Sok ember számára nem világos a különbség a pszichiáter, a pszichológus és a pszichoterapeuta között. Az életmód-tanácsadók megjelenésével a helyzet még zavarosabbá vált. Így nem meglepő, hogy amikor mentális problémák jelentkeznek, az emberek gyakran nem tudják, kihez forduljanak segítségért. Arról, hogy milyen veszélyes lehet, ha egy beteg rossz tanácsot kap, vagy ha egy hamis terapeuta gyógyszert ír fel, prof. dr. Vladimir Diligenski pszichiáter beszélt az RTS-nek.

Az emberek összezavarodását kihasználják azok, akik egyetemi végzettség nélkül is pszichoterapeutának vagy népszerű kifejezéssel élve életmód-tanácsadónak nevezik magukat, csak egy pszichológiai kurzus elvégzése után. Diligenski professzor szerint ennek hátterében leggyakrabban az oktatás hiánya áll, és azok, akik nem rendelkeznek a megfelelő képesítéssel, nem ismerik fel a súlyos problémákat, például a komoly pszichózisokat. Hozzátette, hogy az ilyen nem megfelelő „kezelések” akár évekig is eltarthatnak, és az emberek csak akkor fordulnak pszichiáterhez, amikor rájönnek, hogy nincs eredmény.

„A pszichiáterek a legalkalmasabbak a helyes diagnózis felállítására, míg a pszichológusok teszteket is végeznek, ami számunkra nagyon fontos, mert minden teszt segít megerősíteni a munkadiagnózist, és meghatározza, hogyan dolgozunk tovább a páciensekkel. Így a klinikai pszichológusok rendkívül hasznosak, hiszen ők pszichoterápiát is végeznek, de nem avatkoznak bele, amikor a helyzet súlyos, és gyógyszeres kezelésre van szükség” – magyarázta Diligenski professzor.

A pszichológusokkal ellentétben a pszichiáterek gyógyszereket is felírhatnak, de az Egyesült Államokban néhány államban ez megváltozott, és egyes helyeken már pszichológusok is írhatnak fel recepteket, ami a pszichiáterek hiányának következménye.

A pszichoterápiával kapcsolatban Diligenski professzor megjegyezte, hogy bárki „végezhet pszichoterápiát”, és gyakori, hogy az ember jobban érzi magát, miután valakivel (még ha nem is szakképzett) megbeszélte a problémáit. Azonban, ha a mentális egészség helyzete bonyolultabb, a nem professzionális pszichoterápia rossz következményekkel járhat, és akár gyógyszerek felírásának visszaélésére is sor kerülhet.

Mit mond a törvény?

A pszichoterápiáról szóló törvény előírja, hogy a pszichoterapeutáknak egyértelműen fel kell tüntetniük nevük mellett alapfoglalkozásukat és a pszichoterápiás irányzatot, amellyel foglalkoznak.

„Tudomásunk szerint mintegy 600 irányzat létezik, ami rendkívül színes képet ad, de nem minden irányzat alkalmazható minden problémára. Egyesek egy-egy problémát oldanak meg, mások egy másikat – például szorongást, depressziót, alacsony hangulatot, vagy interperszonális problémákat” – mondta a professzor, és hozzátette, hogy bizonyos esetekben a problémák beszélgetéssel is megoldhatók.

Hangsúlyozta, hogy a pszichológusok például felelősek a munkavállalók toborzásához kapcsolódó tesztelésekért is az emberi erőforrások területén. Azt is elmondta, hogy a szerbiai klinikákon a pszichiáterek és pszichológusok együttműködése általában jónak mondható, és „általában jól megértik egymást”.

Diligenski professzor felhívta a figyelmet a pszichoterápiával kapcsolatos problémákra, amelyek a kurzusok elvégzése alapján végzett gyakorlatból adódnak.

„A helyzet sokkal komolyabb. Például nem ismerik fel az anorexiát, a pszichózist, vagy a személyiségzavarokat, amelyek néha nagyon súlyosak lehetnek, különösen a testi és lelki betegségek kapcsolatát, például a pszichoszomatikus betegségeket” – hangsúlyozta a Jutarnji program vendége.

A magánpraxis kapcsán Diligenski professzor megjegyezte, hogy a magánpraxisban dolgozóknak néha nincs elég erőforrásuk, például pszichológusok vagy szakemberek, akikkel konzultálhatnának, és szerinte ezt a területet jobban kellene szabályozni. Hozzátette, hogy a legfiatalabbak, akik a legérzékenyebb betegek, különös figyelmet igényelnek.

Horvátországban a pszichoterápiáról szóló törvény védi a gyermekeket. A gyermekek pszichoterápiáját csak azután lehet elkezdeni, hogy egy pszichiáter diagnózist állított fel, és előírta a megfelelő pszichoterápiát kezelésként.

„Valószínűleg nálunk is ebbe az irányba kell majd lépni, hogy megvédjük a gyermekeket, és elkerüljük a múltban tapasztalt súlyos problémákat. Amikor gyermekekről van szó, fontos, hogy a problémákat időben felismerjük” – zárta gondolatait prof. dr. Vladimir Diligenski.