Elmegy, nem megy el, elküldi Marko Đurićot, végül mégis – Aleksandar Vučić részt vett Dubrovnikban a Délkelet-európai országok és Ukrajna csúcstalálkozóján. Egy nappal később azonban maradt a kérdés: valóban az utolsó pillanatban került ki a deklarációból az a rész, amely az aláíró országokat szankciók bevezetésére kötelezte volna Oroszországgal szemben? Vagy ezt már korábban tudták, és csak egy kis „dráma” kellett a hazai közönség számára Szerbiában?

A Dubrovnikban aláírt deklaráció nem tartalmazza a kötelezettséget az orosz szankciók bevezetésére. Ehelyett a dokumentum 6. pontjában ez áll: „Emlékeztünk az EU közös kül- és biztonságpolitikájával való összehangolás fontosságára, beleértve annak intézkedéseit és döntéseit is.”

Szerbia elnöke győzelemként értékelte ezt, míg Dejan Jović, a Zágrábi Politikatudományi Kar professzora úgy véli, hogy a csúcstalálkozó szervezőinek, beleértve Ukrajnát is, az volt a céljuk, hogy kompromisszumot találjanak ebben a helyzetben.

„Szerintem jó döntés volt, hogy nem kockáztatták meg azt, hogy Szerbia visszalépjen a csúcstalálkozótól, vagy egyáltalán ne jöjjön el. Ez a nemzetközi politikában így működik. Fontos volt megmutatni, hogy sok olyan dologban egyet tudnak érteni, amelyek meglehetősen egyértelműek” – nyilatkozta Dejan Jović.

A dokumentumban egyértelműen elítélik Oroszországot, mint agresszort. Az aláíró országok kijelentették, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek Ukrajna háborús erőfeszítéseinek támogatása érdekében, és hogy Ukrajna háború előtti határainak visszaállítása nem képezheti vita tárgyát. Emellett elkötelezettek abban, hogy igazság elé állítsák azokat, akik felelősek az agresszió bűncselekményéért egy szuverén állam ellen.

„Vučić a külpolitikában nagyrészt azt teszi, amit tőle elvárnak, így támogatást nyer a hatalomban maradáshoz. Ugyanakkor a hazai közönségnek olyan üzeneteket küld, amellyel Szerbia nemzeti érdekeinek határozott védelmezőjeként mutatkozik meg. Mindenkinek azt mondja, amit hallani akar” – értékelte Đorđe Vlajić újságíró.

Vučić egyensúlyozó külpolitikája egyelőre működik, mondja Miloš Bešić, a Belgrádi Politikatudományi Kar professzora. Bešić szerint Vučić sikeresen elválasztotta Ukrajna területi integritásának kérdését és az ENSZ Alapokmányának tiszteletben tartását az Oroszország elleni szankciók bevezetésétől a nemzetközi fórumokon.

„Amikor két fél közötti konfliktusról van szó, az a gondolat, hogy a középen maradjunk, jó ötlet, amíg a konfliktus lappangó vagy akár nyílt, de nem teljesen kiélezett. Ez a konfliktus azonban már lángra kapott. Ha tovább fokozódik, választanunk kell, nem lehet középen maradni” – magyarázta Bešić.

Horvátországban nagy visszhangot váltott ki, hogy Andrej Plenković miniszterelnök tisztelettel fogadta Vučićot, ráadásul éppen Dubrovnikban.

„Valószínűleg most próbálják megnyerni Vučićot, hogy álljon Ukrajna oldalára. Nem vagyok biztos benne, hogy sikerrel járnak. Úgy vélem, hogy Vučić mindig Oroszország oldalán marad” – vélekedett Tomislav Josić.

Hogy melyik oldalon áll Vučić, talán a Radar kutatásából és cikkéből derül ki, amely szerint Szerbiából származó lőszer és fegyverek az USA-n, Észtországon és más, állítólagos végső célországokon keresztül Ukrajnába kerültek. A Financial Times júniusi becslése szerint Szerbia a háború kezdete óta 800 millió euró értékben adott el olyan fegyvereket, amelyek végül Ukrajnában kötöttek ki.