A minap Mali Zvornik polgáraival állt szemtől szemben Aleksandar Vučić szerb államfő. A lítiumkitermelés és bányászat kapcsán tett látogatás során az elnök számos kérdéssel szembesült, s azokra azonnali, úgynevezett instant megoldásokat kínált. A Vreme cikkében arra keresi a választ, miért változtatta meg Vučić a modorát.

„Ha megcsináljuk az utat, abbahagyod a sírást?” – ezt a kérdést egy helyi lakosnak tette fel Aleksandar Vučić, miután a polgár arra kérte, hogy falujában aszfaltozzák le az utcát.

Abban a négy órában, amit Vučić Mali Zvornikban a polgárokkal töltött, kérdések, könyörgések, dicséretek és kritikák is elhangzottak. Az egyik helyi nő arra panaszkodott, hogy a fiatalok elhagyják a községet, nincs munkalehetőség. Az államfőnek erre is volt megoldása, azt mondta, ő megmondta, hogy ott ahol nincs beruházás, az emberek továbbállnak. Újabb beruházásokat ígért, az orvoshiányra pedig azonnali megoldást.

A Vreme viszont felhívja a figyelmet,hogy mindazokra a problémákra, amelyekre a polgárok felhívták az államfő figyelmét, egyetlen esetben sem az államfő az illetékes. A 2006-os alkotmánnyal ugyanis korlátozták az államfő szerepét, ami papíron tulajdonképpen szimbolikus – ő képviseli az országot itthon és küllföldön, kormányfőt jelöl, elismeréseket oszt…

Zoran Stojiljković szociológus a Vremenek arról beszélt, hogy a populista politikusokra jellemző magatartás ez Vučićtól, aki nem szeret semmilyen közvetítőt maga és a nép között tudni. Az egész rendszer felett úgy áll, mint egy megmentő, mondja.

Vučić felvette az átlagember szerepét, aki megérti a bajaikat, problémáikat, félelmeiket. Békülékeny, de egyben szigorú és igazságos, miközben arról beszélt, hogy, még ha úgy is tűnhet, ő mégsem mindenttudó. Figyelmesen végighallgatta a szakembereket.

Žarko Korać, pszichológus, aki Zoran Đinđić idején a kormány alelnöke volt, azt mondja, Vučić akciója, amely során ajtótól ajtóig megy, összehasonlítható Đinđić módszerével. A különbség az, hogy Đinđić kis termekben ült, és látszott az embereken, hogy egyáltalán nem tartanak tőle. Őszinte beszélgetések voltak azok. A pszichológus azt állítja, Vučić esetében általában megválogatják kik azok, akik részt vehetnek és felszólalhatnak ezeken a találkozókon, ő maga pedig nagyon rosszul viseli a kritikát.