Én is megnéztem a Szent István nap „fénypontját”, pedig reménykedtem, meglehet az időjárás miatt megmenekülök ettől, habár a Duna pártján összegyűlt tömeg attól félt, szegényebb lesz egy „maradandó” emlékkel!
Nagyon kevesen gondoltak arra, amire én, mert nemcsak a címnek szánt gondolatok, emellett még sok minden más is eszembe jutott, de ezek közül csak az elhíresült: Panem et circenses! (meglehet, sokan nem tudják, mindez Decimus Iunius Iuvenalis római költő – de híresebb volt, mint szatíraíró –, nevéhez kötött) bölcsesség, amivel általában a diktatúrák lényegét szokták szavakban kifejezni. Ami biztos, Magyarország kormánya élen jár a cirkusz biztosításában, közben pedig a „kenyér (mindenki ünnepi menüje) osztását” átengedi az olyan külföldi bérenceknek kikiáltottak, mint például az Iványi Gábor által vezetett egyházközösség vagy a Krisna-hívők tábora számára.
Pedig mindenki számára biztosították voltak (igaz, nem a kormány, hanem a cukrászok által) az ünnepinek kikiáltott országtorták egy-egy szeletecskéje, azokat potom 2-3000 forintért vesztegették, vagyis abban az esetben, ha egy nagycsalád (két felnőtt és négy gyermek) megkívánja, akkor egy jelentős összeg távozik a családfő zsebéből, de sebaj egy szeletet hat felé osztásával még ők is részesei lehettek az „országos csodának”!
Ennyit a „kenyérről”, térjünk vissza a „cirkuszra”!
Amikor véget ért a „cécó”, a benyomásaimat egy mondatocskában összegeztem. Ha kevesebb lett volna, az mindenki számára maradandóbbá válik! Mire is gondolok? Számomra csúcs volt a fényfestés és a laser-show, így valahogyan nem illettek képbe a drónok által felfestett tárgyak körvonalai! Ugyanazt éreztem, mint akkor tettem volna, ha egy öt éves gyereket felkérünk alkossa újjá Picasso valamelyik festményét, de csak azok kontúrjával. Úgy tűnik, valakik „nem haladtak a korral”, mert mindezt megoldhatták volna a mesterséges intelligencia és az egyébként is használt drónok segítségével, ez esetben a különbség csak az, ezek a tárgyak valóban élethű másait látjuk! De itt egy példa:
Csakhogy ebben az esetben még a tűzijáték feleslegessé válik (számomra így is teljesen felesleges volt), mert ahogyan az ábrázolni akart tárgyakat, ugyanúgy a tűzijáték minden elemét, de még olyan látványelemeket is, amiket technikailag képtelenek az „őskori” elveken működő megoldással elénk varázsolni. Igaz, akkor szegényebbek lettünk volna a robbanások fülsiketítő zajával, a mindent beborító füstköd látványával, és ami a leglényegesebb, a színek előállításához elégetett nehézfémsók rákkeltő hatásával. De, ami a leglényegesebb, mi lett volna az egész cirkusz költségeivel? Hogyan lehetett volna igazolni a tömérdek pénz, a 38,5 millió euró (15 milliárd forint) elköltését? Mit számít néhány apróság, mint a nézők hallásának károsítása, egészségük veszélyeztetése rákkeltő anyagokkal! A lényeg. a haverok járjanak jól (még, ha nem is értenek a csízióhoz), a „férgese” meg hadd hulljon!
Balla Lajos
