A különféle mesterekre sokszor hónapokat kell várni, mire el tudják végezni a rájuk bízott munkálatokat. Nagyobb munkáknál, például fürdőszoba felújításnál hónapokat kell várni a vízvezeték-szerelőkre, villanyszerelőkre, burkolókra. De például fodrászhoz, autószerelőhöz is lehetetlen manapság időpont egyeztetés nélkül elmenni. A felsorolt szakmák képviselői sorra arról számolnak be, hogy nem győzik a munkát, ugyanakkor óriási hiány van az ilyen szakemberekből, holott ezek mind jól fizető szakmák.

Az Infostud adatai szerint tavaly a munkaadók legnehezebben különféle szerelőket, fodrászokat, pékeket, fémesztergályosokat, asztalosokat és vízvezeték-szerelőket tudtak találni a részükre meghirdetett munkakörökbe.

A fodrászok és pékek számára egyes munkáltatók akár 200 ezer dináros fizetést is kínáltak, a szerelőknek 240 ezres, a vízvezeték-szerelőknek pedig akár 250 ezer dináros fizetést is ajánlottak. Ez több mint kétszerese egy általános orvos, vagy egy középiskolai osztályfőnök tanári fizetésének.

A vonzó fizetések ellenére a fiatalok mégsem döntenek ezek a szakmák mellett. A szakközépiskolák félig üresek, egyes szakokat sorra zárnak be, miközben Szerbiában 30 ezer főre becsülik a szakképzett mesterek hiányát.

Sok építőipari cég ösztöndíjat és biztos állást kínál a diákoknak, ráadásul idén az állam fejenként 5.000 dináros ösztöndíjat hirdetett meg azoknak a diákoknak, akik a kettős oktatási modell keretében hiányszakmának minősített szakra iratkoznak.

„A fiataloknak el kell mondani, hogy ezek biztonságos, stabil foglalkozások, ahol jó pénzt lehet keresni. Tény, hogy ez a mostani már egy teljesen digitális generáció, ők mind 2000 után születtek. Mobiltelefonokon, táblagépeken, laptopokon nőttek fel” – mondta Miloš Turinski az Infostudtól az Euronewsnak.

Hozzáteszi, hogy most a fiatalok közül legtöbben az online világgal, számítógépekkel, telefonokkal kapcsolatos dolgokkal szeretnének foglalkozni, ami ugyancsak jól fizetett.

Senki nem fog szakképző iskolába járni

Rade Zejak, a zvezdarai Építőipari Iskola igazgatója azt mondja, hogy még a biztos állás és a jó fizetés sem ösztönzi a szülőket arra, hogy gyermekeiket ezen szakmák felé tereljék.

„Mindenki kényelmesebb munkahelyet szeretne gyermekének, ahol védve van a külső körülményektől. Iskolaként arra törekszünk, hogy ösztöndíjat biztosítsunk a gyerekeknek. Ez azonban nem volt elég motiváció” – mondja az iskolaigazgató.