A várakozókat jelentkezésük sorrendjében rögzítő lista, vagyis a halasztható műtétek listája – ezt jelenti a várólista a Magyar értelmező kéziszótár szerint, s ezt szeretné a szerb állam felszámolni. A múlt hétvégén az is kiderült, hogy akad egy ember, aki nélkül ez biztosan nem fog menni, legalábbis az egészségügyi miniszter így gondolja.
„Elengedhetetlen számomra Vučić segítsége. Közös erővel elkészítjük a tervet, ami azt eredményezi, hogy nem lesz várólista, vagy pedig minimális lesz a várakozás” – nyilatkozta Zlatibor Lončar, az egészségügyi tárcát vezető miniszter. És ha ezután valaki hasonlóságot vél felfedezni Szerbia és azon országok között, ahol egy ember dönt mindenről, akkor nem kell azonnal orvoshoz rohannia és kivizsgáltatnia magát.
* * *
„A tojás tizenegy dinárba kerül. Figyeljenek, egy huszonkét dináros adag, két tojás… hát azt gondolom, ez egy akkora adag, ami egész nap jóllakottan tartja az embert. Nem akarom azt állítani, hogy az emberek napi két tojáson élnek, de, gondolom, tápérték tekintetében, minőség tekintetében ez valóban egy tökéletes adag” – mondta Tomislav Momirović bel- és külkereskedelmi miniszter. Aztán kiderült, hogy nem tizenegy, hanem tizenkét dinár az a tojás, de a kijelentéssel ez az egydináros különbség a legkisebb gond. Felvetődik ugyanis a kérdés, hogy egy miniszter tényleg komolyan gondolja-e, hogy két tojásnak annyi tápértéke van, hogy az elegendő egy felnőttnek vagy akár egy fejlődő szervezetnek. Mivel ezek a mondatok az ő szájából hangzottak el, így igen, így gondolja. És ha hozzátesszük, hogy még azt is megemlítette, hogy a puding is csak tizenegy dinár, akkor tényleg nem kell csodálkozni, ha egyesek keresztet vetnek, és felteszik maguknak a kérdés: Uramatyám, hol élünk?!
* * *
Pásztor Bálint, a VMSZ elnöke megbeszélte Hajnal Jenővel, a Magyar Nemzeti Tanács korábbi elnökével, hogy elvállalja a Létünk folyóirat főszerkesztői posztját, aki ezt el is vállalta. Nem sokkal később a pályázat meg is jelent a nyomtatott napilapban.
„Álljunk már meg egy pillanatra! Kicsoda Pásztor Bálint? Egy párt elnöke, parlamenti képviselő, jogászprofesszor. Mi köze neki a Létünk folyóirathoz? Semmi. Ha jól nézem, még csak nem is publikált benne soha. Akkor milyen mandátummal »kér föl« ő bárkit is, hogy legyen főszerkesztő, főleg, hogy a főszerkesztőt pályáztatással kell megválasztani? Nincs ilyen mandátuma.
Természetesen nem vagyok naiv. Tudom, hogy »így működnek a dolgok«. Jön a nagyúr vagy az aktuális kultúrtanti, és megüzeni a formális döntnököknek, hogy miként kell dönteniük. De azért ez mindenképp egy szintlépés, hogy immár van képe belemondani a nyáj képébe, hogy »tudjátok, barikáim, én már lezsíroztam a dolgot, de azért pár nap múlva elbábozzuk a demokráciát, ahogy szoktuk, pályázattal, beérkező pályaművel és egyhangú igazgatóbizottsági döntéssel«” – írta Pressburger Csaba, a Magyar Szó 2011-ben leváltott főszerkesztője. A tűpontos megfogalmazáshoz nem sokat kell hozzáfűzni, talán csak annyit, hogy ha ez a többségnek, beleértve az értelmiséget és azokat, akik majd a jövőben publikálnak a lapban, megfelel, akkor hajrá, csak így tovább!
(a cikk nyomtatott változata a Csládi Kör hetilap szeptember 26-ai számában jelent meg)
Illusztráció (Fotó: Freepik)
