Szerbiában sok nyugdíjas számára szinte elérhetetlen az idősek otthona. Nadežda Satarić szociálpolitikai szakértő rámutatott, hogy a nyugdíjasok közel 70 százaléka olyan nyugdíjat kap, amely alacsonyabb a minimális fogyasztói kosár összegénél, ami júniusban 53.517 dinárt tett ki. Ezen felül több mint 450 ezer nyugdíjas kap 25 ezer dinárnál is kevesebb nyugdíjat – írja a Biznis.rs portál.
Nadežda Satarić arra is felhívja a figyelmet, hogy a nyugdíjrendszeren kívül még 140 ezer 65 évnél idősebb ember van, akik közül 120 ezren vidéki, nagyvárosoktól távoli területeken élő nők, és közülük sokan mélyszegénységben élnek.
„A hagyományos támogatási hálózatok, mint például a családi vagy szomszédi segítségnyújtás, az elvándorlás következtében széthullanak. Ez azt jelenti, hogy sok idős ember semmilyen családi gondoskodásban nem részesül. Évente kevesebb mint 20 ezer idős ember veszi igénybe az idősek otthonainak szolgáltatásait. Egyesek nem akarják az életüket otthonban befejezni, másoknak nincs pénzük magánintézményekre, míg az állami otthonokban túl hosszú a várakozási idő. Az állami otthonok kapacitása 9000 hely, a magánotthonoké pedig 10.000” – nyilatkozta Nadežda Satarić a Biznis.rs-nek.
Az állami otthonokban, mint mondja, a havi árak 35.000 dinártól egészen 78.000 dinárig terjednek, attól függően, hogy milyen fokú támogatásra van szüksége a lakóknak, valamint a szoba kategóriájától és méretétől.
A legdrágábbak a Bežanijai Otthon apartmanjai Belgrádban, majd az egyágyas szobák, illetve azok a szobák, ahol a lakóknak egész napos gondoskodásra van szükségük.
„Az állami otthonok ára idén februárban emelkedett, korábban évekig nem változott. A magánotthonokban az árak 600 eurótól akár 1500 euróig is terjedhetnek havonta. Gyakrabban módosítják áraikat, valószínűleg figyelemmel kísérik a piaci változásokat és a saját kapacitásaik telítettségét” – jegyezte meg Nadežda Satarić.
Elmondása szerint az állami otthonokban az állam kiegészíti azok költségeit, akik nem tudják fedezni a költségeket saját jövedelmükből vagy rokoni támogatásból, egyes kategóriák esetében pedig teljes mértékben finanszírozza a bentlakást.
„Az otthonokban lakók többsége intenzív támogatást és gondozást igényel. Az állami otthonokban ez az arány 60 százalék, míg a magánintézményekben 75 százalék. Tehát az otthonokat többnyire szükségmegoldásként használják. Azok, akik mentálisan egészségesek, funkcionálisan függetlenebbek, és saját döntésük alapján költöztek be, nem aggódnak a költségek miatt, és megengedhetik maguknak a nyugodt időskort ezekben az intézményekben” – hangsúlyozta Satarić.
