Aleksandar Vučić szerb elnök hajlamos a túlzásokra, amikor Szerbia gazdasági növekedéséről beszél, ami nem rossz, de nem is nagy – mondta Steve Hanke, tekintélyes közgazdász a NIN-nek adott interjújában. Mint rámutatott, Szerbia helyzete és sorsa földrajzi helyzetéhez kötődik, ugyanis nagyhatalmi érdekek határán van.
A földrajzi és történelmi sajátosságok miatt Szerbia valószínűleg a geopolitika nagy játszmájában és a nagyhatalmak csapdájában marad. A legjobb menekülési útvonal az, ha követi a közelmúltban India által követett pályát, ehhez azonban rendkívül kifinomult külpolitikára van szükség, amely megadja a szerbek számára a választás jogát – mondta Hanke, rámutatva, hogy India sikere a külügyminiszter képességeinek köszönhető.
A gazdasági növekedésről ugyanakkor Hanke elmondta, hogy a gazdasági szankcióknak, az uniós szabályozásoknak és a bürokráciának köszönhetően az európai gazdasági növekedés meglehetősen vérszegény, így ha összevetjük Szerbia szerény gazdasági növekedését Európa vérszegény növekedésével, Szerbia viszonylag erősnek tűnhet. Kiemelte, hogy a 2023-ra vonatkozó éves nyomorindex (HAMI) szerint Szerbia 157 ország közül a 60. helyen áll, és egy szinten van Észak-Macedóniával (54), Chilével (59), Kazahsztánnal (61), Montenegróval (62). Peruval (63) és Szaúd-Arábiával (64).
Nem katasztrófa, de nem is olyan jó. A magas munkanélküliség a fő tényező, amely Szerbiát lehúzza – értékelte Hanke. Szerinte a szerbiai kormánynak túl nagy a befolyása a gazdaságra.
Példaként hozta fel Szingapúrt, az ország ugyanis 1965-ben nyerte el függetlenségét, akkor szegény és elmaradott volt. Azonban megalapításakor Szingapúrnak volt egy vezetője, akinek világos elképzelései voltak az ország modernizálásáról, stratégiájukban a stabil pénz szerepelt, és nem fogadtak el külföldi segélyeket. A stratégia egyik eleme az első világ országaiból származó versenyképes magánvállalkozók felkutatása volt, akiket egyszerűsített adózással, és szabad, nyitott kereskedelemmel vonzottak be.
A szingapúri stratégia negyedik eleme szerinte a személyes biztonságra, a közrendre és a magántulajdon védelmére helyezték a hangsúlyt, az ötödik és egyben utolsó elem pedig egy „kisméretű”, átlátható kormányzás, amely elkerülte a bonyolultságot és a bürokráciát. A stratégia pontos megvalósítása érdekében Szingapúr csak első osztályú köztisztviselőket nevez ki, akik első osztályú fizetést kapnak. Ma például Szingapúr pénzügyminiszterének éves fizetése meghaladja az egymillió eurót, azonban a magas fizetésekért cserébe a szingapúri stratégia megköveteli a kormánytól, hogy egy szűk hajót vezessenek, pazarlás és korrupció nélkül. Így változott Szingapúr egy szegény, kopár pontból a térképen globális pénzügyi központtá és a világ egyik leggazdagabb országává – mondta Hanke.
