Sikolyok, halálhörgések, fegyverropogás, láncfűrész – nem egy elhagyatott erdőben jártunk, hanem a kisvárdai Rettegések Éjszakáján vendégeskedtünk.
A fesztivált a magyarországi Kisvárdán szervezték meg, nyolcadik alkalommal, a Cinemaqua filmparkban, közel negyven hektáron, ahol több mint 28 szektor kapott helyet híres filmek eredeti díszleteivel, ezáltal egyedi lehetőségeket nyújtva arra, hogy több horrorházat is berendezhessenek a szervezők.
Színészekből, statisztákból is volt bőven, ugyanis több, mint 300 horrorkaraktert elevenítettek meg profi sminkesekkel, kosztümösökkel karöltve. Három napon át lehetett rettegni (október 27-én, 28-án, valamint október 31-én), illetve szórakozni, attól függően, ki hogyan éli meg ezeket a dolgokat. A horrorházak tematikáját nézve is széles volt a választék, így nem csoda, már a belépést követően el is indultunk az első ház ajtajához, hogy megnézzük, tényleg olyan hátborzongató-e a fesztivál, mint ahogy azt reklámozták.
A fesztivál pedig minden képzeletünket felülmúlta! Az egész estés programot a sikolyok és a nevetés jellemezte. Felszálltunk a terrorhajóra, részt vettünk a zombivadászaton, látogatást tehettünk a kísértetjárta elmegyógyintézetben, vacsoraasztalhoz ülhettünk Frankestein rabságában élő démonokkal és gyilkosokkal, lecsapott ránk a vikingek átka, elveszhettünk a lélekvesztő útvesztőben, ahol szintén kísértetek és démonok állták utunkat,de megjártuk a siratóházat, az aranymosót sőt a Yukon folyó hídján is átkeltünk, ahol motorfűrészekkel kergettek bennünket. A konklúzió pedig, hogy ez a program valóban minden megtett kilométert és elköltött forintot megért.
Bár az elővételes jegyek olcsóbbak voltak, mi úgy döntöttünk, hogy a VIP-belépőket vásároljuk meg, amelynek darabja 20 ezer forint, vagyis 50 euró volt. Ezáltal nem csak elsőbbséget élvezhettünk a kísértetházaknál, de a cirkuszi előadást is megnézhettük.
A sikolyokat pedig már a parkolóban hallhattuk, ezt követően a bejáratnál a díszlet egyből meg is adta a hangulatot az egész estés programhoz. A fények, a színek, a hangok már a belépéskor figyelmeztették a látogatókat, hogy itt bizony érdemes felhagynunk minden reménnyel. Az első kísértetháznál a szűk falak, a fények és az árnyékból előugró statiszták hol a karunkat kapták el, hol a lábunkat. Volt, aki a látogatókat fűrésszel, ütővel zavarta. Személy szerint én, mint a gyermek, olyan izgatottsággal vetettem bele magam a horrorházak felfedezésébe, ahol bár a profi résztvevőknek köszönhetően rengeteg sikoly hagyta el a látogatók száját, rögtön utána már a nevetés vette át az ijedelem helyét. Hiszen van abban valami komikus, ahogyan ezek az emberek tényleg mesterien megijesztenek felnőtt embereket, azonban mégsincs senki veszélyben.
Pihenésként részt vettünk a rendezvény cirkuszi bemutatóján, ahol szintén hajmeresztő előadásokat láthattunk a nemzetközi csapattól. Száguldó, őrült motorosok, akrobaták és bohócok szórakoztatták a nagyérdeműt. Ezt követően pedig egy pankrátor show-ra is benéztünk, ahol a versenyzők teátrális pofonokat osztogattak egymásnak.
A sötétben bóklászolva pedig zombik, démonok, gyilkosok és szellemek leselkedtek ránk, akik egyetlen jól célzott ijesztést sem hagytak ki. A helyszínt a bejárattól egészen az utolsó négyzetméterig igényesen, tematikusan rendezték be, a statiszták élethű kosztümökkel és sminkekkel készültek a horror éjszakájára. Ráadásul, bár ez egy horror-fesztivál, a szervezők odafigyeltek mindenre, jelen voltak a biztonságiőrök, a mentősök, és a horrorházakban sem voltak olyan akciók, amelyek komoly sérülést okozhattak volna bárkinek. Így hát egy biztos, a következő évre már most feljegyeztem a dátumot, ugyanis innentől kezdve a Rettegések Éjszakája kihagyhatatlan Halloween-program számomra.
A fesztivál főtere (Fotó: Seregély Orsolya)
