A temetkezés mindig nehéz téma egy család életében, hiszen nemcsak egy szerettünktől kell örökre megválnunk, de sajnos akarva-akaratlanul gondolnunk kell a költségekre, valamint az ügyintézésre is, ami ránk vár – miközben éppen gyászolunk.
Bár nem sajnálja senki a méltóságteljes temetkezésre a pénzt, az is biztos, hogy a szerbiai lakosok vásárlóereje nem túl nagy, ezért nem meglepő az, hogy gyakran számolgatjuk előre a temetkezési költségeket. Ráadásul akármennyire is az élet része a halál, sokan azt sem tudják, hol kezdjék az ügyintézést, amikor bekövetkezik az elkerülhetetlen, és közeli családtagunk távozik az élők világából. A temetkezés költségei pedig sok apróságon múlhatnak, nem csak a koporsón, vagy éppen a temetés módján.
Ki és hogyan temet?
Az, hogy ki temet egy adott településen több dolog határozhatja meg. Akad, ahol jelen van a szabadkai Sarkofag temetkezési vállalat, és ők temetnek, azonban a települések egy részén a helyi kommunális közvállalat az, amely a temetéseket intézi. Amennyiben a temető a közvállalathoz tartozik, ettől függetlenül még kérhetjük azt, hogy a szertartást és a ravatalozásról egy általunk választott temetkezési vállalat gondoskodjon, ebben az esetben azonban maga a temetés már a közvállalat feladata.
Egy átlagos temetés ára 65 és 90 ezer dinár között mozog, de sokban függ az ártól az, hogy milyen eszközöket, kellékeket választunk, szeretnénk-e gyászjelentést, milyen ceremónia mellett döntünk, valamint a virágok, koszorúk terén is határ a csillagos ég. Az állam a nyugdíjasok részére egy meghatározott összegig téríti a temetés költségeit, csakúgy, mint azoknak az időseknek, akiknek van életbiztosítása vagy nyugdíjbiztosítása. Szociális esetekben pedig szintén van lehetőség arra, hogy mérsékeltebb költségek mellett történjen a temetés.
Ezt a szektort is ugyanazok a viszontagságok érintik, mint a többit. Drágulnak az eszköz-és anyagárak, az üzemanyagár, nehéz munkaerőt találni, így bár gyakran elfelejtik ezt az emberek, a temetkezési vállalatoknak is követnie kell az inflációt.
Temetkezéskor pedig az egyház felé is vannak kötelezettségeink. Az egyház esetében itt is van egy alapdíj, amely tartalmazza a pap díját, valamint a plébánia díját. Ezen felül pedig a családi lapot vagy az egyházközségi hozzájárulást kéri az egyház, hogy megnézze, hogy az elhunytnak van-e tartozása, fizette-e a hozzájárulást. Amennyiben nem fizetett, úgy, szintén plébániánként változóan kiszabnak egy árat arra, hogy mekkora a tartozás, amit ki kell fizetni. Amennyiben az elhunyt korábban fizette a hozzájárulást, úgy csak az alapdíj kerül kifizetésre. Mint megtudtuk, itt figyelembe veszik a szociális eseteket is. Az alapban benne van a harangozás is, azonban a kántor díja nem. Kántor ugyanis ritkán jár a pappal, inkább a pap vállalja az éneklést is, így a kántori díjat csak akkor számítja fel az egyház, amennyiben a kántor tényleg jelen volt, a papoknak ugyanis nem jár a kántori díj.
Mit a teendő halálesetkor?
Halálesetkor, amennyiben egészségügyi vagy szociális intézményen kívül következett be a halál, úgy telefonon, vagy személyesen értesíteni kell a mentőszolgálatot, vagy a helyi orvost, aki megállapítja a halál beálltát, és a szükséges okmányok kitöltése után engedélyezi az elhunyt elszállítását. Ezt követően érdemes az általunk választott temetkezési vállalatot felkeresni. Az elhunytat mosdathatja, öltöztetheti a család, vagy ezt rábízhatjuk a temetkezési vállalatra. A temetkezési szolgáltatást személyesen kell megrendelni, ilyenkor be kell mutatni az orvosi papírokon kívül a halottszállítási engedélyt, valamint a megbízó személyi igazolványát, valamint az elhunyt személyi igazolványát, kriptakönyvet, sírhelybérleti szerződést, fényképet a gyászlapra. Amennyiben szerettünk kórházban vagy más intézményben hunyt el, úgy a halálesetről történő értesítés vételét követően fel kell keresni azt az intézményt, ahol a haláleset történt (szociális intézményt vagy az érintett kórházi osztályt, majd a patológiát). Az osztályon kiadják a halottszállítási engedélyt (Sprovodnica), vagy közlik mikor lehet érte jönni. Ilyenkor célszerű az elhunyt ruházatát magunkkal vinni, hiszen az intézményben fel fogják öltöztetni a hozzátartozónkat. Ezt követően tudjuk intézni a virágokat, a sírhelyet, a követ, keresztet, de ezekről a temetkezési vállalat is tájékoztat bennünket.
„Számunkra az is elég, ha tud rólunk”
Szabadkán több temetkezési vállalat, temető és templom közül választhatunk. Korábban a magánvállalatok nem temethettek a köztemetőkben, ez azonban már a múlté, és így szabadon választhatunk temetkezési vállalatot is.
A szabadkai Funero temetkezési magánvállalat évek óta nyújt temetkezési szolgáltatást. Mottójuk nem hiába a Számunkra az is elég, ha tud rólunk, hiszen a vállalat diszkrét, és tényleg olyan szolgáltatást tud nyújtani, amellyel talán könnyíteni lehet a fájdalmat a hozzátartozók szívében. Mint ahogy azt a magánvállalat tulajdonosa, Veréb Miskolczi Zsófia elmondta jelenleg nehéz átlagos árat mondani egy temetkezés költségeire, hiszen ez több dologtól is függ.
– Szinte lehetetlen átlagos árat mondani, mivel a temetkezési kellékek ára nagyon különböző, hatalmas eltérések lehetnek a végösszegben. Ezt befolyásolja, hogy esetleg messzebbről kellett-e hazaszállítani az elhunytat, volt-e több napos hűtőhasználati díj, illetve, hogy milyen felszerelést (pl. koporsót) választ a család. Az átlagos temetés ára olyan 90 és 100 ezer dinár között mozog. Ez magába foglalja a szállítást, a hűtőhasználatot, a koporsót és az elhantolási szertartást. Nem tartalmazza viszont a sír vagy kriptabérlet költségeit, valamint az egyházi költségeket. Ebből, amennyiben az elhunyt szerbiai nyugdíjjal rendelkezett, a nyugdíjbiztosító megtérít a mintegy 60 ezer dinárt. Amennyiben az elhunyt rendelkezett egyéb biztosítással halál esetére, az további anyagi könnyebbséget jelenthet a család számára. A hagyományos temetést még mindig sokkal többen választják, azonban egyre népszerűbb a hamvasztás is. Ez utóbbi esetében a folyamat maga költségesebb lehet, azonban egy urnafülke megvásárlása és fenntartása sokkal kedvezőbb és egyszerűbb, mint egy hagyományos kriptáé
– emelte ki. Mint mondta, ahogyan növekszik a koporsók előállítási ára, a munkabér, az üzemanyag és más energia ára, ezt be kell számítaniuk a költségekbe.
– Kényszerpályán vagyunk. Igyekszünk azonban jók lenni a piaci versenyben, s csak annyit emelni az árakon, amennyit muszáj. Az idei év elején már egyszer korrigálni kényszerültünk az árainkat a magas infláció miatt, ezért az év végéig újabb árváltozást nem tervezünk, hacsak egy újabb drasztikus általános árszínvonal emelkedés rá nem kényszerít bennünket – tette hozzá.
A szabadkai temetkezési vállalatot arról is megkérdeztük, hogy őket érinti-e a munkaerőhiány. Mint azt a tulajdonostól megtudtuk, eddig szerencsére minden felszabadult munkahelyet sikerült rövid időn belül betölteni.
– De azt érezzük, hogy ez egyre nehezebbé válik. Míg korábban egy-egy állásra akár több tíz jelentkező között válogathattunk, ma már örülünk, ha egy-két megfelelő munkás jelentkezik.
Az időbeosztással kapcsolatban megtudtuk, hogy nincs fennakadás a temetésekben, megfelelő kapacitással rendelkeznek, így a családoknak nem kell várniuk a temetéssel. A Funero jelenleg bármelyik temetőben végezhet szertartást.
– Ezért a csatánkat már megvívtuk, remélem egyszer és mindenkorra. Évente néhányszor más községekbe is hívnak bennünket, ha méltóságteljesebb, úgymond díszesebb temetést szeretnének – tette hozzá a vállalat tulajdonosa.
Egyre többen választják a hamvasztást
Az adai Saint Gabriel temetkezési vállalat vezetői, Juhász Gábor és Krisztina elmondták, próbálnak reális és elfogadható árakkal dolgozni.
– Hajszálpontos összeget nem tudunk mondani, hiszen minden temetés más, azonban, ha egy átlagos temetést nézünk, akkor az összeg általában belefér a nyugdíjbiztosításból visszakapott összegbe. Egyelőre a koporsós temetésből van több, azonban egyre nő azok száma, akik a hamvasztást választják, árban ez nem jelent nagyobb különbséget – emelték ki lapunknak. Mint mondták, náluk a hamvasztás kapcsán két eljárás közül választhatnak a hozzátartozók.
– Az egyik folyamat úgymond egy gyorsított eljárás, míg a másikban benne van egy várakozási idő is, ilyenkor elszállítjuk az elhunytat, és később történik a hamvasztás. Természetesen a hozzátartozóktól függ, hogy melyik eljárást választják, azonban többségében inkább a gyorsított eljárásra esik a választás, hiszen itt egyik nap megtörténik a hamvasztás, másnap pedig maga a szertartás. A másik eljárásnál a várakozási időtől függ a temetés időpontja, hiszen nem tudni, mikor kerül sor a hamvasztásra, ez lehet akár egy vagy két hét is – emelték ki. Mint mondták, telített a piac, hiszen időből mindig kevés van, és akad olyan nap, amikor egy napra több temetés is jut, vagy éppen vidéken temetnek, amelynek időpontját szintén előre le kell egyeztetni.
A temetkezési vállalatot megkérdeztük az árnövekedésről is, mint mondták, ez egyelőre nem érinti őket. A munkaerőhiányról elmondták, hogy véleményük szerint több szakmában is szembesülnek ezzel a vezetők, nemcsak a külföldre költözött munkavállalók, de az évről évre csökkenő népesség is közrejátszik ebben.
– A mi szakmánkban pedig egyébként is nehéz magabiztos és megbízható embereket alkalmazni. Jelenleg két csapatunk van, azonban beugró embert már nehéz találni – emelték ki.
Arról, hogy hol temetkezhetnek, megtudtuk, ahol a temetőt a kommunális közvállalat tartja fent, ott csak fölravatalozzák az elhunytat, míg a többi szolgáltatást a kommunális közvállalat emberei végzik.
Óbecse – évente mintegy 370 temetés
Az óbecsei Komunalac kommunális közvállalat munkatársa elmondta, hogy náluk egy átlagos temetés koporsóval, kereszttel és tízéves sírhely bérléssel 65-70 ezer dinárba kerül, amelyben benne van a teljes temetkezési szolgáltatás, az állam ebből a nyugdíjasoknak 59 985 dinárt térít vissza. Ez a legegyszerűbb koporsót és keresztet, szerényebb körülményeket jelent, de, mint megtudtuk, itt is emelkedhetnek a költségek, ami függ a síremléktől, koporsótól is.
Évente körülbelül 370 temetés zajlik a három óbecsei temetőben, hozzánk tartozik a nagy katolikus temető, a kis katolikus temető és a pravoszláv temető a városban, de hozzánk tartoznak a péterrévei (itt tavaly 27 temetés volt) és a bácsföldvári temetők is (mintegy harminc temetéssel), azzal, hogy ezekben a falvak a katolikus temetőket az egyház tartja karban – mondta a lapunknak nyilatkozva Jovan Ječanski megbízott igazgató, hozzátéve, hogy mostanában szerényebb koporsót kérnek a lakosok, akik arra törekednek, hogy keveset kelljen hozzátenniük az állam által finanszírozott 59 ezer dinárhoz. Ez többnyire sikerül is, általában 10 ezer dinárt kell hozzáfizetni az állam által finanszírozott részhez.
– A jövőre nézve a szolgáltatás pedig nem fog drágulni – tette hozzá, kiemelve, hogy bár az alapkínálatban szereplő koporsók faanyaga drágult ugyan, ők mégsem fogják követni a piac változását, mert az emberek már így is nehezen tudják fizetni a költségeket. Az igazgató elmondta azt is, hogy hamvasztásra Újvidéken van lehetőség, ugyanis nincs elég érdeklődő rá, azonban urnaelhelyezésre terveznek kialakítani egy helyet a jövőben.
