A munkaerő-kölcsönzés, vagy más néven bérmunka az Európai Unió területén egy bejáródott modell, amelynek a lényege, hogy a munkavállaló a kölcsönbeadó ügynökséggel kerül jogviszonyba, az ügynökség pedig a dolgozókat kölcsönvevő vállalattal szerződik le. Egy hármas jogviszony áll fenn: a munkások technikailag a közvetítő ügynökségnél dolgoznak, viszont a gyakorlatban annál a gyárnál, vállalatnál, amelynek dolgozókra volt szüksége. Európában, ezen belül Magyarországon is a munkaerő-kölcsönzés egy jogilag szabályozott és működő forma. 2015-ben az anyaországban több mint 130 ezren dolgoztak így, jellemzően nagyvállalatoknál. Ez a forma azért felel meg az érintett gyáraknak, mert a kiválasztott munkavállaló foglalkoztatása során a kölcsönbeadó vállalkozás felel mindazon előírások betartásáért, amelyek a munkavállaló bejelentésével, bérével, annak kifizetésével, illetve a foglalkoztatás egyéb adminisztrációs teendőivel kapcsolatosak. A munkavállalóknak azért jó ez a megoldás, mert a munkaerő-kölcsönzést végző cég üzleti kapcsolatai révén számos iparágban számos munkaadóval tart kapcsolatot, és naprakész információi vannak arról, hogy hol milyen munkaerőt keresnek. Ezzel pedig gyakorlatilag leveszik a munkavállaló válláról a munkakereséssel kapcsolatos gondok nagy részét, és saját jól felfogott gazdasági érdekeik mentén igyekszenek minél magasabb bérért és minél hosszabb időre elhelyezni a munkavállalót.
A munkavállalók szempontjából ennek a megoldásnak talán a legfontosabb jellemzője az úgynevezett azonos bánásmód elve, tehát a kölcsönzött munkaerőt is hasonló jogok és bérszint illeti meg, mint azokat, akik közvetlenül a vállalatnál vannak alkalmazásban, vagyis nem lehet őket alulfizetni.
Mindez így működik az olyan, jogilag rendezett társadalmakban, amilyen Magyarország is, ahol nagyszámú munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cég van.
Szerbiában merőben más a helyzet. Nálunk a munkaerő-kölcsönzés területe jogilag nincs rendezve, a becslések szerint azonban legalább 70 ezer ember dolgozik úgy, hogy kölcsönző ügynökség adja őt bérbe. Mondani sem kell, ezeknek az ügynökségeknek a munkája is a szürkezónában van. Ennélfogva pedig számos esetben átverik a dolgozókat, nem kevés helyen fordul elő, hogy a kölcsönzött dolgozók minimálbért kapnak kézhez, amit meg ezenfelül fizet a kölcsönvevő gyár a munkájukért, azt a közvetítő ügynökségek vágják zsebre. Ráadásul a jogaik sem azonosak a többi munkáséval. Hivatalosan 12 ezer kölcsönzött munkás dolgozik rendezett körülmények között, viszont legalább 50 ezerre tehető azoknak a száma, akik kisebb ügynökségeken keresztül álltak munkába, és ők számos jogsértést szenvednek el.
A legnagyobb vállalatokban, amelyek közül akad, ahol az ezret is meghaladja a kölcsönvett munkások száma, tisztességesen megfizetik őket, és a jogaikat is biztosítják. A túlnyomó többségnél azonban akár 10–30 százalékkal is kevesebb pénzért dolgoznak, mint a vállalat közvetlen dolgozói. Emellett, mivel ezek a munkások kívül esnek a munkajogi törvény szabályozásain, sok esetben a jogaikat sem érvényesíthetik, nem jár nekik pihenés, évi szabadság és juttatások.
Aleksandar Vulin munkaügyi miniszter úgy definiálta ezeknek az ügynökségeknek a helyzetét, hogy azokra nem terjed ki a munkajogi törvény, így munkájuk nem törvénytelen, viszont törvényileg nem is rendezett. Ebből pedig az itthoni viszonyokat ismerve az következik, hogy megfelelő terület a zavaros ügyletek bonyolítására.
Aleksandar Vučić kormányfői expozéjában külön kitért erre a területre, ahogy fogalmazott „az elkövetkező időszakban a munkaügyi törvényhozás területén rendezni kell az ideiglenes foglalkoztatást nyújtó ügynökségek munkáját. Az ügynökségeken keresztül történő foglalkoztatás, vagyis az ún. munkaerőlízing keretén belül szabályozni kell a munkaerő-kölcsönzést, az ügynökségek bejegyzését és tevékenységét, biztosítani kell a kölcsönadott munkások védelmét és jogait a nemzetközi standardokkal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet és az EU előírásaival összhangban”.
A hírek szerint márciusban alakult meg az a munkacsoport, amelynek a feladata a munkaerő-kölcsönzést szabályozó törvény kidolgozása, a bejelentések szerint a jogszabály áprilisban kerülhet a parlamenti képviselők elé.
A szakszervezetek azért kardoskodnak a terület rendezéséért, mert ahogy fogalmaznak, a kölcsönzött munkaerő sok esetben a minimálbért sem kapja meg, a munkásoknak nincsenek jogaik, nem jár nekik évi szabadság és a napi munka során sem pihenhetnek, tehát teljes mértékben jogfosztottak az állandó foglalkoztatottakhoz képest.
A törvény, amely az év elején közvitára kerül, majd az EU illetékes szerveivel is egyeztetik annak szövegét, várhatóan korrigálja ezeket a hiányosságokat, így rendezetté válhat az ilyen típusú munkavállalás is, ami mindhárom félnek érdeke. A munkavállalónak, mert az ügynökség segít neki munkát találni, az ügynökségnek, mert munkája lesz, amelyet rendezett szabályok mellett végezhet, a munkáltatóknak meg azért, mert egy ilyen megoldásnál mentesül a bérelszámolástól és a teljes munkaügyi adminisztrációtól, azt ugyanis az ügynökség végzi.
(Fotó: https://www.pexels.com)
