Maricák

Az újszülött osztályról mindig a szép hírek, a legboldogabb osztály kontextusában beszélünk. Örülünk a sok megszületett gyermeknek, számokkal dicsekszünk. Kivéve, amikor bekövetkezik az, amiről hallgatni nem lehet. Amikor egy édesanya, aki boldogan, várakozással tele ment be a kórházba, de a gyermeke nélkül jön ki onnan. Tele veszteséggel és sebekkel. A testén és a lelkén. 

Marica Mihajlovićtyal megtörtént a lehető legrosszabb. Elveszítette a gyermekét, és biztos abban, hogy ezért a szülést levezető orvos a felelős. Ahelyett, hogy magába roskadt volna, szembenézett a fájdalmával, és a világ elé tárta a legintimebb pillanatait, azért, hogy kiderüljön az igazság, hogy ő majd egy idő után talán továbbléphessen, s talán azért is, hogy a lehető legkevesebb nőnek kelljen átélnie ehhez hasonló veszteséget a jövőben. Bátorsága erőt adott más nőknek is, sorra nyíltan beszéltek a veszteségeikről vagy arról a terrorról és erőszakról, amelyet Szerbia-szerte a „legszebb osztályon”, avagy a szülőszobán át kellett élniük. 

„A legfontosabb, hogy te és a baba is egészségesek vagytok…”

„A baba majd megszépít mindent…”

„Mindannyian átéltük ezt, majd elfelejted…”

Nem! A nők soha nem felejtenek. Nem felejtik el az orvosok megfélemlítését még a szülés előtt. Nem felejtik el a sorozatos megalázást a szülőszobán. Azt, hogy kétségbe vonják az érzéseiket, hogy nem adják meg a megfelelő támogatást, hogy magára hagyják őket a kétségeikkel, a fájdalmaikkal, hogy császármetszést végeznek rajtuk ok nélkül, hogy nem végeznek császármetszést, amikor kellene. Nem felejtik el, hogy kinevették őket a legtermészetesebb reakcióikért, hogy csakis őket hibáztatják, ha a babával valami nincs rendben.
Szülészeti erőszaknak számít a legapróbb verbális megjegyzés is, amivel megalázzuk a nőt, aki épp a világra hozza a gyermekét. Minek számít akkor az, ami Maricával történt? 

A szülészetek és a fürdőszobák felújításával nem válik jobb és biztonságosabb hellyé egyetlenegy kórház sem a nők számára. Az ott dolgozóknak be kell látniuk, nemcsak az a fontos, hogy minden anya és gyermeke élve kijöjjön a kórház kapuján, hanem hogy minél kevesebb traumával távozzon onnan. Habár lehet, hogy Marica azzal is megelégedne, ha gyermeke ma is élhetne…