Egyre több azon idős emberek száma, akiknek nyugdíjnapon, a banki sorbaállás vagy az egész napos postásvárás utáni első útjuk nem a henteshez vagy a zöldségeshez vezet, hanem az internetszolgáltatójukhoz, hogy befizessék a havidíjat, mert nekik ez sokkal fontosabb mint egy csomag csirkefarhát vagy egy fej kelkáposzta. Ők a „Skype-nagyik” (vagy „Skype-nagypapik”). Gyerekeik, a jobb élet reményében külföldre költöztek. Unokáik már ott a messzi idegenben születtek vagy szüleikkel együtt vándoroltak ki. Az egyedüli kapcsolatuk nagyszüleikkel az internetes videó telefon.
„A fiamék 3 éve költöztek Írországba. Két unokám van, az idősebb már iskolás, jól tanul és ügyesen sztepp táncol. Esténként szoktunk skype-olni és ha az unokám még nem alszik, akkor bemutat pár tánclépést. A fiatalabb még kicsi, rá bébiszitter vigyáz, amíg a fiam meg a menyem dolgozik. Sajnos Skype-on nem lehet gyerekre vigyázni, pedig mi a papussal egész nap itthon vagyunk és ráérünk. A három év alatt sajnos csak egyszer tudtak hazautazni. Annak nagyon örültünk. Nekem nem szabad repülőre ülnöm, mert túl sok a trombocitám így csak ez a – kompjuteres telefon – maradt nekünk.”
„A lányom ápolónő volt a kórházban, sokat dogozott. Éjszakázott, 12 órázott. Egyedül nevelte a kisfiát. Négy éve talált egy hirdetést, amelyben szakképzett ápolókat kerestek Kanadába. Jelentkezett és meg is kapta a letelepedési vízumot. Vitte az unokámat is. Azóta szkájpolunk. Hetente háromszor. Csak esténként tudnak hívni, így az időeltoldás miatt nekem éjjel egykor kell bekapcsolni a laptopot. De én már tizenkettőkor bekapcsolom és ott várok, hogy mikor szólal meg a hívóhangja. Korábban nehezen bírtam az éjszakázást, de ilyenkor sose vagyok fáradt csak sajnos egyre rosszabb a szemem és nagyon pici a kép a laptopon. Ha sikerül spórolni a nyugdíjból veszek egy nagy monitort, azt mondják rá lehet azt kapcsolni erre a laptopra és akkor nagyobb lesz a kép.”
„A fiam vette ezt a masinát meg ezt az internetet, amikor kiment Londonba, azt mondta így a legolcsóbb tartani a kapcsolatot. Én sose értettem ezekhez a modern dolgokhoz de most meg kellett tanulnom. Persze most se értek hozzá csak megnyomom azt a kék S betűt és várom, hogy a fiam neve mellett bezöldüljön a jel, akkor tudom, hogy mindjárt hívni fog. Nagyon vigyázok a masinára, ha dörög az ég meg villámlik, mindig kikapcsolom. Bár valami baj lehet vele mert legutóbb a gyerekek nem láttak engem, de én láttam őket. A fiam szerint a kamerámmal van a baj, a fene se tudja, majd behozom a szervizbe. Én mondtam a fiamnak a lényeg, hogy én látom őket, de szerinte az is fontos, hogy az unokák láthassák a nagyapjukat. Hát ilyen szkájpos nagyapa vagyok.”
Keserédes történetek, amelyekben a modern technika helyettesíti a térden lovagoltatást és fahéjas palacsinta helyett csak néhány képernyőnyi videópixel jut az unokának a nagymamából.
