Szerbia az egyik legszegényebb európai ország, mert gazdasági fejlődése nem a hazai erőforrásokra és a hazai vállalkozásokra épült, jelentette ki Zoran Drakulić vállalkozó.
A Beta ügynökségnek adott interjújában elmondta, hogy a gazdaság fejlesztése olyan külföldi cégek kezébe került, amelyek „meggondolatlanul viszik ki Szerbiából a profitot, és méltatlanul kapnak nagy támogatásokat”.
„Ez elsősorban a NIS-re, az RTB Borra, az infrastruktúra és az ipari komplexumok kiépítésére, az utak építésére és nagyrészt a lakásépítésekre vonatkozik, mint amilyen a Belgrád Víziváros” – mondta.
Hozzátette: nem meglepő, hogy Szerbia a legszegényebb európai országok csoportjába tartozik Moldovával, Észak-Macedóniával, Albániával és Bosznia-Hercegovinával együtt, mert 2000 óta a bruttó hazai termék (GDP) növekedési üteme nem haladja meg az öt százalékot.
Drakulić Szerbia lakosságának életszínvonalát és a növekvő társadalmi különbségeket értékelve elmondta, hogy az állampolgárok életszínvonala átlagosan nagyon alacsony szinten van, a vásárlóerő pedig folyamatosan csökken.
„Nálunk vannak a legrosszabbul fizetett oktatók, egészségügyi dolgozók, szolgáltató szektorban dolgozók… Évről évre látjuk a szakszervezetek, a munkaadók és az állam közötti küzdelmet a minimálbérért, ami megalázó. Másrészt a szerb állampolgárok kiváltságos rétege, mely közel áll a hatalomhoz, szintúgy megállíthatatlanul gazdagodik” – mutatott rá.
Arra a kérdésre, hogy reálisan nőtt-e és mennyit az állampolgárok életszínvonala az elmúlt tíz évben, Drakulić azt mondta, a polgárok többségénél nincs javulás.
„Létrejött viszont a hatalomhoz közel álló, kiváltságos elit. Csekély azoknak a kisvállalkozóknak, pénzügyi és informatikai szakértőknek és másoknak a száma, akik az elmúlt 15 évben megérezték a szerbiai üzleti tevékenység előnyeit” – mondta Drakulić.
Azt is kommentálta, hogy Szerbia évek óta az egyik legmagasabb inflációs rátával rendelkező ország Európában, és azt mondta, hogy politikai alapon, kontroll és alap nélkül szórják a pénzt.
„Az infláció egyrészt az Amerikai Egyesült Államokban és az Európai Unióban a covid és az azt követő gazdasági válság idején egy hatalmas pénzkibocsátás eredménye, másrészt a pénzt hazánkban is ellenőrizetlenül és alaptalanul szürják. Egy munkatársam, egy tejipari termelő azt mondja, hogy egyes termékeinek árrése 100 százalék feletti volt, ez az egyik oka annak, hogy nálunk drágábbak az élelmiszerek, mint Európa legfejlettebb országaiban” – mondta Drakulić. Kijelentette, hogy a kiskereskedelmi láncok a bankokkal együtt rekordnyereséget termelnek.
Mi megy „remekül” Szerbiában?
Arra a kérdésre, hogy mennyire reális Aleksandar Vučić szerb elnök közelmúltbeli értékelése, miszerint „remekül állunk”, ami a gazdasági növekedést illeti, Drakulić azt mondta, hogy nehéz és veszélyes kommentálni az elnök kijelentéseit.
„A gazdasági növekedés »nagyszerűen megy«, mert a nagy hitelfelvételek és a megemelkedett árak, az infrastrukturális projektek, valamint a magas infláció, illetve az élelmiszer- és energiaárak abnormális megugrása ezt eredményezték. »Nagyszerűen megy« még a hatalmas feketetőke-beáramlás és körkörös korrupció miatt is, ami a szerbiai ingatlanforgalom abnormális megugrásához vezetett” – mondta.
„Másrészt a hazai és külföldi üzletemberek tönkretétele, miközben folyamatosan csökkennek a beruházások ebben az ágazatban. »Nagyon jól megy« a mezőgazdaság és az energetikai szektor tönkretétele, valamint az üzletemberek egy kiváltságos rétegének és a hatalomhoz közel álló politikai elit meggazdagodása is” – hangsúlyozta.
Arra a kérdésre, hogy lehet-e 2027-ben az átlagfizetés akár 1400 euró is, ahogyan azt Miloš Vučević miniszterelnök és Siniša Mali pénzügyminiszter ígérte, és milyen feltételek mellett, Drakulić azt mondta, hogy az embereknek elege van az átlagos fizetésekről és nyugdíjakról szóló ígéretekből.
„Ez csak a gazdaságpolitika megváltoztatásával és a politikai elit étvágyának csökkentésével érhető el. Megismétlem, nemzeti érdekekre és a hazai gazdaságra orientált nemzeti programra van szükség. Sürgősen vissza kell fordulnunk, vissza kell szereznünk erőforrásainkat, mint például a bori rézbánya, vagy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat. Rendelkeznünk kell energiafüggetlenségi programmal, és fejleszteni kell a zöld- és a megújuló energiaforrásokat” – mutatott rá.
