Eszkalálódott a háború a Közel-Keleten. Izrael libanoni beavatkozása, majd Irán Izrael elleni rakétatámadása nyomán akármi következhet. Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter be is jelentette, hogy a biztonsági helyzet „alapvetően megváltozott”. Az amerikai elnökválasztási kampány is egyre jobban érdekli a világsajtót: a héten az alelnökjelöltek tartottak tévépárbajt. Az osztrák választások eredménye is figyelemreméltó, de mi azzal már korábban foglalkoztunk egy rendkívüli lapszemlében. – Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Tel Avivig és New Yorktól Tajpejig.

Izrael offenzívája Libanon ellen

Az izraeli hadsereg egyik napról a másikra szárazföldi offenzívába kezdett a szomszédos Libanon ellen. A Jerusalem Post című, 1932-ben alapított közép-jobboldali, konzervatív napilap kezdeti értékelést nyújtott:

„Az invázió fő célja a Hezbollah infrastruktúrájának megsemmisítése lesz, amelyet felhasználhatott volna arra, hogy benyomuljon Izraelbe és az ottani északi határvárosokat fenyegesse. […] Az óra most egyre gyorsabban pörög egy ellenoffenzíva felé. Magasrangú források az izraeli védelmi erők soraiban rendkívüli meglepetésnek adtak hangot, hogy a Hezbollah milyen eredménytelenül reagált az elmúlt két hétben, de különösen Naszrallah meggyilkolása óta, az izraeli katonai csapásokra.”

Irán kedd este 180 rakétát lőtt ki Izraelre. A Salzburger Nachrichten című keresztény-liberális konzervatív napilap számára az iráni támadás meglepetésnek számít:

„A szakértők egészen a közelmúltig alacsonyra értékelték az ilyen közvetlen katonai beavatkozás esélyét. Az volt a feltételezés, hogy ha Irán észszerűen dönt, akkor tartózkodnia kell attól, hogy lecsapjon Izraelre. Mert ennek a megtorlása Teheránt sokkal jobban sújtaná. De Teheránban nyilvánvalóan nem az ész uralkodik. Azt a szégyent, amelyet a libanoni szövetségese hetek óta szenved, el kellett törölni.”

A tel avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap szerint:

„…nem kétséges, hogy Izrael a legnagyobb szigorral fog válaszolni a hatalmas iráni támadásra. […] Csak néhány nap telt el a Hezbollah-vezér, Haszan Naszrallah izraeli támadás által bekövetkezett halála óta és a helyzet teljesen megváltozott. Ahogy az lenni szokott, nem bölcs dolog győzelmet ünnepelni egy elszánt és tapasztalatlan ellenség elleni hosszú háború közepette. Jobb ilyenkor várni a baklavával.”

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap emlékeztet:

„Nem ez az első eset, hogy az irániak megtámadják Izraelt. Ez év áprilisában Irán több száz rakétával és drónnal indított támadást Izrael ellen. Akkoriban ez – szintén bejelentett – reakció volt három fontos iráni tábornok izraeliek általi meggyilkolására. Annak ellenére, hogy akkoriban már komoly háború zajlott a levegőben, az izraeliek megőrizték hideg fejüket. Kicsi, szelektív támadásokkal válaszoltak, és úgy gondolták, hogy ezáltal kiegyenlítették a helyzetet, s így nem is történt további eszkaláció.”

A londoni The Daily Telegraph című konzervatív napilap elemzése szerint:

„Teherán lépései, úgy tűnik, azt jelzik, hogy Irán valamiféle kompromisszumos megoldást keres. Kellő erővel támadja Izraelt, hogy megnyugtassa a síita közvéleményt otthon és Libanonban, de anélkül, hogy elég kárt okozna ahhoz, hogy hatalmas izraeli megtorlást váltson ki. A veszély azonban az, hogy Irán egyik célját sem érte el: nem tesz eleget a síiták teheráni vezetésbe vetett bizalmának helyreállításáért, miközben Netanjahu izraeli miniszterelnöknek casus bellit szolgáltatott.”

„A Hezbollaht még nem győzték le”, kommentálja az amszterdami de Telegraaf című legnagyobb példányszámú holland konzervatív-populista napilap:

„Izraelnek lenyűgöző módon sikerült rövid időn belül eltüntetni a Hezbollah vezetését. Naszrallah terroristavezér meggyilkolása jelentősen meggyengítette ezeket a militáns gyilkosokat. A síita terrorista mozgalmat azonban még nem sikerült teljesen legyőzni. Még mindig körülbelül 100 000 rakéta van náluk. Mire valók ezek? Aki ismeri a szervezet megfogalmazott célját, az tudja: az izraeli állam lerombolására. […] A felrobbanó személyhívókkal és a Hezbollah csúcsa elleni precíziós csapásokkal sikeresen vívták meg az első csatát. De ez még nem elég. A Hezbollah továbbra is fenyegetést jelent a Közel-Kelet stabilitására és a Nyugatra is. Izrael támogatást érdemel ennek a terrorszervezetnek a teljes megsemmisítéséhez.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap emlékeztet:

„Április óta ez a második alkalom, hogy az iráni rezsim közvetlenül támadja meg katonailag Izraelt. Az izraeli hadsereg kezdeti becslései szerint Irán kedd este körülbelül 180 rakétát lőtt ki Izraelre. Ennek »nagy részét« elfogták. Az USA is részt vett a rakétavédelemben. Izraelben mindenütt megszólaltak a riasztók, és sok helyen a rakétavédelem okozta hangos detonációkat is lehetett hallani. Ciszjordániai városokban is lehetett rakétaelfogásokat látni az égen. Daniel Hagari, a hadsereg szóvivője elmondta, hogy a légvédelem »teljesen működőképes«. Izrael középső és déli részén is volt néhány becsapódás. Palesztin jelentések szerint egy 38 éves férfit öltek meg a rakétadarabok Ciszjordániában. Többen könnyebb sérüléseket szenvedtek.

[…] Annalena Baerbock külügyminiszter a leghatározottabban elítélte az Izrael elleni iráni rakétatámadásokat. Azt írta az X platformon, hogy Irán »tovább vezeti a szakadékba« a régiót. Washingtonban Joe Biden elnök azt mondta, hogy a támadást visszaverték és hogy »az nem volt nagyon veszélyes«. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok »teljes mértékben« támogatja Izraelt. Megbeszélések folynak a támadásokra adott megfelelő válaszról. Lloyd Austin védelmi miniszter hétfőn Yoav Gallant izraeli védelmi miniszterrel folytatott telefonbeszélgetésében kijelentette, hogy Amerika »jól felkészült« arra, hogy támogassa a katonaságot, a szövetségeseket és a partnereket »Irán és az Irán által támogatott terrorista szervezetek fenyegetései ellen«. Szóba került ezen kívül egy esetleges iráni támadás »komoly következménye« is. Az elmúlt napokban Washington újabb katonák és harci repülőgépek bevetését jelentette be a Közel-Keleten.

Irán áprilisban először támadta meg közvetlenül Izraelt. Akkor több mint 300 rakétát és drónt hajítottak Izraelre. Ennek nagy részét azonban Izrael és nyugati szövetségesei szintén elfogták.”

A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas liberális napilap  aggodalmát fejezi ki az Irán által Izraelre lőtt rakétákkal kapcsolatban:

„Mi lenne, ha az egyik rakétát nukleáris robbanófejjel szerelték volna fel – olyan robbanófejjel, amelyről a nyugati hírszerző ügynökségek, sőt még a Moszad sem tudott? Ez a forgatókönyv azonban nincs messze. Ezért most itt az ideje, hogy valaki tegyen valamit ez ellen. Ez a valaki valószínűleg Izrael lesz, amely két évtizedet töltött Irán nukleáris programjának lassításával szabotázsokkal, kiváló tudósok meggyilkolásával, kibertámadásokkal és más titkos akciókkal. De Izrael mégsem tudta megállítani Iránt. Áprilisban, amikor Irán ballisztikus és cirkálórakétákkal próbálta eltalálni Izraelt, Joe Biden amerikai elnök erős nyomást gyakorolt ​​Izraelre, hogy válaszát a szimbolikus minimumra korlátozza. Hiba lenne most is ugyanezt a tanácsot adni. Irán teljesen elfogadhatatlan fenyegetést jelent nemcsak Izraelre, hanem az Egyesült Államokra is.”

Elnökválasztási kampány Amerikában

A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap így kommentálja az amerikai elnökválasztási kampányt:

„Július 21-ig Trump és a republikánusok nagyon egyszerű kampánystratégiát követtek: kitartóan szenilis öregemberként ábrázolták a 81 éves Bident, akinek szerintük nincs helye a Fehér Házban. A terv működhetett volna, bár persze nem volt szép. A közvélemény-kutatások során a választók mindkét jelöltet túl öregnek találták a feladathoz, de Bidenre erősebben hatott ez, Trump pedig a harsogva nevető közönsége előtt gúnyolhatta ellenfelét. Most már nem annyira vicces Trump számára a jelöltek életkorára irányuló figyelem. Nem sokkal azután, hogy Kamala Harris átvette a jelöltséget, a szakértők nagyobb érdeklődést mutattak a republikánus jelölt iránt és a 78 éves Trump beszédmódját aggasztónak tartják. Inkoherens kijelentéseit alaposan szemügyre veszik, kognitív képességeit pedig egyre inkább megkérdőjelezik. Egy szakértő még azt is kijelentette, hogy Trump ugyanazokat a tüneteket mutatja, mint Biden, így az életkor kérdése a republikánusok öngerjesztett bumerángjának bizonyult.”

Az oslói Verdens Gang című független napilap az USA-ban végzett közvélemény-kutatásokra hivatkozik, amelyek figyelemre méltó tendenciát mutattak:

„A fiatal nők évről évre egyre liberálisabbak és lényegesen liberálisabbak, mint az azonos korú férfiak. A 18 és 29 év közötti nők között Kamala Harris 38 ponttal vezet Trump előtt, míg a férfiak között ebben a korosztályban Trump 13 ponttal vezet. Egyetlen más korcsoportban sem ekkora ez a különbség. 2020-ban Biden nyert a fiatal szavazók szavazatai segítségével. Egyes államokban csak néhány ezer szavazat volt a döntő. Ilyen minimális különbség ezúttal is döntő lehet, és ezért a fiatal szavazók szavazatai még fontosabbak lesznek.”

A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap az amerikai alelnökjelöltek, a demokrata Walz és a republikánus Vance tévés párharcát követte:

„90 percig mindketten udvariasan, már-már szépen vitatkoztak egymással. Nem volt személyes támadás, nem volt ordibálás, csak reklámszünetekkel szakították meg a párharcot. Két moderátor kérdezett olyan klasszikus amerikai kérdésekről, mint az abortusz és a bevándorlás, de olyan aktuális válságokról is, mint a közel-keleti háború és a Helene hurrikán következményei. A végén elmondható: Walz nem volt olyan jó, mint Harris, a retorikailag edzett Vance lényegesen jobb volt Trumpnál és lendületesebb, mint barátságos riválisa.”

A Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt a következtetést vonta le Walz és Vance tévépárbajáról:

„Ez a hangnem némi reményt ad az ország politikai jövőjét illetően. Lehetőséget adott az amerikaiaknak arra is, hogy tartalmuk alapján értékeljék a két nagy pártprogramot. Itt Vance vonzóbb színt adott a Trump-féle populizmusnak. Walz ezt csak időnként ellenezte heves kritikával.”

A tajpeji Lianhe Ribao című kormánypárti napilap megjegyzi:

„A demokrata Walz sokkal idegesebb volt, mint vitatársa. A legelső kérdés az Egyesült Államok külpolitikájával kapcsolatban – ezzel a témával eddig keveset foglalkozott – váratlanul érte. Utána fogta magát és beállt a saját ritmusába. Vance ezzel szemben csak Kamala Harrist vette célba, és figyelmen kívül hagyta, hogy még mindig Joe Biden az Egyesült Államok elnöke.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)