Miloš Vučević miniszterelnök bejelentette, hogy a vörös szintű terrorkészültség a következő napokban is érvényben marad, és az egész ország területén folyamatban vannak a rendőrségi akciók. Aleksandar Radić biztonsági szakértő azonban a Novának elmondta, hogy Szerbiában ilyen jelzés hivatalosan nem létezik, ezt a modellt az Amerikai Egyesült Államokból vették át, de a nyilvánosság számára nagyon teátrálisan hangzik.
A terroristának nyilvánított Miloš Žujovićot agyonlőtték azt követően, hogy egy számszeríjjal támadt rá egy csendőrre, aki a Dedinje városrészben lévő nagykövetség épületének védelmét látta el.
M. J. (34) csendőr több lövéssel ölte meg támadóját, akinél számszeríj, nyilak és egy kés volt. A támadást követően a szerb hatóságok bejelentették, hogy a terrorkészültséget vörös szintűre emelik, majd több településen is rendőrségi akciók indultak. Géppuskával felfegyverzett rendőröket pedig országszerte lehet látni a bevásárlóközpontoknál és más létesítményeknél.
Mit jelent a vörös szint?
Aleksandar Radić katonai elemző, biztonsági szakértő szerint Szerbiában eddig ilyen jelzés nem is létezett, ezt a megfogalmazást az Amerikai Egyesült Államokból vették át, ahol a vörös szint azt jelenti, hogy a hatóságoknak közvetlen értesüléseik vannak arról, hogy egy bizonyos helyszínt támadás fog érni.
– Ez most modern és népszerű lett, átvették az amerikai gyakorlatból, ahol a zöldtől kezdve, ami azt jelzi, hogy nincs veszély, a kéken át, ami azt jelzi, hogy vannak fenyegetettségre utaló jelek, egészen a három tűz-színig terjed a besorolás. Nyugaton, amikor azt mondják, hogy vörös, akkor azt olyan szituációra értik, amikor a hatóságoknak közvetlen tudomásuk van arról, hogy egy bizonyos létesítmény ellen támadás készül, de nálunk egyáltalán nem ez a helyzet. Nálunk ez is úgy van, mint minden más, teátrálisan hangzik, a közvélemény fülében ez „jól cseng”, és ez olyan, mint amikor időjárás esetében, amikor a közvélemény reagál a vörös riasztásra, mutatott rá Radić.
Mint mondja, ha az USA példáját vesszük, akkor a vörös jelzés azt jelentené, hogy a hatóságok tudják, hogy egy nagykövetség, vagy más létesítmény terroristák támadásának célpontjává vált, de ha ilyen eset nem áll fenn, akkor alacsonyabb szintű a készültség és azt más színnel jelzik.
Radić arra is rámutatott, hogy a csendőr támadója egy kívülálló, és magányos elkövető volt, akinek még lőfegyvere sem volt, ha már számszeríjjal meg késsel a kezében indult a tett helyszínére.
– Erőforrás hiányában mindössze ennyi volt nála. Ő egy kívülálló, aki fel sem tudta találni magát. Ha Belgrádban megnézzük akármelyik híresebb bűnözőt, mind lőfegyverrel sétál az utcán, ennek a támadó mögött pedig, aki nyilvánvalóan egy a társadalom peremére szorult egyén, a fanatizmusán és a vallásos elszántságán kívül senki sem állt. Ő nem tagja olyan szervezetnek, amely géppuskát, vagy pisztoly adhatott volna a kezébe, és még arra sem volt képes – szerencsére – hogy saját magának fegyvert szerezzen be – mutatott rá Radić.
A szakértő szerint, a fővárosi támadás példáját az olyan külföldi esetekkel összehasonlítva, amelyeket késekkel követtek el, a nyilvánvaló jelek arra utalnak, hogy egy kívülállókról van szó, mert ha a támadás hátterében terrorszervezet áll, akkor az ilyen jellegű támadásokat gépfegyverekkel, meg robbanószerekkel követik el, nem pedig késekkel, meg puszta kézzel.