Donald Trump, az USA új elnöke többek közt arról híresült el a kampány alatt, hogy minden jobb- és baloldali ellenfelét, a kisebbségeket, az újságírók nagy részét, az összes amerikai hírszerző ügynökséget, a neki nem tetsző külföldi politikusokat (kivéve Putyint, akit egekig magasztalt), sőt egész országokat (kivéve Oroszországot) – de legalantasabb módon a neki nem hajbókoló hétköznapi embereket is sértegette, pocskondiázta. Sőt nemcsak bizonyos személyeket, hanem egész embercsoportokat tett gúny és gyűlölet tárgyává, miközben hímsoviniszta megnyilvánulásaival hívta fel magára a figyelmet – és vonta magára a nők, lányok, asszonyok haragját.
Nem csoda hát, hogy hivatalba lépésének másnapján, 2017. január 21-én teljes erővel zúdult rá a kielégülési eszközként kezelt nők dühe. Egy hawaii nyugdíjas asszony Facebook-ötletéből indult ki az a szinte hihetetlen megmozdulás, amelyet egyesek a világtörténelem legnagyobb egyidejű tüntetéslavinájának tartanak.
Félezer amerikai és másfélszáz külföldi városban több millió ember – nők és férfiak végeláthatatlan folyama – vonult az utcákra békésen követelve a minden emberi lénynek kijáró tiszteletet. Washingtonban több, mint kétszer annyian hömpölyögtek a nemzeti korzón – az előző napi beiktatás színhelyén –, mint a Trump-eskü alatt, ami különösen bosszantotta az önbűvkörében élő újonc államfőt. Nem mellékes az sem, hogy a több mint félmillió embert vonzó, egész napos rendezvénysorozat alatt – az amerikai főváros rendőrségének közleménye szerint – egyetlenegy letartóztatásra sem került sor. De New Yorktól Chicagóig, Bostontól San Franciscóig, Miamitól Denverig száz- és százezrek (az első összegzések szerint négymilliónál is többen – jelezték az egyik óceántól a másikig, Alaszkától Floridáig és Hawaiitól Puerto Ricóig, hogy nem fogadnak el olyan embert – de legalábbis olyan viselkedést – az ország élén, aki vagy ami megvetett tárgyként kezel emberi lényeket és semmibe veszi méltóságukat, szükségleteiket, alkotmány adta jogaikat.
Ami még hihetetlenebb, az az, hogy a világ több mint 60 fővárosában – így Belgrádban és Budapesten, sőt még az Antarktiszon is – ezrek meg tízezrek tartották fontosnak, hogy kifejezzék szolidaritásukat azzal az amerikai többséggel, amely ez ellen a nőgyűlölő ellen szavazott, és hogy hangot adjanak aggodalmuknak, hogy a Trump által hirdetett politika az 1930-as évek hangulatát idézi, amikor a fasizmus meg a nácizmus alapítói minden bajt az „idegenekre” és a „másságra” hárítva, a demagóg populizmus meg a bezárkózó, falépítő, önveszejtő nacionalizmus csalóka délibábja után uszítva nemzetüket katasztrófába sodorták a világot. A hatalmat nem birtokló, de a romboló, gonosz propaganda által meg nem téveszthető kisemberek világszerte saját szerény énjüket mutatták fel, amellyel megpróbálják útját állni egy veszedelmes politikának.
Az amerikai tüntetéshullám leglátványosabb részét a rózsaszín „cicasapkák” végeláthatatlan tömege képezte. Az ötletet Trump adta nekik „puncifogdosó” dicsekvésével (a punci szó angol megfelelője a pussy, ami ugyanakkor cicát is jelent). Arra célozva, hogy Trump undorító, utálatos, „szennyes” (angolul nasty) nőnek nevezte választási vetélytársát, Hillary Clintont, a tüntető nők egy része – és a szónokok egész sora – önmagát is a „szennyes” nők közé sorolta, ezzel figyelmeztetve az új elnököt arra, hogy az „undorító és utálatos” nők nem adják fel jogaikat, hogy nem hajlandók egy hímsoviniszta fogdosásának kitenni magukat.
Trump először szokásához híven dühödten reagált a Twitteren a tüntetésre, de nyomban utána már engedékenyebb hangon a demokrácia megnyilvánulásának nevezte azt. Ha ugyanis kinézett a Fehér Ház ablakán, láthatta, hogy az egyszerű emberek végeláthatatlan tömege hömpölyög Washington és az ország utcáin az ő nárcisztikus dölyfével szemben. Márpedig az erős és öntudatos nőkkel még a „szabad világ” új urának sem igazán ajánlatos ujjat húzni.
Minigaléria: Budapest, Belgrád, Antarktisz