Az elmúlt 12 hónap során Szerbia viszonylag konszolidált nyugdíjat fizetett legidősebb lakosainak, kezdi terjedelmes cikkét a 021.rs portál.
Májusban az átlagnyugdíj 45 700 dinárt, azaz 390 eurót tett ki és 20,3 százalékkal volt magasabb mint egy évvel korábban. A keresetek hasonló ütemben növekedtek, így a nettó átlagbér elérte a 96 716 dinárt.
Hogy a legfontosabb jövedelmek ezen trendje mennyiben alapszik a valós üzleti és pénzügyi mutatókon, vagy éppen mennyiben volt csak mézesmadzag a júniusi választások előtt, az majd kiderül.
Vučić elnök a választási kampány során bejelentette, hogy 2027-re Szerbiában az átlagfizetés eléri majd az 1400 eurót (Belgrádban a 2000-et), az átlagnyugdíj pedig a 650 eurót. Valamennyi dolgozó örült, különösen a nyugdíjasok, de arra mindenki kíváncsi, mennyire reális az elnök értékelése.
Túlságosan nagy az állami szektor
Első pillantásra lehetségesnek tűnik. Szerbiában az állami statisztikák szerint 2,3 millió embert foglalkoztatnak, 470 ezerrel többet, mint a 2011-es népszámláláskor, miközben a nyugdíjasok száma egy évtizede csökken, így májusban a legidősebb polgárok száma 1 millió 420 ezer volt, mintegy 92 400 fővel kevesebb, mint 2015 márciusában, amikor rekordszámú nyugdíjat fizettek ki. Megtörténhet az, ami már rég nem történt meg, hogy hamarosan kétszer akkora lesz a foglalkoztatottak száma, mint a nyugdíjasoké.
A cikk szerint azonban másfelől problémát jelent a közszférában dolgozók túlzott létszáma, különösen az olyan ágazatokban, ahol a keresetet nem a piacról valósítják meg, hanem a költségvetésből.
2012 előtt a közszférában körülbelül 570 000 alkalmazott dolgozott, ma pedig körülbelül 735 000, miközben a becslések szerint körülbelül 80 ezren – főként a Szerb Haladó Párty aktivistái, tagjai és szimpatizánsai – olyan magáncégekben dolgoznak, amelyek bevételüket túlnyomórészt a hatalommal fenntartott kiváltságos kapcsolatainak köszönhetik.
A demográfiai trendek kétségbeejtőek
A nyugdíjrendszer jövőbeni működésének legnagyobb problémáit azonban a kedvezőtlen demográfiai folyamatok okozzák. Egyre kevesebb a munkaképes korú polgár, miközben növekszik a 65 év felettiek száma. A 15 év alatti fiatalok számának csökkenése pedig külön aggodalomra ad okot. Szerbia rohamosan öregszik, az ország lakosságának átlagéletkora a 2002-es népszámlálás szerint 35,7 év volt, míg tavaly tavaly már elérte a 43,9 évet, ezért jelentősen csökken azoknak a száma, akik munkájukkal támogatni tudnak másokat. Mivel a munkaerőhiány a bérek emelkedését vonja maga után, az állam gyakran csökkenti az cégeknek az állammal szembeni kötelezettségeit, így a teljes teher nem a munkáltatókra hárul.
Igaz, a nyugdíjjárulékot eddig nem csökkentették, de a markáns béremelésnek könnyen lehet hasonló mellékhatása. Ilyen demográfiai folyamatok mellett nagyon nehéz az állami forrásokat feltölteni. A megelőző intézkedések, mint például a munkaidő meghosszabbítása, habár szükségesek, nem biztos, hogy elegendőek a rendszeres nyugdíjfizetés fenntartásához.
A kereset fele
A szocialista korszakban a nyugdíjak meglehetősen szilárdak voltak. Mindennek az az alapja, hogy egy nyugdíjasra egykor hat-hét alkalmazott jutott.
Fokozatosan csökkent a foglalkoztatottak számának a nyugdíjasokhoz viszonyított aránya, és amikor 1979-ben elérte a négy az egyhez arányt, nagyobb mínuszok keletkeztek az államkasszában. Az állam erre külföldi hitelfelvétellel reagált, és növelte az egyébként sem kicsi államadósságot. Bekövetkezett a válság, ami a kilencedik évtized végére megfojtotta a rendszert, amely a korábbi közös ország összeomlásával ért véget.
A hiperinflációt követően Avramović professzornak sikerült helyreállítania a nemzeti valutát és a nyugdíjalapot is, de a komolyabb növekedés a demokratikus változásokkal indult meg. A nyugdíjak viszont soha többé nem érték el az 1979 előtti szintet, és az új cél az volt, hogy ragaszkodjanak ahhoz az európai alapelvhez, hogy az átlagnyugdíj az átlagkereset 50-60 százaléka között legyen.
Ezzel még az európaiak sem nagyon elégedettek, a gazdagabb és szolidárisabb skandináv társadalmakban az átlagnyugdíj gyakran meghaladja az átlagkereset 65 százalékát.
A költségvetésből fizetett nyugdíjak
A változások utáni évek rendkívül nehezek voltak, szükség volt a gazdaság helyreállítására. Az első cél az volt, hogy a lehető leggyorsabban megemeljék azoknak az alkalmazottaknak a fizetését, akiknek a munkáján alapul minden.
A nyugdíjak marginalizálódtak, ezért a hatalmon lévő pártok (minden alap nélkül) a választók csábítására használták az emelést. Így a 2008-as választások előtt a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) és a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) alkotta hatalmi koalíció kétszer is emelte a nyugdíjakat, és amint hatalomra került, a Demokrata Párt (DS) is megtette ugyanezt, ugyancsak a DSS-szel koalícióban.
A következmény a nyugdíjak érezhető, esetenként az átlagkereset 70 százalékát is elérő emelkedése volt, de közben az államadósság 900 millió euró körülire növekedett, ami akkoriban Szerbia számára nagy összegnek számított.
Talán még ennél is rosszabb, hogy évek óta fenntartják az irreálisan magas nyugdíjakat, pedig a Nyugdíjpénztár a nyugdíjkiadások legfeljebb 65 százalékát fizette, a többit a költségvetésből pótolja az állam. A probléma az, hogy szinte minden más tevékenységre pénzhiány volt, az IMF pedig arra figyelmeztette Szerbiát, hogy tartsa be azt az európai szabályt, amely szerint a Szerbiánál jóval gazdagabb országok is legfeljebb a nyugdíjalap kiadásainak 11 százalékát társfinanszírozhatják az államkasszából.
Az IMF álláspontja
A nyugdíjak kifizetéséhez való túlzott költségvetési hozzájárulás problémájának megoldása a haladókra várt. Több éven keresztül igyekeztek elkerülni a népszerűtlen lépéseket. 2015-ben azonban csökkentették és három egymást követő évben nem emelték a nyugdíjakat, a költségvetési pénzből való társfinanszírozást pedig 35-ről 15 százalékra csökkentették.
Ennek következménye a nyugdíjak keresethez viszonyított csökkenése lett. 2013-ban 217 euró volt az átlagnyugdíj, hét idénnyel később 257 euró. A növekedés mindössze évi 2,3 százalék volt.
Nézzük, hogyan látja az Nemzetközi Valutaalap (IMF) Szerbiát 2024 és 2027 közötti időszakban. A dinárban kifejezett GDP-növekedést évi nyolc százalékra becsülik, de ha ebből levonjuk a várható éves infláció négy százalékát, akkor a növekedés négy százalék, vagyis négy év alatt 17,1 százalék.
A nyugdíjak növekedése nem lehet nagyobb, ami azt jelenti, hogy a nyugdíj 454 euróig növekedhet (ami 17,1 százalék a májusi 390 euróhoz képest). Tehát ez lényegesen alacsonyabb, mint a beígért 650 euró.
Van azonban egy atipikus módja is annak, hogy a legidősebbek jövedelmét jelentős mértékben a nemzeti GDP növekedését meghaladó ütemben emeljék. Az államadósság növekedéséről, vagyis az állam hitelfelvételéről van szó.
Szerbiának azonban már most is van éppen elég adóssága ahhoz, hogy ne folyamodjon újabb ilyen jellegű eladósodáshoz, és nagyon kockázatos is lenne, ha az euró értékének további mesterséges csökkentésével „fújnák fel” a fizetéseket és a nyugdíjakat.
