iskolában, utcán az okostelefonon. Ez pedig az érettségin elért magas pontszámokhoz vezetett. Sokan pl. a buszban „telefonozunk”, tanulunk oly módon, hogy azt nem is tanulásnak vettük.” 

A kompetenciaalapú tanulás azt feltételezi, hogy a tanuló az elsajátított digitális kompetenciák birtokában különféle, az életkorához igazodó feladatokat és problémákat sikeresen old meg. De ezt a kompetenciát csakis akkor lehet sikeresen fejleszteni, ha nemcsak a tanár jó szándéka és rátermettsége van meg, hanem a tanuló előtt ott áll egy digitális (tan)eszköz.

Galgó Ferenci Andrea