Jimmy Carter volt amerikai elnök ma ünnepli századik születésnapját – először az után, hogy tavaly novemberben meghalt a felesége, Rosalynn, akivel elválaszthatatlanok voltak. Carter elnöki munkásságát (1977–1981) az utókor sokkal kedvezőbben ítéli meg, mint az annak idején történt. A politikától való visszavonulása után emberbaráti munkával és békeküldetésekkel foglalkozott, a Habitat for Humanities keretében lakóházak ezreit építették saját kezű vezetésével a rászorulóknak. 2002-ben Nobel-békedíjat kapott.
James Earl Carter haditengerészeti akadémiát végzett közvetlenül a II. világháború után és tengeralattjáró-parancsnoki tisztségig vitte, majd nukleáris erőművekre szakosította magát. Úgy volt, hogy ő lesz a második amerikai atomtengeralattjáró parancsnoka, de apja halála miatt inkább visszatért a családi földimogyoró-farmra Georgia államba. Politikai pályafutását is onnan indította. Elnöksége előtt az állam kormányzója is volt négy évig.
Cartert az amerikai tömegek vietnami háború ellenes kiállása repítette a Fehér Házba. Hivatalba lépése másnapján megkegyelmezett minden olyan elítéltnek, akit a vietnami háborúba való sorozás elől való menekülés miatt büntettek vagy üldöztek. Az Egyesült Államok vietnami veresége megtépázta az ország nemzetközi tekintélyét, és azt éppen Carter építette vissza, többek között a Hesinki folyamaton keresztül, ami egyenesen vezetett a szovjet blokk nyugatabbi tagállamainak nyitásához, majd a Berlini Fal 1989-es leomlásához. Ez utóbbit nem neki ismerték el, hanem utódjának, a sokkal agresszívebb Ronald Reagannak. (A budapesti Szabadság téren álló szobrot inkább megérdemelné Jimmy Carter, mint Reagan – már csak a magyar korona miatt is, lásd lentebb.)
A mai végtelenül durva politikai hangulathoz képest külünösen fontos arra emlékezni, hogy Carter maga volt a szerénység és az őszinte szó megtestesítője.
Anvar el Szadat egyiptomi elnök és Menahem Begin izraeli miniszterelnök 1978-ban Camp Davidbe utazott Jimmy Carter meghívására és az amerikai elnök közvetítésével Egyiptom első arab államként elismerte Izraelt, valamint közös döntésükkel a palesztinok Gázában és Ciszjordániában először kaptak önkormányzati lehetőséget.
Carter azért veszítette el az újraválasztási harcot, mert az iráni iszlamista forradalom kitörésekor a Teheránban túszul ejtett és 444 napig fogva tartott amerikai diplomatákat nem tudta kiszabadítani – sőt egy katonai akció a helikopterek meghibásodása miatt csúfos és nyilvános véget ért. Reagan ugyanakkor még jelöltként titkos – és az amerikai törvények által tiltott – tárgyalásokat folytatott az ajatollahokkal, akik megválasztása után szabadon is engedték a túszokat. Reagan később a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására hasnzálta az iráni fundamentalistákkal kialakított kapcsolatait…)
A békés hatalomátadás után Carter emberbaráti akciók sokaságát folytatta feleségével együtt, és tekintélye egyre nőtt a világban. Még 90 éves korában is szerszámos övvel a derekán dolgozott a fiatalokkal együtt a házépítéseken. A világ 14 országában, 104 ezer önkéntes bevonásával 4300 épületet húztak fel vagy tataroztak.
Békeküldetéseivel nem mindenki értett egyet, mert még a legmegveszekedettebb diktátorokkal is hajlandó volt szóba állni, noha kevés sikert ért el velük. Többek között 1994-ben ellátogatott az ostrom alatt álló Szarajevóba, majd Belgrádba repült és Slobodan Miloševićtyel tárgyalt a tűzszünetről.
Göncz Árpád magyar köztársasági elnök 1998-ban neki vitte el a magyar korona másolatát Atlantába, mert azt éppen Jimmy Carter nehéz és ellentmondásos, sokat bírált 1978-as döntésével szolgáltatta vissza az USA Magyarországnak. A két elnök (Göncz még hivatalban volt) akkori találkozójáról a(z akkor még független médiaként működő) Duna Televízió számára élőben számolhattam be. Mind Carter, mind Göncz rendkívül barátságos, szívesen és hosszasan elbeszélgető ember volt – még elnökként is. A korona és a koronázási ékszerek másolata azóta is az atlantai Carter Központban látható.
Jimmy Carter már két éve nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, amióta tavaly februárban idősgondozó intézetbe vonult. Idén nyáron viszont azt üzente a világnak unokáján keresztül, hogy „meg szeretné érni a századikat, hogy Kamala Harrisre szavazhasson”. Nem akármilyen üzenet egy sokat látott volt elnöktől.
Anvar el Szadat egyiptomi elnök (b), Jimmy Carter (k) és Menahem Begin izraeli miniszterelnök 1978-ban Camp Davidben: Carter közvetítésével Egyiptom az első arab államként elismerte Izraelt és közös döntésükkel a palesztinok Gázában és Ciszjordániában először kaptak önkormányzati lehetőséget. (Fotó: USA Levéltára)
