A munkaerőpiacon a munkáltatók szükségei és a pályaválasztás előtt álló tanulók kívánságai között óriási a szakadék, eközben a kisipari, gépészeti és építészeti iskolák pedig diákhiánnyal küszködnek, írja a Politika.
Évek óta gondot okoz, hogy a fiatalok nem akarnak kőművesnek, ácsnak, vasbetonszerelőnek tanulni, erősítette meg a Szakközépiskolák Fóruma, amelynek igazgatója, Milorad Antić elmondta, a pék-, a hentes, valamint az egyéb építőipari szakirányokra sincs elég jelentkező.
A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat statisztikája is ezt igazolja, ugyanis a legkeresettebb szakmák között – vagyis, amellyel kapcsolatosan a munkáltatók a legtöbb állást meghirdették – az ácsokat, vasbetonszerelőket és kőműveseket találjuk.
A hirdetésekben ezer euró feletti fizetést kínálnak a hegesztőknek, a hivatásos sofőröknek, a szerelőknek, a pékeknek, szakácsoknak és az építőipari munkásoknak is. A vízvezeték-szerelőknek, villanyszerelőknek, asztalosoknak, szobafestőknek pedig még magasabbat, főleg akkor, ha saját vállalkozással is rendelkeznek.
A statisztikák szerint azonban Szerbiába pont azok hajlandóak a legkevésbé visszatérni, akikre a legnagyobb szükség van, mivel ők külföldön sokkal jobban keresnek.
A szakemberhiány más problémákat is magával hozott. Az elmúlt hónapokban ugyanis nagyon nehéz volt vízvezeték-, vagy villanyszerelőt, asztalost, vagy szobafestőt találni, és akinek ez sikerült, az azzal szembesült, hogy ezek a mesterek jelentősen megemelték a díjszabásukat. Egy szobafestő például akár 12 eurót is elkér egy négyzetméterért, de ráérő és jól dolgozó mestert már nagyon nehéz találni. Így az is probléma, hogy a magas ár nem okvetlenül társul a képesítéssel, vagy a magas szaktudással, mert az a hiány következménye.
A munkaügyi minisztérium azt javasolta, hogy állítsák össze a hiányszakmák listáját és tegyék lehetővé, hogy külföldről hozzák be a Szerbiában hiányzó munkaerőt.
Az olyan fejlett nyugati országok, mint Ausztria, vagy Németország is ilyen listákkal operál, és nagy számú külföldi vendégmunkást alkalmaz olyan országokból, amelyek nem tagjai az Európai Uniónak.