Az e heti nemzetközi lapszemlénk megjelenése előtti órákban Izrael megkezdte az újabb megtorló csapásokat Irán ellen, amivel tovább mérgesedhet a közel-keleti helyzet. Joe Biden amerikai elnök mindeddig hiába próbálkozott, hogy megakadályozza a további eszkalációt, noha egyesek szerint mégis visszatartotta Izraelt a még nagyobb libanoni beavatkozástól. Vég nélküli egyeztetések, próbálkozások és visszarendeződések folynak Európában a migrációs válság kezelésére. A BRICS-országok legújabb csúcstalálkozóját Vlagyimir Putyin orosz elnök szervezte, ám Kazanyban is meglátoszott, hogy a résztvevők mélyen megosztottak. A 2009-ben alapított laza kormányközi együttműködés tagjai Brazília, Oroszország, India, Kína, a Dél-afrikai Köztársaság, Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek, de mit keres ott António Guterres, az ENSZ főtitkára? – Átlapoztuk a világsajtót Moszkvától Rómáig és Londontól Pekingig.
Az EU migrációs csúcsa sem oldott meg semmit
A megoldás a menekültügyi eljárások kiszervezésében van, írja a Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális lap vasárnapi száma – tipikusan rideg svájci szemszögből – a jövőbeli európai menekültügyi politikáról folyó vitákról:
„Valóban a Genfi Menekültügyi Egyezmény ötlete volt mindenki számára a nyitott ajtók politikája? 1951-ben 51 állam fogadta el ezt az egyezményt, és a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi megállapodást követően újabb 146 tagállam csatlakozott hozzá. A Genfi Egyezmény egy etikai mércét állított fel Európa számára, ami egy 73 évvel ezelőtti világból származik. Akkoriban még nem voltak sem okostelefonok, sem csempészhálózatok. Tehát jobb, ha most megszabadulunk attól az egyezménytől? És lépjünk ki az Emberi Jogok Európai Egyezményéből is? A menekültügyi és emberi jogi egyezményeket nem szabad túlértékelni. Hiszen ezek a passzivitás és az állítólagos jótékonykodó attitűd keverékei, amelyek eddig jórészt az európai menedékügyi politikát irányították, de ennek most véget kell vetni. Mit jelent a nagylelkűség és a jó egy olyan menekültügyi politikában, amely nyitva hagyja Európa kapuját azok előtt, akik végül nem kapnak menedékjogot? A megoldás a menekültügyi eljárások következetes kiszervezése az EU-n kívüli országokba. Az EU területén nincs menedékjogi döntés, és ha elutasítják a menedékkérőket, akkor egy táborba deportálják őket – ez a hazaút »visszatérési középpontja«. Aki ezt tudja, az kétszer is meggondolja, vajon elég jó-e az ügye ahhoz, hogy Európába merjen utazni.”
Meloni egy összeesküvés áldozatának tekinti magát, írja a római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap arról a bírósági döntésről, amely elfogadhatatlannak nyilvánította egy migránscsoport menedékkérelmének vizsgálatát Albániában:
„A migránsok albán hotspotokon való fogva tartásának törvénytelensége olyan világos, mint a nap. Az albániai műveletet kizárólag a vak őrület diktálja. Ezt a jobboldalnak is tudomásul kell vennie ahelyett, hogy szidalmazná a bírókat. Szerintük az egyetlen igazságtalanság a törvények alkalmazása. A Meloni-doktrína szerint azonban az igazságszolgáltatásnak egyetlen feladata van: a végrehajtó hatalom támogatása. Ha nem ezt teszi, akkor egy »összeesküvés« része.”
Albán modell: az EU-partnerek dicsérték, az olasz igazságszolgáltatás betiltotta, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Intézményi vita van kialakulóban a római jobb-közép kormány és az olasz igazságszolgáltatás között az illegális migránsok kezelésének módjáról. A római bíróság pénteken elrendelte, hogy tizenkét csónakos migránst kell visszahozni Olaszországba az észak-albániai Shëngjin kikötőváros befogadóközpontjából. A hét bangladesi és az öt egyiptomi férfi, akiket szerda óta az albániai hotspoton tartottak, szombat délután érkeztek vissza Bariba, a dél-olaszországi Puglia régióba. Két kiskorút és két beteget az olasz parti őrség már korábban visszavitt Olaszországba. A parti őrség a múlt hét elején nemzetközi vizeken, Lampedusa szigeténél fogta el a 16, csónakban rejtőzködő migránst és vitte őket Albániába.
A shëngjini befogadóállomás és a közeli gjadëri deportálótábor létesítéséről novemberben állapodott meg Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, az Olaszország Fivérei jobboldali konzervatív párt vezetője és Edi Rama, Albánia szocialista miniszterelnöke. A római kormány szerint a biztonságos országokból érkező felnőtt férfiakat, akik csónakban rejtőző bevándorlók, az Olaszország által Észak-Albániában finanszírozott és üzemeltetett létesítményekben kell nyilvántartani, és menedékkérelmük elutasítása esetén gyorsan ki kell őket toloncolni, mielőtt belépnének az EU-ba. A kiskorúakat, a nőket és a veszélyeztetett migránsokat, valamint a tengeri mentőcsapatok által elfogott migránsokat viszont a korábbi szabályok szerint Olaszországba kell vinni.
Meloni bírálta a római bíróság döntését, mert szerinte a politikusoknak és nem az igazságszolgáltatásnak kell eldönteniük, mely származási országok tekintendők biztonságosnak. A hat bíró Luciana Sangiovanni elnökletével Egyiptomot és Bangladest nem biztonságos származási országnak minősítette az Európai Bíróság (EB) október 4-i döntése értelmében, amely szerint csak olyan származási országot lehet biztonságosnak tekinteni, ahol a biztonság az ország teljes területére vonatkozik. A 16 csónakos migráns sorsa immár olasz földön dől el, nem pedig az albániai táborokban.
Meloni hétfőn rendkívüli ülésre hívta a kabinetjét. Ezen az ülésen rendeletet kell hozni, amely szerint a végrehajtó hatalom által a biztonságos származási országok besorolását a továbbiakban nem vizsgálhatja felül az igazságszolgáltatás. Az ítélet ellen a kormány fellebbezni is kíván, hogy a Legfelsőbb Bíróságtól jogerős döntést hozzon a kérdésben. Az olasz kormány a közelmúltban 15-ről 21-re emelte a biztonságosnak tekintett származási országok listáját. Egyiptom és Banglades mellett ma már Elefántcsontpart és Tunézia is biztonságos származási országnak számít. A kormány 2029-ig körülbelül 670 millió euróra becsüli az albániai olasz táborok építésének és működtetésének költségeit, amelyek évente 36 000 bevándorló befogadására alkalmasak.
Olaszország október 18-ig bő 55 000 menekültkérelmezőt regisztrált, szemben az előző év azonos időszakában mért 141 000-rel és a 2022-beli körülbelül 76 200-zal. Meloni 2022 szeptemberi választási győzelme előtti kampányában ígéretet tett az illegális belépők számának jelentős csökkentésére. A hajós migránsok számának idei csökkenése elsősorban Olaszország és az EU Tunéziával és Líbiával kötött megállapodásainak tudhatók be, ahol a hatóságok sok migránst akadályoznak meg abban, hogy megtegyék a veszélyes utat a Földközi-tengeren.”
Kérdéses a közel-keleti deeszkaláció
A bécsi Der Standard című szociál-liberális napilap szerint az USA eddig is hozzájárult a deeszkalációhoz közel-keleti politikájával:
„Miközben sokan azon töprengenek, hogy mikor eszkalálódik a libanoni helyzet, egy dolgot gyakran nem vesznek tudomásul: a Hezbollah elleni nyílt háború már régóta folyamatban lenne, ha a Biden-kormányzat nyomása eddig nem akadályozta volna meg. Bár Izrael ekkor sem lenne közelebb a Hamász elleni győzelméhez, de hadserege valószínűleg lényegesen nagyobb veszteségeket szenvedett volna. A súlyosan érintett Libanonban pedig a helyzet katasztrofális lenne – a regionális következményekről nem is beszélve. Az Egyesült Államok önmérséklethez való ragaszkodása nem csak ebben a kérdésben volt fontos. Tekintettel a gázai halálos áldozatok szörnyű számára és az izraeli hadsereg erős amerikai támogatására, ezt a mérséklő tényezőt gyakran figyelmen kívül hagyják.”
A londoni Al Araby Al-Jadeed című pánarab újság kifogásolja, hogy ebben a konfliktusban már nem érvényesek a szabályok:
„Netanyahu izraeli miniszterelnök számára egyértelműnek kellett lennie, hogy a rádióvevőket civil célokra is használni fogják. Mindazonáltal ezek felrobbantásával egy új háború felé jelölte ki az utat, amelynek ma már egyre több civil esik áldozatul. Ez a megközelítés sikeres, mert az USA-nak láthatóan nincs mondanivalója a két legutóbbi támadási hullámról. Az USA ugyanis egy másik felszólításra korlátozza erőfeszítéseit, hogy elkerülje az eszkalációt. Netanjahunak láthatóan nem kell komoly következményekre számítania Washingtontól. Feltételezhető azonban, hogy Izrael és a Hezbollah közötti konfrontáció bármikor kiszélesedhet.”
BRICS-csúcs Oroszországban
A nemzetközi körözés alatt álló Putyin állam- és kormányfőket fogad a BRICS-csúcson. „A moszkvai diktátor számára a találkozó egy olyan színpad, amelyen megcáfolhatja a nyugati narratívát, miszerint elszigetelődött” – írja a milánói Corriere della Sera című, történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legnagyobb példányszámban kiadott és legolvasottabb liberális olasz napilap, majd így folytatja:
„De nem minden olyan rózsás, mint amilyennek a BRICS-országok horizontján látszik. Valójában a csoport mélyen megosztott. Moszkva és Peking egyre inkább nyugatellenes álláspontot kíván képviselni, hogy leküzdje az USA globális hegemóniáját. Brazília és India ezzel szemben a BRICS-országokat inkább el nem kötelezett kormányok klubjának tekinti, amelyek együtt dolgoznak a globális politikai rend megreformálásán és demokratizálásán. De van egy kompromisszum, amiben a BRICS-tagok alapvetően egyetértenek: az amerikai vezetés alatti unipolaritástól a multipolaritásig történő fejlődés. A BRICS-pólus emiatt az ellentmondásai ellenére erős vonzerőnek számít számos feltörekvő piacon és minden bizonnyal tovább fog bővülni. A Nyugatnak ezért komolyan kell vennie a csúcstalálkozót és kerülnie kell a paternalista hozzáállást a jelenlegi és jövőbeli tagokkal szemben.”
A pekingi Huanqiu Shibao című állami napilap ezt írja a találkozóról:
„Ez a legfelső vezetők első személyes BRICS-találkozója Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek csatlakozása óta. A BRICS-országok ma már a világ lakosságának csaknem a felét teszik ki, és felhalmozott gazdasági erejükkel már rég megelőzték a G7-országokat. Egyre több ország, a Közel-Kelettől Afrikán és Ázsián át Latin-Amerikáig ismeri fel azokat a hatalmas előnyöket, amelyeket a szövetséghez való csatlakozás kínál. Ez nemcsak a befektetések vonzását teszi lehetővé, hanem csökkenti az amerikai dollártól való függőségüket is. Ebben a szervezetben az is megtudható, mit jelent a valódi szolidaritás. A BRICS nyitott minden politikai rendszer előtt. A blokk-mentalitás helyett a nyitottság és a befogadás jellemzi a szervezetet.”
A bakui Müsavat című centrista napilap ezt fejti ki erről:
„A BRICS-országok általában Nyugat-ellenes országok csoportja, bár vannak olyan tagállamok is köztük, amelyek szorosan együttműködnek a Nyugattal, mint például India, Brazília és az Egyesült Arab Emírségek. Az a tény, hogy a világ 36 országának állam- és kormányfői Oroszországba érkeztek és asztalhoz ültek Putyinnal azt jelzi, hogy a Nyugat elszigetelő politikája eredménytelen. Moszkva persze megpróbálja felhasználni a kazanyi csúcstalálkozót a nyugatellenes államok klubjának bővítésére, azaz egy front kialakítására maga körül.”
A brüsszeli de Tijd című gazdasági és politikai napilap hangsúlyozza, hogy a BRICS-államokon belül egészen eltérő érdekek érvényesülnek:
„India például nem szívesen követi Peking és Moszkva nyugatellenes irányvonalát. Putyin tervét egy alternatív pénzügyi rendszer kidolgozására, amely megkerülné az amerikai dollárt, szintén nem fogadják sokan nagy lelkesedéssel. Ennek a tervnek még Kína is ellenáll. A BRICS-csoport azonban minden bizonnyal olyan platformmá fejlődhet, amely a »globális Délnek« ad hangot. Ez nem jelent fenyegetést az EU-ra és az USA-ra – feltéve, hogy komoly párbeszédet folytatnak ezekkel az országokkal.”
A zürichi Tages-Anzeiger című közép-baloldali napilap ezt írja Guterres részvételéről a BRICS csúcstalálkozón:
„Jelenléte nagy ajándék az orosz autokrata számára. Az ENSZ főtitkára 193 országot képvisel, részvétele a BRICS csúcstalálkozón további felhatalmazást ad Putyinnak – és egyben normalizálja is annak a helyzetét. Guterres ezzel a látogatásával az ENSZ-et abszurdummá redukálja – és ezzel együtt az általa képviselt nemzetközi jogot is. Azt a jogot, amit Putyin lábbal tipor Ukrajnában. Guterres látogatásával károsítja a nyugati értékközösséget, amely jelenleg is sérült és veszteséges a közel-keleti és ukrajnai háborúk miatt.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)