Szerbia kormánya hamarosan döntést hoz a 75 napos sorkatonai szolgálat ismételt bevezetését illetően. De mit tanulhat meg egy fiatal ez alatt a 75 nap alatt? A Blicnek kettő, korábban sorkatonai szolgálatot teljesítő férfi mesélte el tapasztalatait, közülük az egyik szabadkai.
„75 nap alatt megtanulhatsz puskát használni, bombát dobni, megismerkedhetsz a hadsereg működésével, szerveződésével, megtanulhatsz csoportban működni és ami a legfontosabb, hogy egészségesebbé, precízebbé és kulturáltabbá válhatsz a kiképzés által” – mondták egyetértésben a belgrádi Stefan Bogdanović (35) és a szabadkai Nenad Jurić, akik hat hónapig szolgáltak a hadseregben, még a kötelező sorkatonaság 2010-es beszüntetése előtti időszakban.
A reggeli a legjobb étkezés
„Az első napokban kézbe vettük a puskát, megismerkedtünk a hadsereggel, és azzal, kit hogyan köszöntsünk, hogyan vonuljunk fel. Reggel megvetettük az ágyat, este kitakarítottuk a wc-t, szobákat, segítettünk a konyhában. Étel szempontjából a reggeli volt a legjobb, mert volt péksütemény, virsli, tojás, sajt. Ebéd és vacsora között uzsonnát fogyasztottunk, ami főleg gyümölcsből és édességből állt, a főtt ételek között viszont akadtak érdekességek, például egyszer káposztás makarónit kaptunk” – tette hozzá Bogdanović.
A szabadkai Nenad Jurić 2007-ben hat hónapig a Kraljevói Légvédelmi Egységnél volt.
„Megkaptam a behívót, toborzásra Topolyán jelentkeztem. Több kör után Kraljevóba kerültem, ahol az első három hónapban képzésben volt részünk, a következő három hónapban pedig én voltam a szakács, heten főztünk 900 személyre. Az edzések szigorúak és nehezek voltak” – mondja Nenad.
Elmondása szerint a reggeli szegényes volt, emlékei szerint fejenként sokszor 2-3 virsli, egy „Zdenka” sajt, három szelet kenyér és egy csésze tea járt.
„Főtt ebédet ettünk, ebédre körülbelül 200 gramm bab, egy kis saláta és néhány szelet kenyér jutott. Volt uzsonna is, vacsorára pedig leves, paradicsomleves, borsópörkölt. Akkoriban szegény volt a katonaság, és a régi, szakadt egyenruhákat viseltünk, az ágyak, takarók is nagyon rosszak voltak, egy szobában körülbelül 24-en voltunk, a fürdőszobák pedig szintén katasztrófális állapotban voltak a háború után, mivel a mi laktanyánkat is lebombázták és nem igazán újították fel az alatt a pár év alatt. Ja, és hetente egyszer fürödhettünk. Akkoriban 600 dinár volt a havi fizetés” – mondja Jurić.
Legnehezebb a korai kelés, a legjobb a sok új barát volt
„Egészségesebben, kulturáltabban távoztunk a laktanyából. Kezdetben úgy tűnt, hogy soha nem ér véget, de amikor véget ért, mindenki sajnálta, jó volt a társaság. Boldog vagyok, hogy lehetőségem nyílt katonai szolgálatot teljesíteni. Ha hívnának, még hat hónapot szolgálnék, ingyen” – zárta a szabadkai Nenad.
