A kormány és az oktatási dolgozók szakszervezete közötti tárgyalások két követelés miatt akadtak el – az egyik, hogy a tanítók fizetéseit a nemzeti átlaggal hozzák egy szintre, a másik pedig, hogy az emelés az iskolákban és az óvodákban dolgozókra egyaránt vonatkozzon.
Az a tény, hogy a tanítók a köztársasági költségvetésből, míg az óvodai dolgozók a helyi költségvetésből kapják fizetésüket, olyan helyzetet eredményezett, hogy egyes városokban az óvónők most kapták meg a júliusi fizetést, míg Belgrádban néhányuk fizetése magasabb, mint a sokéves tapasztalattal rendelkező tanároké, írja az N1.
Az óvodai nevelésről és oktatásról szóló törvény 52. cikke kimondja, hogy az óvodákban a fizetések számítási alapja nem lehet alacsonyabb, mint az alapfokú oktatásban és nevelésben dolgozóké, de növelhető az intézmény vagy a helyi önkormányzat által szerzett forrásokból. Az alap a hetedik képesítési szint esetében 86.601 dinár. A legtöbb városban ezt a fizetést csak azok az óvónők kapják meg, akik befejezték az alap- és mesterképzést, és ők kevesen vannak, valamint csak néhány helyi önkormányzat ismeri el a szakirányú képzéseket is a legmagasabb bérként.
A hatodik képesítési szinttel rendelkező, vagyis felsőfokú végzettségű óvónők kezdő fizetése 74.469 dinár. A negyedik képesítési szinttel, azaz középfokú végzettséggel rendelkező óvónők és a csecsemőgondozók 67.162 dináros alapbért kapnak.
Az óvodák működését nem lehet elképzelni a szükséges technikai személyzet nélkül, például szakácsok, takarítónők, felszolgálók, karbantartók nélkül. A takarítónők fizetése 46.543 dinár, ami kevesebb, mint a minimálbér. A szakácsok fizetése alig pár száz dinárral több – 46.943 dinár. A törvény azonban lehetővé teszi a helyi önkormányzatoknak, hogy emeljék az óvodai dolgozók fizetését, ha a helyi költségvetésben van erre pénz, eddig Belgrád és Jagodina tett így. Nem minden óvodai dolgozó olyan „szerencsés”,Verbászon szeptember 30-án kapták meg a júliusi fizetés második részét a dolgozók. Ezek a nők, annak ellenére, hogy nem kapták meg a keresetüket, naponta bejárnak dolgozni, emellett jótékonysági előadásokat szerveznek polgártársaiknak, ahol ők maguk lépnek fel, hogy pénzt gyűjtsenek két rákbeteg kolléganőjük számára.
Egy verbászi óvónő az N1-nek elmondta, hogy a fizetések késedelme minden helyi költségvetésből finanszírozott intézményben és vállalatban problémát jelent, de az óvodákban különösen nyáron, amikor a gyerekek „szabadságon” vannak. Hangsúlyozza, hogy az óvónők további problémája, hogy a társadalom nem ismeri fel a munkájuk jelentőségét.
Újvidék, Szerbia második legnagyobb városa, 77 állami óvodával rendelkezik,bár a város 2020. január 1-jétől felmentette a szülőket az óvodai díjak fizetése alól, az óvónők és más alkalmazottak számára nem találtak további forrásokat.
A Vajdasági Független Oktatási Dolgozók Szakszervezetének képviselője az N1-nek elmondta, hogy Újvidéken nem ismerik el a szakirányú tanulmányokat, nem fizetik ki a 13. fizetést, és még mindig nem kapták meg a 30.000 dináros szolidaritási támogatás második részét, amely nem része az átlagfizetésnek. Hozzátette, hogy kérték a várostól a helyi költségvetésből történő fizetésemelést, a többi önkormányzathoz hasonlóan, de a városvezetés válasza az volt, hogy erre nincs jogi alap. A bérekről beszélve elmondta, hogy csak kevés óvónőnek van elismerve a hetedik képesítési szint, ami azt jelenti, hogy a legtöbben 67.162 vagy 74.469 dináros alapfizetésért dolgoznak.
Hozzátette, hogy a helyi költségvetésből finanszírozott közvállalatokban dolgozók kétszer-háromszor magasabb fizetést kapnak, mindezt a különböző kollektív szerződéseknek köszönhetően, amelyekkel rendelkeznek.
