Költségvetés, bevándorlás, nyugdíjak, munka, valamint környezet és energia: Franciaország új miniszterelnöke állítólag nagyon ügyes a nehéz kérdések megoldásában. De vajon megtartja-e Michel Barnier a „sétáló kompromisszum” hírnevét, miután több ezer ember tüntetett szerte Franciaországban a csütörtökön kinevezett miniszterelnök ellen? – Átlapoztuk a világsajtót Madridtól Sanghajig és Párizstól Tokióig.
Csaknem két hónappal a parlamenti választások után Emmanuel Macron francia elnök Michel Barnier volt EU-biztost nevezte ki új miniszterelnöknek. A torinói La Stampa című, egyik legrégibb liberális, régebben fasiszta olasz napilap ezt jegyzi meg az új francia kormányfőről:
„Az 51 napos kormányválság végén Emmanuel Macron egy Michel Barnier nevű kártyát húzott. Ez az átmeneti megoldás egy elpazarolt lehetőség a francia politika számára és győzelmet arat Marine Le Pen és Jordan Bardella Rassemblement National számára. Elveszett a lehetőség a politikai kultúra megváltoztatására és annak kipróbálására, amit az Európai Unió legfőbb demokrácia-ismérveként tartanak számon: a kompromisszum művészetét a szélesebb körű koalíciók létrehozása érdekében. A pártok, amelyek már a 2027-es elnökválasztás előtt állnak, kölcsönös vétójogot alkalmaztak, hogy megakadályozzák a nagykoalíció létrejöttét.”
A sanghaji Jiefang Ribao című kínai állami napilap Macron döntését bölcsnek tartja:
„Mivel Barnier a konzervatív jobboldali szárnyból származik, még mindig neki van a legnagyobb esélye, hogy elfogadják miniszterelnökként. A hazai és nemzetközi tapasztalattal rendelkező politikus képes megérteni a beszélgetőpartnereket és mégis érvényesíteni tudja saját akaratát. Macron valószínűleg különösen Barnier erős akaratát értékeli nagyra.”
„Barnier megválasztása alkotmányosan legitim, de politikai szempontból erősen megkérdőjelezhető” – írja a madridi El País című közép-baloldali napilap, majd így folytatja:
„Barnier a republikánusok képviselője, akik a konzervatív gaullisták örökségét folytatják. Jelölése egyértelmű visszalépés az első helyezett baloldal számára, és paradox módon úgy tűnik, hogy Macron az ultrajobbhoz való közeledést keresi, amit tulajdonképpen semlegesíteni akart. A konzervatív tábor mérsékeltebb és pragmatikusabb jelöltjével Macron bizonyos nyitottságot jelzett a baloldal felé. Azzal, hogy Barnier-t kérte fel, Macron olyan személyiséget választott, aki nem feltétlenül a közép céljait követi és Franciaországot ezzel még jobban az ismeretlenbe taszítja.”
„Macron figyelmen kívül hagyta a nép akaratát” – írja az isztambuli Birgün című baloldali napilap és hozzáteszi:
„Az Új Népfront megnyerte a júliusi választásokat. Érthetetlen, hogy Macron nem adott esélyt egy baloldali kormánynak.”
A párizsi L’Opinion című liberális napilap erre mutat rá:
„A baloldali szövetség ragaszkodott jelöltjéhez, Lucie Castets-hez, és kizárt minden más jelöltet a miniszterelnöki tisztségre. Macronnak ezért máshol kellett kandidátust keresnie, hogy elérje a stabilitás minimális szintjét a nemzetgyűlésben.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így látja a helyzetet:
„Az elnök végre talált egy olyan politikust, akit Marine Le Pen támogathat, vagy legalábbis megfontolhatja, hogy támogassa-e. Csak ezen az áron maradhat fenn az új kormány. Amikor Barnier 2022-ben a francia elnökválasztáson indult, miután visszatért Brüsszelből, megígérte, hogy a francia jog felsőbbrendűségét érvényesíti a migrációs kérdésekben az uniós joggal szemben. Le Pen arra számít, hogy Barnier most végre fogja hajtani ezt a politikát. Marine Le Pen programjának átvételével Macron 2027-ben de facto egyengeti neki az utat az Elysée-palotába.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja másképp értékel:
„Valószínűleg tovább folytatódik a francia belpolitikai káosz. Ennek ellenére Macron elnök most időt nyert. Valószínűleg ez a stratégiája. Ha a politikai helyzet véleménye szerint pozitív irányban változik, akkor jövő nyáron ismét feloszlathatja a parlamentet.”
A Helsinki-i Hufvudstadtbladet című független napilapnak ez a véleménye:
„Politikai megtorpanás uralkodik Franciaországban, amióta a radikális jobboldal és az ultrabaloldal sikereket ünnepelt a parlamenti választásokon. Németországban is nő az elégedetlenség az elfeledett régiókban. Az ottani szavazók lemaradtnak tekintik magukat, megvetik az intézményeket és paradigmaváltást követelnek.”
„A kiegyensúlyozott parlamenti erőviszonyok miatt kérdés, hogy a 73 éves Barnier, aki az ötödik kormányfő Macron 2017 óta tartó elnöksége alatt, meddig maradhat a kormányfői bársonyszékben”, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, majd így folytatja:
„A konzervatív Michel Barnier-t nevezte ki miniszterelnöknek Emmanuel Macron francia elnök több mint két hónappal az előrehozott parlamenti választás után. A választáson patthelyzet alakult ki, mert bár a baloldali szövetség, a NUPES szerezte meg a legtöbb mandátumot, messze elmaradt az abszolút többségtől.
Macron olyan jelöltet keresett, aki nem bukik el az első bizalmi szavazásnál. E tekintetben kulcsszerepe van Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésének (RN). Ha a jobboldali populista párt tartózkodik az új kormányról való szavazásnál, Barnier csapata bizalmat kaphat a törvényhozástól. Az RN több képviselője azt sugallta, hogy egyelőre nem buktatják meg Barnier-t, megvárják a programját. Az új kormány számíthat Macron centrista tömbje és a jobbközép Republikánusok (LR) voksaira, amelynek maga Barnier is tagja.
A veterán francia politikus vezette uniós részről az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló tárgyalásokat. Ez a tapasztalat most jól jöhet számára az egymással szemben álló politikai erőkkel való megbeszéléseken, s egy életképes kormány összeállításában. Kétszer volt miniszter Franciaországban – Jacques Chirac és Nicolas Sarkozy alatt –, háromszor uniós biztos. »Európai hazafinak« nevezi magát, elkötelezett EU-párti, de kemény álláspontot képvisel a bevándorlást illetően.”
Mitől válik be a „francia Joe Biden”, teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Nem kérdéses, hogy Michel Barnier rendelkezik a miniszterelnöki tisztséghez szükséges képesítésekkel. Volt parlamenti képviselő, miniszter Franciaországban, EU-biztos Brüsszelben, köztük Brexit-tárgyaló is.
Kevés francia politikus rendelkezik annyi nemzeti és nemzetközi tapasztalattal, mint ez a 73 éves republikánus.
Más kérdés azonban, hogy ez mindig megfelel-e a változékony és magabiztos elnök ambícióinak. De közös együttműködésük, amit Macron maga hozott létre, mindenesetre nehéz lesz.
A baloldali Népfront által javasolt párizsi jelölt politikailag tapasztalatlanabb, mint Barnier. Barnier ezért jó választás Franciaország számára, amely nem kisebb kihívásokkal néz szembe, mint Németország.
A nagy kérdés azonban az, hogy ő valóban stabil választás-e. Barnier-nek meg kell találnia a többséget a széttöredezett Nemzetgyűlésben, amelyet a meglepett franciák a nyáron választottak meg.”
„Hosszú hetekig tartó politikai megtorpanás után Macron francia elnök most a konzervatív politikus, Barnier mellett döntött új miniszterelnökként” – írja a pamplonai Diário de Noticias című bulvár hetilap és folytatja:
„Ez azonban semmiképpen sem biztosítja a stabilitást a parlamentben, mert Barnier-nek nincs többsége. Ráadásul ezzel a döntésével az elnök elidegenítette a baloldali blokkot, amely a parlamenti választások legerősebb erejévé vált. A választások második fordulójában részben Macron pártjának jelöltjeit is támogatta, nehogy Marine Le Pen ultrajobboldali Rassemblement Nationalja [RN] jusson tovább. De most úgy tűnik, mintha az RN még a leendő kormány kapcsolattartójaként is szolgálna, miközben a baloldal teljesen az ellenzékbe szorult.”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap minden bizonnyal lát valami hasznot Barnier kinevezésében:
„Mi lenne, ha Barnier esély lenne Franciaországnak és a franciáknak a politikai romok alól való kilábalásra? A Jean-Luc Mélenchon által rövid gyeplőben tartott baloldal nagy része túlzásaival és aberrációival minden eddiginél veszélyesebb. Macront szigorúan megbüntették az urnánál. Az egyre növekvő Rassemblement National mozgalom visszaesett a célegyenesben. A francia republikánusok azért küzdenek, hogy új lendületet vegyenek. Barnier tagja ennek a pártnak, de eddig kevés szerepet játszott benne. Barnier-vel szemben nem hiányoznak az előítéletek. Arra azonban semmi jel sincs, hogyan fog kormányozni. Egy olyan kontextusban, ami új az Ötödik Köztársaságban polgárai számára.”
A szintén párizsi Le Monde című liberális-szocialista napilap erre mutat rá:
„Barnier megígérte, hogy válaszol a franciák haragjára. Különösen a közszolgáltatásokhoz való hozzáférésre, az életszínvonalra, a biztonságra és a bevándorlásra mutatott rá. A jövő évi költségvetés tervezete is rettegett próba lesz, ez már régóta világos. Az új miniszterelnök politikai túlélési esélyei a tárgyalókészségétől függnek.”
Az isztambuli Muhalif című közép-jobboldali napilap bírálja Macron döntését:
„Barnier kinevezésével a francia politikai helyzet még bonyolultabbá vált. Francia politikai szakértők úgy látják, hogy ez Macronnak azt a vágyát szolgálja, hogy három évvel több időt nyerjen az államfői poszton. Az a tény, hogy Jean-Luc Melonchont nem nevezték ki miniszterelnöknek, a baloldali párt vezetőjének megbízhatatlan politikájával függ össze. A szélsőjobboldali Marine Le Pen viszont leselkedik és várja elnökké választásának kedvező feltételeit. Mindenki próbál egy tisztséget megszerezni.”
„A miniszterelnök kinevezésére több mint 50 napig kellett várni, az Elysée-palotában zajlott megbeszélések végtelennek tűntek”, állítja a moszkvai Kommerszant című liberális gazdasági napilap, majd így folytatja:
„Macron elnök bebizonyította, hogy a feszültség mestere. Barnier kinevezése először azt jelenti, hogy a republikánusok felhagytak az új kormány alapításának megakadályozásával. Másodszor, hogy a jelöltségről így vagy úgy megállapodtak Marine Le Pen frakciójával. A vita még néhány napig fog folytatódni – a szélsőjobb és a szélsőbal is megmondja majd a véleményét. Ami a nemzetgyűlési szavazást illeti, ott a három meghatározó erő közül egyiknek sincs szuverén többsége.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
