Bár az időjárás alapján nem volt szükség kergetni a telet vagy a hideget, mégis a február a farsangról, a fánkról és a vidámságról, télűzésről szól. Éppen ezért mi sem tétlenkedtünk, február 11-én autóba ültünk és három óra vezetés után Mohácsra érkeztünk, ahol a sokácokkal elüldöztük a telet.
A Busójárás Magyarország legnagyobb télűző, tavaszköszöntő eseménye, ezt a hungarikumot a UNESCO az emberiség szellemi kulturális örökségének nemzetközi reprezentatív listájára is felvette. Érdekes keresztmetszete ez a két országnak, ugyanis a mohácsi horvát népcsoport, a sokácok népszokása egyedülálló mindkét országban (Horvátország és Magyarország).
A programsorozat csütörtökön, kisfarsanggal kezdődött, és húshagyó keddel ért véget. Csapatunk a vasárnapi programokra, farsangvasárnapra készült, ahol megnéztük a felvonulást, farsangoltunk a busókkal, a Dunára bocsátottuk a farsangi koporsót és megvártuk a máglyagyújtást is. Utóbbi különösen látványos volt, hiszen bár a rendezvény alatt több helyen is gyújtottak máglyát a főtérre szánt és készített máglya azonban hatalmas volt, több méter magas lánggal égett.
A busójárás nagy népszerűségnek örvend, amelyet a számok is megmutattak. A szervezők becslései szerint az idei – csütörtökön kezdődött és február 13-ig tartott – busójáráson összesen több mint százezer, a forgalmasabb napokon 40-45 ezer ember vett részt. Az érdeklődők szórakoztatásáról idén rekordszámú, 71 busócsoport és 2500 maskarás gondoskodott, a látogatók pedig 15 helyszínen vehettek részt 160 programon.
A télűző, tavaszköszöntő népszokás tradicionális elemei évszázadok óta változatlanok: borzas busóbundát, vászongatyát, bocskort öltő felnőttek faragott álarcokban, jellegzetes kellékekkel – tarisznyákkal, buzogányokkal, öles kereplőkkel és kolompokkal – felszerelkezve búcsúztatják a zord évszakot és várják a tavaszt.
Mi autóval vágtunk neki az útnak, Horvátországon keresztül. A határt Batinánál léptük át, innen Udvar irányában haladtunk tovább, és így jutottunk el Mohácsra. A vasárnap volt talán az egyik leglátogatottabb napja a rendezvénynek, így a parkolás nehéz volt, de nem lehetetlen. A település egészét ellepték a busók egész napra, incselkedve az érkező látogatókkal.
A főbb helyszínekre gyalog jutottunk el, a kézműves vásárokon keresztül. A vásár nagyon sokszínű volt, ám az infláció itt is megmutatta magát, hiszen drágább volt minden, mint az előző években. Egy hagyományos kisebb fa kerepelő nagyjából 2500 forintba (770 dinár) került, míg a megvásárolható fa busó maszkokért több tízezer forintot is elkértek.
Étel és italkínálat is akadt bőven, a helyszínen bankkártyával és készpénzzel lehetett fizetni. És amik közül lehetett választani (a teljesség igénye nélkül): farsangi fánk (1500 forint, 3 darab – 470 dinár), hagyományos fánk (1000 forint darabja, 310 dinár), de voltak töltött lepények (3200 forinttól, 1000 dinár), hot-dog, pizzaszelet, gyros, kézművessör, forraltbor. A kézműves vásárban elsősorban a bőrdíszművek és a sajtok, valamint az édességek vitték a prímet.
A Kóló térről a busók felvonulása 14 óra körül kezdődött, ekkor elsütötték az ágyút, meggyújtották a tüzet, és elindult a busók felvonulása. Ilyenkor a busók azonban nem csak felvonulnak, hanem bizony incselkednek, viccet űznek a látogatóból is, tollal, liszttel dobálják őket, elrabolják a lányokat.
Négy óra körül a népes társaság a Duna partjára érkezett, ahol a kompról belökték a télbúcsúztató koporsót a folyóba. Ezt követően rövid séta, nézelődés után a főtér felé vettük az irányt, hogy ott legyünk, amikor meggyújtják a máglyát. Ekkora sajnos eleredt az eső, azonban a tüzet sikerült meggyújtani, a lángok pedig magasra csaptak.
Bár a vasárnapi programot kicsit megzavarta az eső, a tömeg sikeres napot zárt a színes programoknak köszönhetően. A határon is kényelmesen átjutottunk mindkét irányban, és anyagilag sem bizonyult drága szórakozásnak a kirándulás. Összességében mindenkinek bátran ajánljuk a busójárás megtekintését, azonban tisztában kell lenni a rendezvény méretével és az embertömeggel.
Mina Delić fotói: