Harminc évvel ezelőtt, 1994. május 3-án került megrendezésre az első Sajtószabadság Világnap. Az elmúlt évtizedben sem Magyarország, sem Szerbia nem büszkélkedhetett az eredményekkel. Szerbia ma már kategóriát is lépett – lefelé.
Az ENSZ Közgyűlés a világnap kijelölésekor azért választotta a május 3-i dátumot, mert az afrikai népek szabad sajtóhoz való jogát rögzítő Windhoek Nyilatkozatot ezen a napon fogadták el 1991-ben.
A sajtószabadsághoz minden évben egy aktuális témát társítanak, idén a környezeti katasztrófákat és klímaváltozást állították középpontba. A világnaphoz konferenciát is szerveznek, minden évben másik fővárosban vagy nagyvárosban. Éppen 20 évvel ezelőtt Belgrád volt a házigazda.
Hagyományosan ezen a napon teszi közzé jelentését a Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet, amely 180 országot rangsorol aszerint, hogy mennyire szabadon működhet a sajtó és milyen nehézségekkel, veszélyekkel kell megküzdeniük munkájuk során az újságíróknak.
Magyarország továbbra is a sereghajtók között van az Európai Unión belül, bár pontszámban kicsit javított tavaly óta. Idén Szerbia az egyik kiemelt ország a jelentésben. Negatív értelemben. Az eddigi „kielégítő” kategória helyett idén már a „problémásba” került.
A tavalyi 91. helyről a 98. helyre való lecsúszást Szerbiának leginkább azzal „sikerült elérnie”, hogy az orosz propagandát beengedte az országba és az hangsúlyosan jelen van a napi hírközlésben.
A sajtószabadság helyzete világszinten romlott az előző évhez képest. A sajtószabadságot ma éppen azok fenyegetik leginkább, akiknek garantálniuk kellene azt – jegyzi meg a politikai vezetőkre utalva a jelentés. Ez a megállapítás azon alapul, hogy a rangsor összeállításakor használt öt mutató közül a politikai mutató esett vissza legjobban, globálisan 7,6 ponttal.
A 2023 októbere óta folyó gázai háborút rekordszámú, újságírók ellen elkövetett jogsértés jellemzi. Több mint száz riporter esett már áldozatul az izraeli támadásoknak, közülük legalább 22-en közvetlen munkavégzésük során haltak meg.
A jelentés rámutat, hogy 2024 kiemelkedő választási szuperév, és ha figyelembe vesszük, hogy egyes országban általában is több fenyegetés irányul újságírók felé a választások alatt, ez igen nyugtalanító.
A mesterséges intelligencia rohamos előretörését nem előzte meg (és sajnos egyelőre nem is nagyon követi) annak szabályozása, így a használata jelenleg könnyen történhet dezinformációs céllal.
A közösségi média több országban csak központilag szabályozott körülmények között elérhető vagy akár teljesen be is tiltották már a használatát.
Az újságírók a megtorlástól való félelem miatt képtelenek foglalkozni a szervezett bűnözéssel, a korrupcióval vagy akár környezetvédelmi témákkal. A jelentés ezzel kapcsolatban Közép- és Dél-Amerikát úgy jellemzi, mint ahol a kormányok nem hajlandók visszafogni az újságírók elleni erőszakot. Utalnak a tavaly hatalomra került Javier Milei argentín elnökre, aki nemes egyszerűséggel felszámolta a közmédiát. Az újságírók számára legveszélyesebb ország Mexikó, ahol 2019 óta 37 újságírót tettek el láb alól.
Afrikában a Száhel-övezetben komoly visszaesés következett be tavaly óta. A Közel-Kelet és Észak-Afrika legtöbb országa „veszélyben lévő” kategóriába került, és már az Egyesült Arab Emirátusok is lesüllyedt ebbe a csoportba. Ázsiában a Csendes-óceáni térség országai vannak a legrosszabb helyzetben.
Kelet-Európában és Közép-Ázsiában kimondottan felerősödött a cenzúra, ami az orosz propagandának tudható be. Szerbiával kapcsolatban úgy fogalmaz a jelentés: A Kreml befolyása elérte az országot, a kormánypárti média orosz propagandát terjeszt.
Magyarország sem úszta meg a kiemelést az összefoglalóban. Igaz, némileg előrébb került az ország a rangsorban, de a sajtó munkáját igencsak próbára teszi Máltával és Görögországgal együtt. Az EU-n belül ez a három ország teljesít legrosszabbul.
Magyarország idén a 67., Szerbia a 98. helyen áll a 180 országot tartalmazó listán.
A listát Norvégia vezeti, az első 13 helyet európai országok foglalják el.
Az utolsó helyen Eritrea található, de Szíriában és Afganisztánban sem sokkal jobb a helyzet. Oroszország a 162., a sereghajtók között díszeleg.
Magyarország helyzete
A Riporterek Határok Nélkül idén is úgy jellemzi Orbán Viktort, mint a sajtószabadság ragadozóját, aki igazi médiabirodalmat épített ki pártja érdekeinek megfelelően. A független sajtóorgánumokra politikai, gazdasági és jogi szabályozási nyomás nehezedik.
A piac erősen koncentrált a KESMA alapítványon keresztül és a közmédiához hasonlóan a kormányt szolgálja. A függetlennek mondható média erős pozícióit olyan orgánumok foglalják el, mint az RTL Klub televízió, a Népszava napilap, HVG hetilap, a 24hu, 444 és Telex híroldalak. Idén először a jelentés megnevezi a Partizán YouTube-csatornát is.
A politikai mutatón belül bírálják Orbán Viktor 2010 óta tartó ténykedését, amellyel folyamatosan aláássa a médiapluralizmust és a függetlenséget. A közszolgálati média ma már propagandagépezetként működik, több magánkézben lévő médiumot átvettek vagy elhallgattattak (a minap a Nemzeti Sport c. napilapot kebelezték be). Politikai, gazdasági manővereknek köszönhetően ma már a média 80 százalékát uralja a kormánypárt.
A jogi környezetet tekintve elmondható, hogy a kormány felmentette saját magát a tulajdoni koncentráció végrehajtásával kapcsolatos visszásságok alól. A tavaly elfogadott új, szuverenitásvédelminek nevezett törvénnyel immár fennáll annak a veszélye is, hogy a(z ellenzéki) médiát adminisztratív módon éri zaklatás. A jogi szabályozás rágalomkampányoknak és az újságírói források elhiteltelenítésének az eszközévé válhat.
A gazdasági mutatóban azt emeli ki a jelentés, hogy a piac továbbra sincs hozzászokva a hírek fizetőssé tételéhez. A függetlennek mondható média fenntarthatóságát komolyan veszélyezteti az állami hirdetések diszkriminatív elosztásának gyakorlata. A legolvasottabb ellenzéki Index hírportál 2020-ban azért juthatott Fidesz-közeli tulajdonba, mert bevételei komolyan visszaestek. A 2022-es választások után a KESMA költségvetését is megnyirbálták, ez több kiadvány megszüntetéséhez vezetett.
A szociális és kulturális környezetnél a jelentés rámutat, hogy a kormány folyamatosan vádolja az ellenzéki médiumokat hamis információk terjesztésével és azzal, hogy Soros György finanszírozza az ellenzéki sajtót. A túl liberálisnak tartott újságírói tartalmak ellen perek indulhatnak. (Orbán Viktor éppen a minap indított pert „magánszemélyként” egész sor sajtószerv ellen – a szerk. megj.)
A biztonságot illetően azt állapították meg, hogy bár az újságírókat nem, esetleg ritkán éri fizikai erőszak vagy indokolatlan rendőri intézkezés, addig az ország az Európai Unióban az egyetlen, ahol Pegazus szoftverrel figyelték meg a sajtó képviselőit. Az interneten lejárató kampányok keretében zaklatják a kormányt kritizálni merészelő újságírókat.
A szerbai helyzet értékelése
Szerbiát már tavaly is külön kiemelte a jelentés, mint a régió legjobban leromló országát. Idén még lejjebb csúszott és a 98. helynél sikerült megállnia (a tavalyi 91. után).
Szerbiában jelen lenne a bűnözés és a korrupció ellen nyomozásokat folytató, minőségi újságírás, de ez mára a burjánzó álhírek és az állami propaganda fogságába került. A létező jogi keretek ellenére a sajtó képviselői politikai nyomásnak vannak kitéve, az ellenük elkövetett bűncselekmények büntetlenül maradhatnak.
A rendkívül széttagolt médiapiacon az RTS közmédia és az N1 televízió tűnik a legerősebbnek. Az Európai Unió által szankciós listára helyezett orosz RT (Russia Today) ma Belgrádban leányvállalatot üzemeltet, RT Balkan néven.
A politikai környezetet tekintve az újságírók gyakran kerülnek az uralkodó elit célkeresztjébe. Az elvileg felügyeleti szervként működő Elektronikus-Média Hatóság a kormány által kinevezett tagokból áll. Az ellenzéki újságírók számára korlátozzák a hozzáférést nyilvános információkhoz, a kormány képviselőivel sem készíthetnek interjúkat, nyilvánosan nem kérdezhetik őket.
A jogi környezetet vizsgálva megállapították, hogy az alkotmány biztosítja ugyan a vélemény-nyilvánítás szabadságát, mégis korlátozó környezetben dolgoznak, gyakran öncenzúrát is gyakorolva a média munkatársai. A 2023-ban elfogadott új médiaszabályozás még értékelésre vár. Az igazságügyi rendszernek még bizonyítania kell függetlenségét és hatékonyságát a sajtószabadság védelmét illetően.
A gazdasági mutatóban az látható, hogy a sajtóorgánumok többsége reklámbevételekből és átláthatatlan állami támogatásokból működik. Mindkettő fölött a kormányzat gyakorolja az ellenőrzést. A médiakoncentráció a másik komoly probléma, itt az állami tulajdonú Telekom Srbija és az SBB piaci szerepét, részesedését említi a jelentés.
A szociális helyzetnél is romlottak a mutatók tavaly óta. A női újságírók továbbra is támadások célpontjai, mind munkájuk, mind a nemük miatt. Azokat a médiumokat, amelyek bevándorlókkal, LMBTQ közösségekkel vagy emberi jogi témákkal foglalkoznak, gyakran zaklatják szélsőjobboldali csoportok.
A biztonsági faktornál nem változtattak az ország besorolásában. Bár történtek erőfeszítések az újságírók védelmét illetően, a médiában dolgozók távolról sem érzik magukat biztonságban. A jelentés hangsúlyozza, hogy az 1999-ben Slavko Čuruvija újságíró, lapkiadó ellen elkövetett merénylet gyanúsítottjait idén februárban felmentette a Fellebviteli Bíróság bizonyítékok hiányára hivatkozva, egyben hatályon kívül helyezte a korábbi elmarasztaló ítéletet. (Čuruvija a Milošević-rendszer kritikusa volt, meggyilkolása idején a jelenlegi elnök, Aleksandar Vučić tájékoztatási miniszteri posztot töltött be – a szerk. megj.)
A Riporterek Határok Nélkül arra is felhívja a figyelmet, hogy a szerbiai sajtóban gyakran hangzik el az orosz-ukrán háborúval kapcsolatosan Oroszország által használt „különleges katonai hadművelet” és „kényszermozgósítás” kifejezés.
Világszerte romlik a sajtószabadság helyzete (Illusztráció: Yavuz Sariyildiz/Shutterstock)
