Az új NATO-főtitkár és az EU vezetőinek megválasztása tartotta izgalomban az európai sajtót a hét folyamán. A vezető uniós pártcsaládok megegyezése alapján az Európai Bizottság élére a kereszténydemokrata Ursula von der Leyent jelölik újabb öt évre. Az állam- és kormányfőkből álló Európai Tanács elnökének a szocialista Antonio Costa portugál ex-kormányfőt javasolják, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének pedig a liberális észt miniszterelnököt, Kaja Kalllast. Mindez nem volt zökkenőmentes, de jó esély mutatkozik arra, hogy a csütörtökön kezdődött kétnapos EU-csúcson megválasszák a legfontosabb szervek vezetőit, amihez elég a minősített többség. A világsajtó az elmúlt napokban foglalkozott még Javier Milei argentin elnök európai útjával, a közelgő franciaországi parlamenti választásokkal, valamint az Ukrajna és Moldávia uniós felvételéről szóló tárgyalások kezdetével. Először azonban lássuk, mit írt a világsajtó Robert Habeck német alkancellár és szövetségi gazdasági miniszter dél-koreai és kínai látogatásáról!
Habeck Ázsiában
Habeck ázsiai útján először Dél-Koreába utazott, egy olyan országba, amelynek hasonló problémái vannak, mint Németországnak – de amely eltérő módon reagál ezekre, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Robert Habeck már csaknem egy órája volt úton csütörtök délután 33 fok Celsius melegben a szöuli »sugárzó boldogság palotája felé«, amikor az idegenvezető röviden elmagyarázta neki a konfucianizmus öt kapcsolatának jelentését, amelyek a világ délkeleti részének társadalmi életét alakítják. Koreában: az uralkodó és az alattvaló, az apa és a fia, a férj és a feleség, az idősebb testvér és annak az öccse, a barát és egy másik barát. Habeck érdeklődve hallgatta ezt a magyarázatot. Ebben a pillanatban azonban talán a berlini politikai kapcsolatok hálójára gondolt, olyasmikre, mint a kancellár és az állampolgárok, a rektorhelyettes és az alkancellár, a Zöldek és az FDP. A 2025-ös költségvetés kevesebb mint két héten belül fog elkészülni. De Habeck ennek ellenére nem tűnik boldognak, habár bízik abban, hogy már nincs messze az erről szóló megállapodás.
A kormánygép a szerdai kormányülés után indult el a régóta várt kínai útra, amelyet a minisztérium »kelet-ázsiai utazássá« alakított. Mert mielőtt Habeck ezen a pénteken Pekingben landol, először Dél-Koreába látogatott. Ott tárgyalt a miniszterelnökkel, találkozik menedzserekkel, és megtekinti az észak-koreai határ demilitarizált övezetét. Az ottani helyzet ugyanis még feszültebbé vált, miután Vlagyimir Putyin orosz elnök is Észak-Koreában járt a múlt héten.”
Habeck Dél-Koreából Pekingbe utazott. Erről a pekingi Huanqiu Shibai állami napilap ezt írja:
„Az alkancellár delegációja ezúttal elsősorban kis- és középvállalatok vezetőiből állt. Ez jól mutatja a német fél szándékát a Kínával való együttműködés bővítésére. Habecknek emellett valójában még fontosabb küldetése is volt, mégpedig a Kína és az EU közötti kereskedelmi konfliktusban való közvetítés. Míg Habeck Pekingben tartózkodott, a kínai kereskedelmi miniszter és Dombrowski európai kereskedelmi megbízott egy videokonferencia keretében egyeztettek. Ez is jó jel. Az együttműködés és a szabad verseny az, ami mindkét félnek jó.”
Milei Európában
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap Javier Milei argentin elnök berlini látogatásával foglalkozik:
„A radikálisan liberális, különc argentin elnökkel, Javier Milei-vel Olaf Scholz német szociáldemokrata kancellár találkozott, azaz olyasvalaki, aki szereti az ipari termelést. Berlin azonban kevés lehetőséget kínált erre. A katonai kitüntetéssel járó fogadást is lemondták. Az ellentmondásos Milei olyan radikális megszorító politikát folytat otthon, amely magas inflációhoz és heves tiltakozásokhoz vezetett. Berlinben is voltak ellene tüntetések.”
A Santiago de Chile-i La Tercera című konzervatív napilap arról az átfogó reformcsomagról ír, amelyet Milei kormánya a közelmúltban megvalósított:
„Mileinek most lehetősége van arra, hogy rendeleti úton számos újítást hajtson végre olyan fontos területeken, mint a közigazgatás, a gazdaság, az energiaszektor és az infrastruktúra. Emellett jelentős beruházásokat kell kezdeményeznie, és arra is szükség van, hogy további privatizációra is sor kerüljön. Argentína még csak most kezd egy új történelmi fejezetet, de a kormánynak bizonyítania kell, hogy a beígért eredmények valóban megvalósulnak, és megérte, hogy kemény megszorításokat vezettek be. Ez azonban attól függ, hogy a lakosság többsége továbbra is Milei mellett marad-e a jövőben.”
Franciaország választások előtt
A közelgő franciaországi parlamenti választásokkal kapcsolatban a londoni The Guardian című független napilapban ezt olvashatjuk:
„Miután az európai választásokon Marine Le Pen Rassemblement National (RN) pártja megalázta őt, Emmanuel Macron elnök úgy döntött, hogy felszólítja a francia választókat, hogy mutassák meg valódi színeiket. Arra számított, hogy a jobboldali miniszterelnök esélye »tisztázást« hoz a választók gondolkodásában. Egy héttel a szavazás első fordulója előtt azonban semmi jele sincs annak, hogy ez a kockázatos szerencsejáték kifizetődő lenne. Éppen ellenkezőleg. Egy közvélemény-kutatás szerint Le Pen pártja 36 százalékra növelheti szavazati arányát. De majd kiderül, hogy a végeredmény hogyan alakul.”
Macron elnök nem sokkal a parlamenti választások előtt ismét óva intett a jobb- és baloldali pártoktól. A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap erre figyelmeztet:
„Miután az elnök felszólította a franciákat, hogy újra szavazzanak, mintha hibáztak volna az európai választásokon, és most azt állítja, hogy a parlamenti választások eredménye valójában az ő »felelősségük« lesz. Ami még rosszabb, egy »polgárháború« veszélyére is figyelmezteti őket, ami szerinte már jelen van a Rassemblement National és a Nouveau Front Populaire programjaiban. De van valami gyerekesség is ebben a választási dramatizálásban. Nem maga Macron teremtette ezt az »én, vagy a káosz«-t? És vajon mit javasol ennek megakadályozására?”
Ukrajna és Moldova az EU felé tart
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap az ellenállásból indul ki:
„Orbán Viktor ismét ellenkezik. Az a tény, hogy Oroszország legnagyobb szószólójaként számontartott magyar miniszterelnök nem akadályozta meg a tárgyalások megkezdését, azt mutatja, hogy Orbán nem akar konfrontatív pályára lépni röviddel Magyarország EU-tanácsi elnöksége előtt. De az érvei is gyengék: a »politikai indíttatású folyamatok« nem meglepőek a politikában. És az a tény, hogy először meg kell vizsgálnunk, hogy »mik lennének a következmények, ha elfogadnánk egy háborúban álló országot«, pusztán riasztó, különösen azért, mert ez utóbbit senki sem akarja. A tárgyalások célja, hogy feltárják a különböző problémák megoldásának módjait. A régóta szenvedő Ukrajna megérdemel egy hosszú távú tagsági perspektívát. A második világháború utáni békevágyban gyökerező EU ezt fel tudja ajánlani neki. Komolyan, de kapkodás nélkül.”
Kormányközi konferenciával kezdődnek a tárgyalások Ukrajna és Moldova uniós felvételéről. De ebben az esetben nincs miről tárgyalni – mindkét országnak egy az egyben kell elfogadnia az uniós jogszabályokat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Gyakran szó esett a keddi »történelmi napról«. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is »történelmi eseményről« beszélt. Végre megkezdődhettek az EU és Ukrajna csatlakozási tárgyalásai: kormányközi konferenciával Luxembourgban, amelyen a tagállamokat az európai miniszterek, Ukrajnát pedig Olga Stefanizsjana kormányfő-helyettes képviselte. Ugyanez a játék ezután megismétlődött Moldovával is.
A tagállamok mindkét konferencián bemutatták mindkét jelöltnek az irányelveiket, amelyek a tárgyalási megbízásban szerepelnek. Mindenesetre mindegyiküknek valamennyi európai jogot be kell építeniük a saját nemzeti jogrendszerükbe. Ezért a gyakorlatban kevés a tárgyalni való – a bővítési folyamat lezárt ügy elé állítja a jelölteket, nevezetesen az úgynevezett uniós vívmányokat, amelyek több tízezer oldalas dokumentumtárban sorakoznak. Átmeneti rendelkezésekről csak e folyamat végén lehet majd tárgyalni.
Az elfogadandó jogállomány 35 tematikus fejezetre oszlik. 2020 óta ezeket hat tematikus fejezetbe csoportosítják. A tárgyalások az »Alapok« című tematikával kezdődnek, ami hagyományosan a legnehezebb fejezeteknek számít. Ezek az alapvető jogok és a jogállamiság biztosítására vonatkoznak, ideértve a független igazságszolgáltatást és a korrupció elleni hatékony küzdelmet – mindez Kijev számára különösen érzékeny kérdés. Bár a kormánynak már a tárgyalások megkezdése előtt néhány alapvető reformot kellett végrehajtania, most számos további jogi aktust kell kiegészítenie. Ezenkívül az Európai Bizottság szorosan figyelemmel fogja kísérni a megállapodások végrehajtását.”
Rutte a NATO új főtitkára
„Most már hivatalos: Mark Rutte lesz az új NATO-főnök, aki 2010 óta Hollandia kormányát vezette, hol kisebbségi kormányban, hol pedig változó koalíciós partnerekkel. Ő tehát 14 éve tudja, hogyan kell kézben tartani a gyeplőt. A védelmi szektorban Rutte fokozott uniós együttműködésre szólít fel olyan országokkal, mint Törökország. És tisztában van azzal a kényes egyensúllyal, amikor az állam- és kormányfőknek kompromisszumokat kell kötniük” – írja az isztambuli Milliyet című konzervatív, török nacionalista napilap.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap is foglalkozott ezzel:
„Az Észak-atlanti Tanács szerdán a holland Mark Rutte-t nevezte ki a NATO új főtitkárává. Rutte október 1-jén lép hivatalba – közölte a szövetség. Ezzel csaknem tíz év után véget ér Jens Stoltenberg mandátuma a paktum élén. Rutte eddig Hollandia miniszterelnöke volt, de hamarosan az új miniszterelnök, Dick Schoof veszi át a helyét. A döntés, mint mindig, most is egyhangú volt. »Mark igazi transzatlanti, erős vezető és konszenzusépítő« – mondta Stoltenberg. »Sok sikert kívánok neki, mi pedig továbbra is támogatjuk a NATO-t a mai és a jövőbeni kihívásaiban. Tudom, hogy jó kezekbe adom át a NATO vezetését.« Az 57 éves jobboldali liberális útja azután vált világossá, hogy Klaus Johannis román elnök visszavonta reménytelen jelöltségét. A Frankfurter Allgemeine Zeitung információi szerint Johannist az EU ukrajnai különmegbízotti pozíciójával kompenzálhatják. Azonban erre a kérdésre válaszolva több érintett szereplő kijelentette, hogy jelenleg nem hajlandó erről nyilatkozni.”
Az EU új vezetői
A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap az EU vezető pozícióinak elosztásáról szóló megállapodásról így ír:
„Meloni kemény szavai várhatóak voltak, miután kizárták a legmagasabb uniós posztok kiosztásáról szóló tárgyalásokból. El kellett ismernie, hogy euroatlanti külpolitikai álláspontja nem ellensúlyozta szuverenizmusának ismétlődő jeleit a belpolitikában. […] Az EU parlamenti ciklusának vége azonban a geopolitikai megrázkódtatások miatt egy meggyengült Európát mutat, amely olyan kihívásokkal küzd, amelyek mindenkitől összefogást igényelnek. Új törvényhozás szükséges, amely nem lesz kevésbé nehéz, mint az előző volt. […] A globális forgatókönyv azonban nem sok jót ígér. Az EU-nak, amely az USA és Kína közötti szorítóban van, előre kell lépnie. […] Az EU élére kinevezetteknek […] tehát bizonyítaniuk kell, hogy képesek együttműködni minden olyan európai erővel, amely nem EU-ellenes. Ez megköveteli a párbeszéd erősítését mindenkivel. […] Együtt kell fellépnünk, nem pedig külön-külön, hogy Európának és mindenekelőtt országainknak olyan jövője legyen, amely megfelel az új generációk igényeinek.”
„Orbán Viktor nem támogatja az új uniós vezetők megválasztását, de a többi állam- és kormányfőnek ezt nem kell figyelembe venni”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap és így folytatja:
„A magyar miniszterelnök szájából mindenesetre érdekesnek hangzik, hogy a legnagyobb EP-frakcióval rendelkező pártcsalád, a konzervatív Európai Néppárt »lenyúlta« a jobboldalt, és az általa vezetett koalíció »programok helyett csak a hatalomról« szól.
Semmi okunk, hogy ezt támogassuk, nem tudjuk támogatni ezt – idézi a Telex Orbán Viktort, aki az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozójára érkezve sommás véleményt mondott újságíróknak a csúcstisztségek tervezett elosztásáról. Mint írták, Orbán Viktor a választókkal szembeni pimaszságnak nevezte, hogy sajtóhírek szerint a három középpárt kedden előre leegyeztette, ki kapja a posztokat. Szerinte ugyanis a szavazók jobboldali vezetést akartak, mert többségükben jobboldali pártokat választottak, de az Európai Néppárt lenyúlta, és balra vitte egy részüket a június 6-9. közötti választáson.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
