Nemcsak Közép-Európában, de világszerte megdöbbenést keltett a szlovákiai merénylet: mostanában errefelé nem szoktak fegyverrel támadni kormányfőkre – noha Szlovákiában újságírót (meg barátnőjét) is gyilkoltak néhány évvel ezelőtt. A magyar kormány azonnal lecsapott a tragédiára európarlamenti választási haszonszerzés végett – de erre csak hazugság árán volt lehetősége. A merénylő ugyanis nem baloldali, hanem neonáci szimpatizáns volt. Putyin átsorakoztatta bábjait az orosz kormányban, ez is felkeltette a világsajtó figyelmét. A katalóniai regionális választásokon a Madridban kormányzó szocialisták helyi szervezete nyert, de nem szerzett önálló kormányzóképes többséget. Az Eurovízió eddigi legkaotikusabb dalfesztiválját tartotta, de az „Egyesülve a zene által” jelszó nem volt sikeres, sőt még az uniós zászlókat is kitiltották. Végül szó esett az USA új Kína-ellenes büntetővámjáról Kínával szemben, ami az elektromos autók esetében 25 százalékról 100 százalékra ugrik. – Átlapoztuk a világsajtót Pozsonytól Pekingig és Oslótól Barcelonáig.
Merénylet Fico ellen
A pozsonyi Aktuality.sk című hírportál ezt írja a miniszterelnök elleni merényletről:
„Az erőszak és a trágárságok egyre mélyebbre hatolnak az életünkbe. Szlovákia megalapítása óta nem tapasztalt időket élünk. A társadalom polarizálódása és fokozódó radikalizálódása óriási méreteket ölt. A támadást minden tisztességes embernek el kell ítélnie. Ez egy szörnyű tett, amely mindenkit sokkolt, aki értékeli az emberéletet, az emberi jogokat, a szabadságjogokat, a jogot és a demokráciát. Ez a merénylet azonban semmilyen körülmények között nem válthat ki újabb gyűlölethullámot.”
Az oslói Verdens Gang című független napilap szerint még nem ismerjük a bűncselekmény pontos hátterét, …
„…, de egy dolog világos: Szlovákia mélyen polarizált ország, és a választóvonal a nyugati együttműködés és az EU-szkeptikusok között húzódik. Fico is az utóbbiak közé tartozik, bár tagadja, hogy oroszbarát lenne. De korántsem ez az egyetlen konfliktus: az új médiatörvény is ellentmondásos. A tüntetéseket azonban most lemondják, és az ellenzék is határozottan elítéli a Fico elleni támadást. Ez az, ami egy egyesült Európához illik: amikor a demokráciát ilyen brutálisan támadják, a pártpolitika nem játszhat szerepet.”
A pekingi Xinjing Bao című állami napilap is az egyre inkább polarizálódó szlovák társadalomról ír:
„A nacionalistákat automatikusan oroszbarátnak bélyegzik, és fordítva, valaki azonnal neonácinak számít, ha nyugatbarát. A politikailag mérgező klíma elősegíti a politikusok elleni erőszakot. Jelenleg nincs tisztázva, hogy a támadás politikai indíttatású, egy személy spontán fellépése, vagy összeesküvés volt. Mindazonáltal a Robert Fico ellen elkövetett merénylet mindenki számára figyelmeztető jelzés lehet.”
Putyinnak új védelmi miniszter kellett
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap azt a kérdést vizsgálja, hogy Putyin miért nevezett ki új védelmi minisztert:
„Most a 65 éves Andrej Belouszov lesz az új szakminiszter, aki korábban gazdaságfejlesztési miniszterként szolgált, Putyin egyik közeli bizalmasa, és osztja az orosz elnök elképzelését Oroszország szuperhatalmi pozíciójának újjáépítéséről. Ez a lépés arra utal, hogy Putyin még több forrást kíván fordítani az Ukrajnával vívott háborúra, és az orosz gazdaságot még inkább a háború szükségleteinek kiszolgálására kívánja felhasználni. A Nyugat szankciókkal próbálta összeomlasztani Oroszország gazdaságát – de Moszkva el tudta kerülni a súlyos gazdasági válságot. Egy közgazdász orosz védelmi miniszterré való kinevezése azt bizonyítja, hogy Putyin fegyvergyárak és nemzetközi piacok segítségével akarja megnyerni a háborút.”
A prágai Lidové Noviny című konzervatív napilap pedig ezt állítja:
„Sojgu, aki nyilvánvalóan nem a legtehetségesebb miniszter, most úgy kerülhet a nyilvánosság elé, mint aki felelős az Ukrajna elleni háború kudarcaiért. Kijelölt utódja, Belouszov kompetens technokrata hírében áll, aki szívesebben ül az íróasztalhoz, hogy onnan irányítsa a beosztottakat, mintsem, hogy kiránduljon a természetbe vagy állami pénzeket fordítson tévútra. További előnye, hogy Belouszov őszintén hisz abban, hogy Oroszországot régóta ellenségek veszik körül, akikkel szembe kell néznie. Ezenkívül osztja Putyin orosz elnök paranoiás világképét és azt az elképzelését, hogy az állam mindent meg tud oldani. Putyin azt várja Belouszovtól, hogy a háborút győztes – vagy annak keserű – vége felé vezesse. De ez nem tesz jót Ukrajnának.”
Szergej Sojgu távozásáról ezt írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Valószínűleg igaz Dmitrij Peszkovnak, a Kreml szóvivőjének a magyarázata az orosz védelmi minisztérium élén történt változásról: az új embernek, aki hosszú ideig gazdasági tanácsadóként szolgálta Putyin elnököt, meg kell nyitnia az orosz védelmi ipart az innovációk előtt. A mai harctéren az nyer, aki nyitottabb az innovációra – mondta Peszkov. Az orosz vezetés fájdalmasan élte meg ezt az Ukrajna elleni háború első hónapjaiban: csapatai akkoriban elszenvedett súlyos vereségeinek egyik fő oka az volt, hogy ragaszkodtak a tegnap módszereihez az ukrán katonák ellen, akik puszta szükségből mindig új ötleteket kerestek saját országuk védelmére. Hogy az orosz vezetés ezt megértette, már egy ideje egyértelmű.
De van ennek a változásnak egy második szintje is. A posztot tizenkét évig betöltő Szergej Sojgu védelmi miniszter leváltása már egy ideje várható volt. Április végén, amikor egyik helyettesét letartóztatták korrupciós vádak miatt, egyértelmű volt, hogy Sojgu nem fog a posztján maradni. Oroszországban a korrupció nem indokolja egy magas rangú tisztviselő letartóztatását. Csak igazolásul szolgál. Ennek a férfinak a karrierje hosszú évekig Sojguéhoz kötődött. Az, hogy most rács mögé került, jól mutatta, hogy a védelmi miniszter már nem tudta megvédeni. Más Sojgu-hűségesek számára ez a leleplezés jelzés volt, hogy ne álljanak ellen a közelgő változásoknak.
Sojgu népszerűtlen volt a hadseregben. Jevgenyij Prigozsin zsoldosvezér tavaly júniusi lázadása kifejezetten ellene irányult. Paradox módon azonban éppen ez tarthatta tovább hivatalban: Putyin nem hajlandó külső nyomásra döntéseket hozni. A hűséget pedig megjutalmazza: korábbi beosztottjával ellentétben Sojgu továbbra is a hatalom középpontjában maradt.”
Regionális választások Katalóniában
A madridi El Mundo című közép-jobboldali napilapnak vegyes érzelmei vannak a szavazás eredményével kapcsolatban:
„A tegnapi [azaz vasárnapi] katalóniai választások eredménye egy rendkívül széttagolt regionális parlament lett. A nacionalisták évtizedek óta először maradtak el a kollektív többségtől. Ez mindenképpen jó hír Katalónia és Spanyolország számára. Egy évtizednyi gazdasági, politikai és társadalmi hanyatlás, valamint az intézmények veszélyes eróziója után a katalánok többsége most az elszakadás ellen szavazott. De az igazság az lehet, hogy a katalán társadalom kimerült egy elveszett évtized után. Lényeges, hogy a szocialistákból, a konzervatív néppárti PP-ből [Partido Popular, azaz spanyol Néppárt] és az ultrajobboldali Voxból egy, az alkotmányhoz lojális kormány megalakulása matematikailag lehetséges lenne, de ezt lehetetlenné teheti a madridi központi kormány, amely éppen emiatt polarizálódna. Ez a lehetőség pedig instabilitástól való félelmet okoz Katalóniában és egész Spanyolországban.”
A barcelonai La Vanguardia című spanyol-katalán közép-liberális, monarchista napilap így kommentálja a szocialisták választási győzelmét Katalóniában:
„A szocialista PSC [Partido Socialista Catalan, azaz Katalán Szocilista Párt] olyan győzelmet aratott, mint korábban még soha. Vezető jelöltjük, Illa a siker döntő tényezőjének nevezte Sánchez spanyol szocialista miniszterelnök kéznyújtását a katalóniai politikai élet normalizálásához. Nyilvánvaló, hogy a szeparatisták mindig akkor érik el legjobb eredményeiket, amikor a központi kormányzat kemény kézzel kormányoz. Sánchez politikája a lehető legjobb megerősítést kapta: az urnáknál. És most mi a következő lépés? A feleknek most időt kell adni az eredmény feldolgozására és a polgárok üzenetének megértésére. Most lehetőség nyílik politizálásra és a kinyújtott kezek kihasználására. Ezért érdemes elmélyíteni a párbeszédet.”
Eurovíziós Dalfesztivál Malmőben
Lássuk, mit írt az oslói Dagbladet című liberális napilap az Eurovíziós Dalfesztiválról:
„Egész Malmö szükségállapotban volt. A rendőrség mindenhol jelen volt, a háztetőkön pedig orvlövészek álltak készenlétben. Az ilyesmi nem illik egy demokratikus városhoz. Az izraeli művészt, Eden Golant egész idő alatt zárva tartották szállodai szobájában, és csak őrületes biztonság mellett voltak képesek behozni az arénába. A ‘Hurricane’ című dala jól hangzott, és tulajdonképpen a csúcsra juthatott volna. De lehetetlen dilemma merült fel, amikor a zsűrinek kellett eldöntenie, hogy a legjobb dalra szavaz-e, vagy taktikai és politikai szempontból szavaz, hogy elkerülje a Dalfesztivál teljes összeomlását.”
„Ez volt az egyik legkaotikusabb Eurovíziós Dalfesztivál, a politika uralta szinte minden téren”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„Két tanulsága volt a svédországi Malmöben megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválnak. Az egyik, hogy már csak üres szavakkal egyenértékű a rendezvény »United by Music« mottója: már a zene sem egyesíti a dalfesztiválon résztvevő államokat, a háború, a szembenállás évről évre mind jobban rányomja bélyegét a rendezvényre. Inkább a széthúzás jellemző, így azok a fellépők bűnhődnek a nézők sokszor jogos, sokszor megalapozatlan haragja miatt, akiknek semmi közük kormányuk túlkapásaihoz.
A másik tanulság pedig elsősorban a magyar köztévé számára vonható le: amíg a jelenlegi vezetés uralja a magyar televíziót, addig aligha indulhat A Dal győztese a versenyen, hiszen ezúttal maga a dalfesztiválon diadalmaskodó svájci Nemo állt ki a melegek jogai mellett, ami nyilván elfogadhatatlan lenne a köztévé – úgymond – keresztény morálja számára. (Magyar résztvevője utoljára öt éve volt a rendezvénynek, Pápai Joci személyében.)
Most pedig vessünk egy pillantás a bécsi Der Standard című szociál-liberális napilapra:
„A dalverseny az LGBTIQA+közösség [lesbian, gay, bisexual, transgender, magyarul leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzneműek] iránt régóta fennálló elkötelezettségéről, a toleranciáról és a közösségről szól – és természetesen a világbékéről. A popzenében mindig is erről énekeltek. Az a tény, hogy ma sürgős értékesítési érvként használják, kevésbé számít.”
Amerikai vámok kínai termékekre
Az Egyesült Államok jelentősen megemeli a Kínából származó termékekre kivetett vámokat. A New York-i Wall Street Journal című, 1889 óta megjelenő, elsősorban amerikai gazdasági és nemzetközi üzleti témákkal, valamint pénzügyi hírekkel és témákkal foglalkozó, a republikánusokhoz húzó, konzervatív napilap ebben a témában erre mutat rá:
„Biden egy bátor, új zöld gazdaságot próbál létrehozni az Egyesült Államokban, de politikai problémája az, hogy Kína ezen a téren a legtöbbet akar szállítani ebbe az országba. És mi lenne a megoldás? Új és szigorú vámok a kínai elektromos autókra és más árukra, amelyek messze meghaladják még Donald Trump eddigi tarifáit is. Biden tarifái minden bizonnyal megzavarják a vállalatok ellátási láncait, és növelik az amerikai fogyasztók és vállalkozások költségeit. Nem valószínű azonban, hogy ezek a vámemelések megváltoztatják Kína politikáját.”
A pekingi Huanqiu Shibao című kínai állami lap pedig hozzáteszi:
„Biden lépése nem más, mint egy könnyen átlátható választási manőver, amire kihívója, Trump azonnal azzal reagált, hogy bejelentette: meg akarja duplázni még ezeket az új vámokat is. A Kína és az USA közötti kapcsolatokat nem szabad belpolitikai okokból veszélyeztetni. Ellenkező esetben Peking kénytelen lesz határozott lépéseket tenni saját jogai és érdekei védelmében.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
