Annak ellenére, hogy a Magyar Szó igazgatónője pozitív mérleggel dicsekszik, a tartományi kormány már az év elején aktiválta a költségvetési tartalékokat, amelyekből tízmillió dinárt különített el az egyetlen szerbiai magyar napilap számára. A tartományi kormány január 10-i ülésén határozott így, bürokratikus módon, érthetetlenül megfogalmazott indoklással magyarázva döntését, miszerint „a terv nem ütemezett be elegendő forrást a rendeltetés megvalósítására”, a rendeltetés alatt pedig a folyó ügyvitel – tehát a magyar nyelvű újság kiadása értendő.

Arra a kérdésre, hogy milyen alapon és miért hozott a kormány ilyen döntést, Đorđe Vukmirović tartományi tájékoztatási segédtitkár azt válaszolta, hogy a nemzeti tanácsok által alapított, a hatályos törvényi előírásokkal összhangban közvetlenül a tartományi költségvetésből támogatott médiumok közül a Magyar Szó Lapkiadó Kft. az egyetlen, amely három időszakos kiadványa mellett egy napilapot is működtet.
„Ez természetesen azt jelenti, hogy a Magyar Szó összköltségei is jóval nagyobbak, mint azoké a kiadóházaké, amelyek más nemzeti közösségek nyelvén csak heti vagy havi kiadványokat publikálnak” – nyilatkozta Vukmirović írásban a VOICE-nak. A tájékoztatási segédtitkár szerint ezzel nem károsítottak meg más kisebbségi sajtóorgánumokat, amelyek – szavai szerint – az idén öt százalékkal magasabb támogatásra számíthatnak a 2017-hez viszonyítva.

Negatív plusz és pozitív mínusz

Míg a tartományi kormány a költségvetési tartalékokból pénzeli a Magyar Szót, addig a lapkiadó igazgatónője, Ökrész Rozália azt nyilatkozta, hogy a lap sikeresen működik. „Kijelenthetem, hogy az elmúlt év sikeres volt, a nyereségszámok a vártnak megfelelően alakulnak és, ami a Magyar Szó számára nem elhanyagolható adat, a mérleg öt évre visszamenőleg pozitív. A vállalat nyereséges, és a kollektív szerződés alapján a nyereség 80%-án a dolgozók osztoznak majd. A januári személyi jövedelem első részével minden dolgozónk 5000 dinár osztalékot kap. A vállalat kétmillió dináros nyereséget könyvelt el” – nyilatkozta a lapnak az igazgatónő.
Csak tavaly állami támogatás címén a Magyar Szó 76 662 000 dinár bevételt könyvelhetett el. Ez az összeg megegyezik az egy évvel korábban, 2016-ban odaítélt támogatás összegével. Emellett a Magyar Szó egyéb támogatás és adomány címén még közel húszmillió dinárra tett szert, így ilyen alapon több mint kilencvenhatmillió dinárt kapott, ami arról tanuskodik, hogy a cégnyilvántartás a lap tekintetében hiányos adatokkal rendelkezik.
És ez nem minden. A Magyar Szó Lapkiadó vállalat, amelynek keretében a Forum nyomda is működik, állami szervek és vállalatok által kiírt tenderek útján is biztosított magának munkát. Vajdaság AT Hivatalos Lapjának nyomtatása mintegy tizennégymillió dinár bevételt jelent a lapnak, a postabélyegek nyomtatásából a Szerb Posta részére a bevétel csaknem 4,2 millió dinár (hozáadottérték-adó mentesen), a képes folyóirat nyomtatása a Srbijašume Közvállalatnak további 687 200 dinárt jelent, és így tovább.
A Magyar Szó egyike azon a vajdasági médiumoknak, amelyek alapítói jogait Vajdaság Autonóm Tartomány átruházta a kisebbségek nemzeti tanácsaira, ugyanakkor megtarotta azt a kötelezettségét, hogy pénzelje őket. Ennek folyományaként az idei tartományi költségvetés 278 045 250 dinárt irányoz elő erre a célra, ami közel tizenhárommillió dinárral több az elmúlt évi támogatás összegénél, amihez természetesen hozzá kell adnunk a már említett tízmillió dinárt, amelyet kizárólag a Magyar Szó számára hagytak jóvá a költségvetési tartalékból.
Szükség van a kisebbségi média támogatására, de ismernünk kell ennek kritériumait. A Vajdasági Újságírók Független Egyesülete által végzett kutatás szerint nyilvánvaló, hogy az államnak támogatnia kell a nemzeti kisebbségek nyelvén történő tájékoztatást, de nem átláthatók a kritériumok, amelyek alapján a forrásokat odaítélik. „A titkárság döntőbíró módjára, egyértelmű, világos kritériumok nélkül ítéli oda a pénzeszközöket a nemzeti tanácsok tulajdonában levő kiadóházaknak, és egy szerv sem ellenőrzi, célirányosan kerülnek-e felhasználásra” – áll a jelentésben.
Vukmirović ezzel szemben azt állítja, hogy a nemzeti tanácsok által alapított kiadóvállalatoknak szánt támogatásokat havonta fizetik ki a költségvetésből, és minden kiadóház köteles a folyó hónap tizenötödik napjáig jelentést tenni az illetékes titkárságnak az előző hónapra jóváhagyott eszközök célirányos felhasználásáról, emellett pedig legkésőbb április 15-ig az előző évben kapott támogatás felhasználásáról is be kell számolnia.
„Az összes, a nemzeti tanácsok által alapított kiadóvállalat, amely a tartományi költségvetésből kap támogatást, köztük természetesen a Magyar Szó is, kivétel nélkül rendszeresen eleget tesz ennek a kötelezettségének” – állítja Vukmirović.
Arra kértük Vukmirović urat, hogy tegye lehetővé számunkra a betekintést ezekbe a jelentésekbe, de erre cikkünk megjelenéséig nem volt módunk.

Karácsony utáni ajándék azoknak, akik közel vannak a húsos fazékhoz

Szerencsés Zsuzsanna médiaszakértő azt nyilatkozta a VOICE-nak, hogy a tartományi kormány januári határozata, tekintet nélkül annak törvényességére, több szempontból is problematikusnak tűnik. „Elsősorban a nem megfelelő átláthatóság miatt, mivel a közvélemény erről a határozatról –a Vajdaság AT Hivatalos Lapját kivéve – sehol sem tájékozódhatott. Nem jelent meg róla hír sem a Tartományi Kormány, sem pedig a Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság honlapján, sem pedig – amennyire számomra ismeretes – a közmédiában” – emelte ki a médiaszakértő.
Szerencsés nem hisz abban, hogy a Magyar Szónak „hirtelen” anyagi nehézségei támadtak, így ez a határozat azt a gyanút kelti, hogy politikai indíttatásból „azok kaptak karácsony utáni ajándékot, akik közel állnak a tűzhöz, és akiknek a politikai védőszentjei a haladók partnereként részei a hatalomnak mind köztársasági, mind pedig tartományi szinten”.
„A különböző felmérések és megfigyelések eredményei évek óta arról tanúskodnak, hogy a Magyar Szó kimondottan részrehajlóan tájékoztatja a közvéleményt mint a Vajdasági Magyar Szövetség „pártlapja”, így természetes, hogy a karácsony utáni ajándék, amelyben a kiadóház részesült, nem csupán a többi kisebbségi sajtótermékkel szembeni hátrányos megkülönböztetésnek és aránytalanságnak tűnik, hanem a közpénzek elosztását érintő politikai visszaélésnek is” – értékelte Szerencsés.

A bevétel növekszik, a példányszám csökken

Még kevesebbet tudni a Magyarországról érkező támogatásról. Ökrész bejelentése szerint „az anyaországi forrásokból Pásztor István közbenjárásával” a Magyar Szó épületének felújításába 25,8 millió dinárt, a nyomda átköltöztetésébe pedig százkilencvenmillió dinárt fektetnek be. Közben a Magyar Szó példányszáma csökken, a tervezett és megvalósított példányszám között évi több százezres különbség mutatkozik. Az utóbbi három évben a példányszám folyamatosan csökken, mivel a nyilvántartásnak 2014-ben bejelentett 1 989 072 példányról 2016-ra 1 710 676-ra esett vissza, a különbség pedig majdnem kétszáznyolcvanezer példány.
Ezek a számadatok különösen akkor válnak érdekessé, ha összevetjük őket azokkal, amelyek a pénzügyi-üzleti tervben szerepelnek, és amelyek szerint a lapból 2016-ban 2 556 000 példány került ki a nyomdából. Amennyiben ezt a 2014-es számadatokhoz hasonlítjuk, a különbség még nagyobb, mert valamivel több mint hárommillió példányt nyomtattak.

Az értékesített példányszám egészen más dolog

„A két adat közül az egyik nyilvánvalóan meg lett hamisítva. Egyértelműsítenünk kell, hogy a példányszám a kinyomtatott újság példányainak száma. Az eladott példányszám azonban valami egészen más dolog. Ez az igazi számadat, amely a közvélemény számára érdekes lenne! Nem lepődnék meg, ha a remitenda a Magyar Szó esetében meghaladná a harminc, vagy akár a negyven százalékot. Mindenesetre szomorú, hogy a példányszám katasztrofális csökkenésést ilyen ügyetlen módon igyekeznek eltitkolni” – mondta Pressburger Csaba, a lap egykori főszerkesztője.
Szerinte a lap példányszáma 2016-ban megfeleződött ahhoz az időszakhoz képest, amikor ő volt a szerkesztő – 2009-től a 2011-es leváltásáig (egyébként ennek egyik indoka épp a lap példányszámának állítólagos csökkenése volt), mert nem értett egyet a Magyar Nemzeti Tanács (ezáltal a VMSZ) vezetőségével, mivel a Magyar Szó Lapkiadó Kft. tulajdonosa a Magyar Nemzeti Tanács, amelyben a Vajdasági Magyar Szövetségnek van többsége.
2016 derekán hat ember, köztük négy újságíró maradt munka nélkül a lapban azért, mert nem volt hajlandó aláírni a szerződést, amelynek értelmében áthelyezték volna őket Szabadkáról Újvidékre, ami Bajtai Kornél újságíró véleménye szerint „a Vajdasági Magyar Szövetség nyomásgyakorlásának folytatása és az újságírói munka akadályozása”. A Magyar Szó tizennégy újságírója 2016 júniusában nyílt levélben vádolta meg a VMSZ-t azzal, hogy politikai nyomást gyakorol a lap újságíróira. A Magyar Szó és a Hét Nap néhány munkatársa július elején Szabadkán polgári ellenállást szervezett a Magyar Nemzeti Tanács épülete előtt. A tüntetésen újból politikai nyomásgyakorlással vádolták a VMSZ-t.
A költségvetésből százkilencvenöt dolgozó kap fizetést – százhatvankilenc állandó munkaviszonyban van, huszonhatnak pedig meghatározott időre szól szerződése van. Az idén a dolgozók, az igazgatónő bejelentése szerint, nyolc százalékos fzetésemelésre számíthatnak.

A fizetés alázatossággal jár

A legérdekesebb, hogy az igazgatónő az idén az alkalmazottaktól egy kis alázatosságot is elvár. „Úgy érzem, hogy a Magyar Szó a magyar kormány erejének hála, fontos időszakát éli. Emiatt hálásnak kell lennünk, összpontosítanunk kell, figyelmesen és egy kevés alázattal kell végeznünk a munkánkat” – mondja Ökrész. Pressburger felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar nyelvben a szerb „poniznost” szónak kétféle jelentése van – az „alázatosság” és „megalázkodás”; és a két fogalom között lényeges különbség van.
„Amikor azt mondjuk, »alázatos(an viselkedik) valakivel«, elsősorban arra gondolunk, hogy valakit nagy tiszteletben tartunk vagy hálásak vagyunk neki valamiért, ha pedig azt mondjuk, hogy »megalázkodik (valaki előtt)«, szó sincs arról, hogy valakit tisztelnénk, csak félünk tőle.” A volt főszerkesztő emlékeztetett, hogy az igazgatónő az újévi interjúban az előbbi, pozitív kifejezést használta, de amennyiben rendszeresen olvassuk a Magyar Szót, az a benyomásunk, hogy „a szerkesztőségben félreértették az igazgatónő szavait, ezért szokásukká vált az engedelmesség és benyaliskodás még akkor is, ha ezt senki sem várja el tőlük”.
„Bárhogy is van, nyilvánvaló, hogy az igazgatónő szerepet tévesztett. Nem ő a főszerkesztő, hogy meghatározza, hogy az újságíróknak hogyan kell alázattal vagy megalázkodva végezniük a munkájukat. És minderről a magyar kormáy által nyújtott támogatás kontextusában beszél. Az újságírás etikai kódexe előírja, hogyan kell az újságíróknak viselkedniük, és miképp kell szolgálniuk a szakmát és közönségüket. Igen, alázattal kell végaznünk a munkánkat, de ez alatt a megfelelő szakmai alázatot értem, és nem pedig a »nagylelkű« kormányok, politikusok és mágnások előtti megalázkodást” – nyilatkozta Pressburger Csaba a VOICE-nak.

Natalija Jakovljević írása szerb nyelven a Voice.org.rs portálon jelent meg