Aki szerdán még azt gondolta, hogy az amerikai fegyverlobbival kompromisszumot lehet kötni, az csütörtökön alaposan kijózanodhatott. Ahogy Brian Schatz hawaii demokrata szenátor mondta:
„Rendesen a kompromisszumok híve vagyok. De most nem. Nem tudok elképzelni olyan törvénytervezetet, amely valódi változást hozna és az NRA támogatná. Nem alkudni kell velük, hanem le kell őket győzni.”
Szerdán még azt jegyeztük fel, hogy Donald Trump amerikai elnök a floridai tömeggyilkosságot túlélő diákokat és szüleiket meg tanáraikat hallgatta meg a Fehér Házban és megígérte, hogy valami „nagyon erős” lépést fog tenni az iskolák védelme érdekében. Bedobta a tanárok felfegyverzésének ötletét – de másnap reggelre mintha visszakozott volna, hogy azt csak úgy felvetette, nem lenne kötelező – csak a „legügyesebbek esetében” vezetnék be.
A CNN hírtelevízió szerda esti floridai vita-nagygyűlésén pedig – a fehér házi találkozóhoz képest – sokkal szókimondóbb diákok konfrontálódtak Marco Rubio republikánus szenátorral, akárcsak a helyi seriff a fegyverlobbi (National Rifle Association, NRA) szóvivőnőjével. Rubio nem tudta tartani az iramot a diákok követeléseivel (noha roppantul igyekezett túlokoskodni őket) és a végén álláspontja legalább minimális újragondolásának ígéretébe menekült. A seriff pedig egyre jobban belelendült a gonoszságba merevedő puskás szépséggel vívott szócsatába, és noha az utóbbi nem adta fel, a seriffet állva tapsolták meg, a fegyvertündért pedig kifütyülték.
Nos, már csütörtökre visszazökkentek a dolgok a megszokott kerékvágásba. Trump ezúttal vidéki ügyészekkel és más, tagállami szintű tisztségviselőkkel tanácskozott, akik előtt erőteljesen támogatta az iskolák erődítménnyé alakítását. Szerinte ugyanúgy meg kell védeni az iskolákat, mint például a bankokat.
Trump szokása, hogy amikor tetszik neki saját mondanivalója, akkor egyre inkább belemelegszik és még nagyobbakat mond. Így gúnyolta ki az egyes városokban felállított „puskamentes zónákat” is, mondván, hogy azok csábítják az ámokfutójelölteket, ahová az utóbbiak mintha csak fagylaltért mennének. „Mert ha ki van írva, hogy »Puskamentes zóna«, akkor a gyilkosok tudják, hogy ott senki másnak nincs fegyvere, csak nekik, tehát senki nem fog az ellenkező irányban lövöldözni. És így csodaszép célpontnak tekintik őket, ezekért a puskamentes zónákért élnek.”
Mellesleg éppen aznap derült ki, hogy a parklandi iskolához elsőként megérkező helyi rendőr nem akart konfrontálódni a támadóval – amiért el is veszítette a munkáját. Az epizód egyértelműen bizonyítja, mennnyire értelmetlen – a puskagyárosok profitérdekeltségét nem számítva – a fegyverre fegyvert politikája.
Trump iskolai fegyverfilozófiája azonban egyre kerekebbre sikeredett:
„Őszintén, vannak tengerészgyalogos tanárok, akik húsz év után leszerelnek és elmennek tanárnak. Gyalogság, haditengerészet, légierő, parti őrség… emberek, akik céllövőversenyeket nyertek, vagy tudják, akármit… Ez a munkájuk: ismerik a fegyvereket, értenek a fegyverekhez. És én, őszintén, sokat olvastam erről, és ha megengedjük valakinek, aki húsz évig tengerészgyalogos volt és mást sem csinált, mint puskákat kezelt, biztonságosan és jól kezelte őket – mert hát nem adhatsz csak úgy egy tanár kezébe puskát…”
Az állandóan ellenséget kereső-gyártó elnök az ilyen monológokba előszeretettel iktatja be a médiaellenes kirohanásait. Fenti eszmefuttatását is így folytatta:
„Az egyik kamuhír-média, a CNN, tegnap este azt állította, hogy fel akarom fegyverezni a tanárokat. Nem akarok én puskát adni a tanárok kezébe. Bizonyos nagyon rátermett emberek kezébe kell adni a puskákat, olyan emberek kezébe, akik értenek a fegyverzethez, a puskákhoz… Ha tényleg megvan az adottságuk, mert nem mindenkinek van adottsága a puskákhoz… Azt hiszem, ha adunk nekik rejtett fegyverviselést és közzétesszük, hogy az iskolában vannak ilyenek, akkor véleményem szerint nem lesznek ilyen lövöldözések. Mert ezek [a gyilkosok] gyávák, nem mennek ők olyan helyre, ahol a tanárok húsz százaléka, vagy tíz, vagy negyven százaléka…” [Sic!]
„Szóval azt javaslom, hogy akik [fegyvert] viselnek, azoknak adjunk bónuszt, egy kis bónuszt: különben is jobban érzik magukat, ha van náluk fegyver, tehát ha adunk nekik egy kis bónuszt, akkor gyakorlatilag ingyen erődítménnyé tettük az iskolát.” [Sic!]
Trump újságírói kérdésre válaszolva még azt is hozzátette, hogy
„Nem hiszem, hogy az NRA ellen fogok fellépni… Nagyon közel állnak hozzám, én is közel állok hozzájuk.”
Trump ezzel önkéntelenül elismerte, hogy a háttérben a fegyverlobbi irányítja a gondolatait (2016-ban 30 milliót kapott tőlük a választási kampányra), és hogy a szerdai „meghallgatás” meg a csütörtöki „tanácskozás” csak kirakat volt: „Az elmúlt két napban gyakran beszéltem velük” – hivatkozott az NRA embereire.
Mondanivalóját aláhúzandó, Trump a Twitteren is közzécsevegte a puskalobbisták kiválóságát:
„Sok ember nem érti, vagy nem akarja megérteni, hogy Wayne [LaPierre vezérigazgató], Chris [Cox, főstratéga, alig ismert háttérember, akivel Trump ezek szerint a kulisszák mögött tanácskozott] és a többiek, akik olyan keményen dolgoznak az @NRA-nél, Nagyszerű Emberek és Nagyszerű Amerikai Hazafiak. Imádják a Hazánkat és a helyes dolgot fogják cselekedni. TEGYÜK ÚJRA NAGGYÁ AMERIKÁT!” [Sic!]
Az elnök mindenesetre az NRA szerinti „helyes dolgot” cselekedte: beszéde tételről tételre kísértetiesen hasonlított a fegyverlobbi vezetőjének aznap reggeli mondanivalójára. Wayne LaPierre, az NRA vezérigazgatója ugyanis csütörtök délelőtt (tehát még Trump feléjük tett „hűségesküje” előtt!) bejelentetlenül felszólalt az Amerikai Konzervatív Unió politikai akciókonferenciáján és keményen odavágott a médiának meg az „elitnek” – hiszen a gyászoló dühös diákokat meg szüleiket csak nem támadhatta le.
Az utóbbiaknak a bevezetőben megküldte a szokásos „imagondolatokat”, majd azonnal letámadta az „opportunistákat, akik egyetlen másodpercet sem várnak, hogy a tragédiát politikai haszonra váltsák. Az eliteket cseppet sem érdekli az amerikai iskolarendszer és az iskolás gyerekek. Ha igazán érdeklődnének biztonságuk iránt, akkor megvédenék őket … mint ahogy megvédjük repülőtereinket, a sportrendezvényeket, a filmsztárokat és a politikusokat.”
A teátrálisan rosszkedvű – vagy csak a belső gonoszságtól mindig úgy kinéző – főpuskás figyelmeztette a konzervatív pártkatonákat és -hívőket arra is, hogy
a demokraták „európai stílusú szocializmust akarnak bevezetni”,
és nagyon kell vigyázni, nehogy még egyszer demokrata kerüljön a Fehér Házba, mert akkor „az isten óvjon bennünket”: a második alkotmány-kiegészítés (amelyik szabad fegyverviselést szavatolt az elöltöltős puskákkal vívott amerikai szabadságharc idején) fog először repülni.
„Ha megragadják a hatalmat, akkor amerikai szabadságunk elveszhet, és a hazánk örökre megváltozik.”
(Ugye, mennyire ismerős ez az olyan politikusok szájából, akik hatalmukat arra alapozzák, hogy folyton halálos veszedelmet varázsolnak híveik látókörébe!)
Talán mondani sem kell, hogy a konzervatív akciókonferencia többszörös tapssal jutalmazta a – nemcsak tartalmában, hanem előadásmódjában is – undorító, rettegés- és gyűlöletkeltő beszédet.
Pedig még nem is volt vége!
Dana Loesch, az előző napi floridai nagygyűlésen „gondterhelt anyaként” megszólaló – noha ott is sziklaszilárdan fegyverpárti – NRA-szóvivő is fellépett az akciókonferencián, és a – kommunizmusból meg bizonyos jelenlegi közép-európai állampropagandából ismert tézisváltással a médiát hibáztatva – fűtötte tovább a hallgatóságot meg a gyűlöletet:
„A régimódi média imádja a tömeggyilkosságokat. Ti imádjátok ezt – mutatott a terem végében sorakozó újságírókra. – Nem mondom, hogy a tragédiát imádjátok, de azt igen, hogy a nézettséget vadásszátok. A fehér anyák sírása a nézettség aranyát hozza el.”
És itt már elérkeztünk a fehér szuprematizmushoz is. A „fekete” meg „barna” anyák sírása – rendőrök által gondolkodás nélkül lelőtt gyermekeik után – nyilvánvalóan egész más. Mint ahogy a floridai eset után sem hangzott el egyetlenegyszer sem, hogy terrorizmusról lett volna szó – hiszen egy fehér ember csak nem lehet terrorista.
De hogy az NRA-t mégse lehessen szuprematizmussal vádolni, új tévéreklámot indított a tömeggyilkosságok „valódi okának” népszerűsítésére. Egy hipp-hopp stílusba öltöztetett fiatal feketebőrű jogász, az NRA aktivistája, fehér „SZABADSÁG” feliratú fekete pólóban mondja el, hogy a tömeggyilkosságok valójában a fősodrú médiát szolgálják. „A média dögkeselyűként csap le a tetemekre és csorog a nyál a szájából a következő merényletre várva…”
A floridai diákok – a fentieknél összehasonlíthatatlanul tisztességesebb, de erőteljes nyelvezettel – azt ígérik, hogy nem fogják abbahagyni a tiltakozást meg a politikusokra gyakorolt nyomást mindaddig, amíg valódi változások nem születnek. A fegyverlobbi – meg a markában tartott jobboldali politikusok, Trumpot is közéjük sorolva – viszont teljes tüzérségével lő vissza. Nem törvényhozási csatározás ez, hanem a kultúrháború maga. Azok, akik identitáspolitikát vetettek vetélytársaik szemére, a józan észt szitává lőve új totális háborút hirdetnek a fehér szuprematizmus erőszakkultúrájának identitása mellett – az értelem ellen.
A többszörösen aljas hangvételű és célú fegyverlobbi-reklám: