Noha Svájcban és Argentínában is választások voltak, a világ elsősorban a Közel-Keletre figyel, ahol Izrael bosszúja érlelődik az október 7-i Hamász-támadás reakciójaként. Izrael lemondásra szólította fel az ENSZ főtitkárát, mert Guterres a gázai civil áldozatokra is gondolni merészelt. Szerbia és Koszovó között ugyan nincs háború, de a közvetítők erőfeszítései ellenére sincs béke. Szakadás a német Balodal (die Linke) nevű pártban, amelynek egyik vezetőségi tagja bejelentette, hogy új pártot alapít. – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Buenos Airesig és Londontól Pekingig.

A közel-keleti helyzet továbbra is reménytelen

A kelet-jeruzsálemi Al-Quds című közép-jobboldali palesztin napilap így panaszkodik:

„Látjuk, hogy az arab és a muszlim vezetők eddig megelégedtek azzal, hogy kritikus kijelentéseket tettek és felszólították a nemzetközi közösséget, hogy dolgozzanak a háború befejezésén. De ez nem vezetett jelentős eredményre. Nyilvánvaló: az arab elit fél az egyértelmű nyilatkozattól, mert azt feltételezi, hogy az megterheli a Nyugathoz fűződő viszonyát. Éppen ezért itt az ideje, hogy ezek a kormányok népükre hallgassanak. A nép elítéli a Gázai övezet elleni támadást és határozott reakciókat követel. Az arab országok rendelkeznek azokkal a képességekkel és erőforrásokkal, amelyek fontos szerepet játszhatnak a palesztinok elleni háború befejezésében.”

A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap viszont így ír:

„A szárazföldi manőverre való várakozás a Gázai övezetben felborzolja az izraeli közvélemény idegeit. Az emberek sikert akarnak látni. A titkosszolgálatok kudarca, amelyeket az október 7-i támadás teljesen meglepett, valamint az izraeli hadsereg eddigi sikertelen műveletei a gázai határ mentén komoly bizalmi válságba sodorták a társadalmat. Több minisztérium kudarca tovább rontotta ezt a válságot. Ezért egy kudarcba fulladt gázai offenzíva még egy csapást jelentene Izraeli számára.”

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap a történelemre emlékeztet:

„Az elmúlt 75 évben maguk a palesztinok is többször eltékozolták saját államuk létrehozásának lehetőségét. Először 1947-ben, amikor az ENSZ Közgyűlése felosztotta a földrajzi Palesztina területét egy zsidó és egy palesztin államra, miközben Jeruzsálem ENSZ-közigazgatás alatt nemzetközi zóna maradt volna. A Nyugat és a Zsidó Ügynökség egyetértett ezzel a javaslattal, míg a palesztinok és minden arab állam összefogtak ellene. 1978-ban, 2000-ben és 2008-ban a palesztin lakosság saját államhoz fűződő reményeit a belső hatalmi harcok teljesen eltörölték. Valójában az iszlamista terroristák alakították át a Gázai övezetet szabadtéri börtönné, és 2005 óta egyetlen izraeli katona sem állomásozott ott. A »Gáza felszabadítása a Hamásztól« lenne az egyetlen megfelelő felhívás a palesztin-barát gyülekezetekben. Az iszlamizmus nem egyeztethető össze a nyugati értékekkel.”

Az izraeli hatóságok százakat tartóztattak le a terrorizmus gyanújával Ciszjordániában, és egyre nő a félelem, hogy az összecspások megállíthatatlanná válnak, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Ciszjordániában több mint 450 aktivistát tartóztattak le – idézte a Sky News Daniel Hagarit, az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szóvívőjét, aki a csütörtökön kezdődött razziáról számolt be vasárnap. – Minden este működünk, és meghiúsítjük a terrortámadásokat – modta a szóvívő, kiemelve, amióta elkezdődtek a gázai légicsapások, felerősödött az erőszak Ciszjordániában, s Izraael egy ciszjordániai mecset közeli ingatlanra is csapást mért, amit szerintük fegyveresek használtak. Palesztin tisztviselők ugyanakkor arról számoltak be, hogy egy menekülttábort is megtámadtak, legalább 12 ember halálát okozva.“

A milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb olasz napilap    felháborodását fejezi ki:

„Világszerte erőteljes Izrael-ellenes hullám van, amely egyre inkább antiszemita kereteket ölt. Ez a hullám még az Egyesült Nemzetek Szervezetében is hallatszott, ahol Antonio Guterres főtitkár – anélkül, hogy antiszemita sztereotípiákba esne – az »56 éves izraeli megszállásnak« tulajdonította a felelősségét, miután elítélte az október 7-i támadást. Szörnyűség. Letagadhatatlan, igazoló szubtextusú szavak.”

Macron francia elnök izraeli szolidaritási látogatásán közös nemzetközi fellépést javasolt a Hamász terrorszervezet ellen. A párizsi Le Figaro című librális-konzervatív napilap azonban nem számít ennek a javaslatnak a továbbvitelére, mert:

„Izrael miniszterelnöke, Netanjahu nem akarná azt. Bár üdvözli a nyugati támogatást, meg akarja őrizni az ellenőrzést a katonai műveletek felett mind Izraelben, mind pedig a palesztin területeken. Emmanuel Macron tehetsége, de egyben gyengesége is, hogy minden célt egyetlen üzenetbe akar foglalni: a Hamász által fogva tartott túszok kiszabadítása az »első cél«, a Hamász megsemmisítése »prioritás«, egy »humanitárius tűzszünet« megteremtése személyes küldetés, a »regionális eszkaláció« megelőzése a legnagyobb sürgősség, a palesztinok számára pedig saját államuk megteremtése a legfőbb »reménység«. Minél több beszélgetőpartnere van Macronnak, annál inkább egy örvénylő dervis balettjához hasonlít a francia diplomácia.”

Parlamenti választások Svájcban

A svájci parlamenti választásokon a jobboldali populista SVP [SVP-Schweizerische Volkspartei-Svájci Néppárt] szerezte meg a legtöbb szavazatot. Erről a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzevatív napilap ezt írja:

„A nemzeti-konzervatív Svájci Néppárt kibővítette pozícióját Svájc legerősebb politikai erejeként. Az előrejelzések szerint ez a párt a szavazatok 29 százalékát szerezte meg vasárnap a nemzeti tanácsi választásokon, ami 3,4 százalékkal több, mint négy évvel ezelőtt. Az AfD-hez [Alternative für Deutschland – Alternatíva Németországnak, szélsőjobboldali populista párt] hasonlóan a svájci jobboldali populisták is profitáltak az újonnan kirobbant migrációs vitából. A szociáldemokrácia 17,2 százalékot szerzett és így továbbra is a második legerősebb erő maradt. A Zöldek a választások legnagyobb vesztesei. A szavazatok 9,1 százalékát kapták meg, bő négy százalékkal kevesebbet, mint 2019-ben.“

A Basler Zeitung című napilap így elemzi a választásokat:

„Az SVP egyértelmű győzelme a lakosság széles körű biztonság iránti igényének az eredménye. Ha a világesemények viharában veszély fenyegeti Svájcot, akkor a néppárt választási következetességet és rendet ígér. Az SVP sikere a választási kampány témáinak meghatározásában végre tanulságul szolgálhat a politikai ellenzék számára. Svájc az az ország Európában, amelynek lakossága arányosan a leggyorsabban növekszik. Ez a fejlemény politikailag eddig rosszul tükröződött – az országnak most kreatív ötletpályázatra van szüksége. Milyen kritériumok alapján szabályozzuk a bevándorlást? Milyenek lesznek a jövőben azok a városok, amelyek lakossága állandóan növekszik? Az ilyen és ehhez hasonló kérdések megérdemlik, hogy félelem nélkül vitassuk meg őket.”

Elnökválasztás Argentinában

Az argentin elnökválasztáson lesz második forduló is, ami nem meglepő a Buenos Aires-i La Prensa című konzervatív napilap szerint, de:

„Sokak számára váratlan volt, hogy Massa [kereskedelmi miniszter] kapta a legtöbb szavazatot, és maga mögött hagyta Mileit [a láncfűrésszel hadonászó populistát]. Milei bírálta a pápát és támadta azokat az újságírókat, akik nem értenek vele egyet. Ez valószínűleg néhány szavazatba került. Úgy tűnik, az argentinok arra szavaztak, amit már ismernek – akár félelemből, akár alapos megfontolás nyomán.”

A szintén Buenos Airesben megjelenő Clarin című szociál-liberális, legnagyobb példányszámban kiadott argentin és a második legnagyobb, spanyolul beszélő országban megjelenő napilap kijelenti:

„Massa a nagy meglepetés győztese, de még nem nyerte meg véglegesen az elnöki posztért folytatott küzdelmet. A választói részvétel a második legalacsonyabb volt a demokrácia helyreállítása óta. A két legfontosabb ellenzéki jelölt, Milei és Bullrich pedig együtt a szavazatok több, mint 50 százalékát kapta. Ebből a szempontból politikai csoda lenne, ha Massa valóban megnyerné a második fordulót.”

Új baloldali párt Németországban

A londoni The Times című konzevatív napilap így elemzi az új német párt alapítását:

„A mozgalom legnagyobb értéke a vezetőjét [Sahra Wagenknechtet] körülvevő személyi kultusz, akit Németország harmadik legnépszerűbb politikusaként tartanak számon. Wagenknecht, a Baloldali Párt [die Linke] korábbi vezető politikusa osztja az AfD számos kritikáját a status quóval kapcsolatban, és hozzá hasonlóan a koronavírus-zárlat és a kormány migrációs politikája ellen is felszólalt. Az AfD-hez hasonlóan Wagenknecht az Oroszországgal folytatott azonnali béketárgyalások, valamint a Moszkva elleni szankciók és az Ukrajnába irányuló német fegyvereladások megszüntetése mellett szólalt fel. A háborúellenes gyűléseken való szereplése megerősítette státusát a német radikális politika egyik szupersztárjaként.”

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap megjegyzi:

„Bár Sahra Wagenknecht azt állítja, hogy politikai ellenfele a jelenlegi jelzőlámpás koalíció, amelyet »Németország eddigi legrosszabb kormányának« tekint, szövetségének fő vetélytársa valójában a Baloldali Párt lesz. A következő tartományi választások majd megmutatják, hogy az általa létrehozott Egyesülés felválthatja-e Wagenknecht korábbi politikai otthonát, a Baloldali Pártot. Wagenknechtet a német sajtó már az orléansi szobalányhoz hasonlította. Persze, ezen lehet vitatkozni. De reményt ad egy értelmes párt megjelenése a német politikai horizonton, amely elhatárolódik Oroszország azonnali katonai-politikai legyőzésének követelésétől.”

Szerbia és Koszovó között továbbra sincs béke

A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap aggodalommal figyeli térségünket:

„Egy szervezett bűnöző csoport legutóbbi támadása a koszovói rendőrség ellen Észak-Koszovóban azt mutatja, hogy eszkaláció készül. Az erősen felfegyverzett és katonának öltözött terroristák lelőttek egy koszovói rendőrt, amivel egyértelműen azt akarták elérni, hogy a helyzet még instabilabb legyen. A szerb kormány azt állítja, hogy semmi köze ehhez a bűncselekményhez, és egyúttal a koszovói kormányt vádolja azzal, hogy pogromot hajt végre a koszovói szerbek ellen. Ezek a hazugságok és az ehhez hasonló műveletek ismerősek az 1990-es évekből. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szerbiai vezetőknek nem kívánatos a kapcsolatok normalizálása Koszovóval.”

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap véleménye pedig a következő:

„Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon. Brüsszelnek és a többi EU-ország fővárosának nagyon gyorsan világossá kell tenniük Belgrád és Pristina számára, hogy mi az elvárásuk mindkét féltől. Brüsszelnek és az EU egészének minden diplomáciai és pénzügyi nyomást be kell vetniük annak érdekében, hogy mindkét oldal végrehajtsa ígéreteit. Koszovó már szankciók alatt áll. Ha Belgrád nem változtat gyorsan eddigi álláspontján, akkor Szerbiával szemben is megfelelő büntetőintézkedésekre lesz szükség.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)