Érdekes a mai nap. Március 10-e van, és ehhez a naphoz sok-sok történelmi esemény fűződik. Elég csak megemlíteni, hogy 1854-ben Marosvásárhelyen kivégezték a Makk-féle összeesküvés vezetőit; 1917-ben Szentpéterváron (a Julián naptár szerint február 27-én) az orosz februári forradalom a cár uralmának megdöntését hozta magával; 1990-ben Horn Gyula (akkori magyar külügyminiszter) Moszkvában megállapodást kötött a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásáról – és a többiről inkább nem írok egy szót sem. Valami miatt fontos személyek is születtek e napon, mert például ki nem hallott volna az 1940-ben napvilágot látott Chuck Norris amerikai harcművészről, aki később színész lett, vagy az Al-Kaida legismertebb alapítójáról, a híres-hírhedt Oszama bin Laden terroristáról. Bárki, aki ezekről szeretne részletesebben olvasni, illetve kíváncsi még az itt nem említett többire is, megtalálhatja az interneten, csak annyit kell a keresőbe írni: március 10-én történt!
A magyar történelembe is bevonul a mai nap, hiszen a pont két évvel ezelőtt megválasztott hatodik magyar köztársasági elnök, Novák Katalin lemondását követően ma fogják beiktatni hivatalába a február 25-én Novák helyére megválasztott Sulyok Lászlót.
A hatalmon lévők által összeállított kronológiába nagy valószínűséggel csak ez a szűkszavú hír fog bevonulni, ezért én kötelességemnek érzem, hogy most ennek a hátterével is foglalkozzak.
Kezdjük az első szenzációsnak tűnő történéssel. Novák Katalin még államfőként megkegyelmezett egy pedofíliáért elítélt egyén bűnsegédjének, akinek szintén a börtönben volt a helye, hiszen segédkezése abból állt, hogy nemcsak eltitkolta a történteket, hanem még az áldozatokkal is aláíratott olyan kijelentéseket, hogy nem történt semmi. Maga a kegyelem egybeesett a pápalátogatással, ráadásul az ellenjegyzést végző igazságügy-miniszter aláírása is megvolt, később pedig még kisült, hogy az államfő egyik tanácsosa, az akkor már magas egyházi funkción levő református lelkész volt (nagy valószínűséggel) a kegyelmi kérvény előterjesztője. Miként lehetett rávenni a magyar államfőt, hogy így cselekedjen? Biztosan emlékeznek a róka fogta csuka, csuka fogta róka állatmesére. Nem is oly régen, amikor még az államfő csak miniszteri beosztott volt a már említett, de akkor miniszterként „szolgáló” református főméltóságnál, a Magyar Nemzeti Bank vezetője hozott egy döntést, amivel leváltotta (sőt, egyesek szerint elküldte) a devizaügyekkel foglalkozó szervezeti egységének vezetőjét, aki – minő véletlen – a majdani államfő férje volt. Kormányküldöttként meg is jelent a pénzintézetnél a már említett egyházi személy, csak azért, hogy visszavonják a leváltást és menesztést. Azért úgy tűnik, ára volt a hallgatásnak, mert a már emlegetett pénzintézmény nem sokkal azt követően az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkárát (akinek a jogászi végzettsége mellett van közgazdasági is, lett a későbbi államelnök) megjutalmazták a Popovics-díjjal. Ez a legrangosabb szakmai kitüntetés, amelyet banki-pénzügyi közgazdász kaphat. Azután, amikor már államfői tisztséggel büszkélkedhetett az illető hölgy, a férje egyszer csak rájött, nem felel meg neki az eddigi munkája, öt hét katonai kiképzést követően alezredessé „avanzsált”, majd tartalékos szolgálatba lépett a honvédségnél. Ha mindezt figyelembe vesszük, rájöhetünk arra, hogy e sok „jótéteményt” illett valamivel megszolgálni, ez pedig a kegyelmezés aktusa lett.
Különben, a kegyelemben részesített is megszólalt, hogy „magyarázza a bizonyítványát”, de valamit nagyon elfelejtett, mégpedig a saját kötődését Felcsúthoz, valamint családi „ragaszkodásukat” (mégiscsak Erdélyből származik) a miniszterelnökhöz és családjához. A miniszterelnök nem válaszolt, „elbújt a két hű végrehajtó” hölgy szoknyája mögé!
Mielőtt folytatnám a mai nappal, még egy kérdést „illik boncolgatni”. Megjelent a hír: Egy szentéletű szerzetes és a VMSZ néhai elnöke kapta meg (posztumusz) a Rákóczi Szövetség Eszerházy-díját. Az elsőről nem mondok véleményt, de a másodikról csak azt teszem, ami nálunk szokás: halottról jót vagy semmit! Igaz egy kicsit tovább megyek, itt van egy-két gondolat, illetve eddig fel nem vetett kérdés, amire az olvasónak illene választ keresni!
- Idézet a magyar Országgyűlés elnökétől: „Esterházy János hitvallását állam nélküli államférfiként jellemezte, aki kimondta, a mi jelünk mindig a kereszt, és soha nem a horogkereszt vagy a sarló és kalapács”. Már ezt is érdekes volt hallani a valamikor KISZ- és MSZMP-tagtól.
- A következő csak arról szól, az idézett szöveget az elhunyt díjazott hogyan érvényesítette kumroveci „tanulmányai” folyamán, majd azt követően abban az intézményben, amelynek vezetője lett (találgassuk, ugyan kinek a javaslatára, majd döntése által), ami miatt két évig nem kívánt a később általa (félre)vezetett politikai szervezet tagja lenni, csak szimpatizánsa?
- Gondolkodtak-e a díjat odaítélők, hogy azok, akik az emlegetett szervezet „áldásos” tevékenységének köszönhetően több ezer kilométerre, vagy még attól is nagyobb távolságra találták meg a jövőjüket, hogyan fogják értékelni ezt a döntést?
A végére hagytam Magyarország hetedik köztársasági elnökének beiktatását. Írtam már arról, hogy milyen problémám van a megválasztott elnökkel. Nem az, hogy édesapja, ahogyan egy újságcikkben megjelent róla: „A kormányzó 76. születésnapját köszöntő cikk mellett dr. Sulyok László megyevezető nyomon kíséri a Pálffy-Baky párt történetét és a lap alján nagy kövér betűkkel szedett nemzetiszocialista jelszóval fejezi be cikkét: BÁTORSÁG, KITARTÁS! GYŐZÜNK!”, bizonyítva, hogy ő is ennek a pártnak a tagja. Sokkal nagyobb problémának tartom, hogy fia ezzel nem tudott szembenézni, pedig létezett az apai nagybátyjának, Sulyok Dezsőnek a – szerintem – pozitív példája. Ehelyett egy családi legenda, azaz hazugság megalkotásába menekült. Fogalmam sincs, hogy köztársasági elnökként, ha valami hasonló problémával kerül kapcsolatba, hogyan fog arra reagálni. Netán újabb hazugságot fog fabrikálni? Számomra az ilyen tett és veszély sokkal nagyobb bűn, mint az előző köztársasági elnök – szintén elítélendő – szolgalelkű viselkedése.
