A hosszú évek óta fennálló várólisták az egészségügyi rendszer egyik legnagyobb fájdalmát jelentik, amely a legjobban a pácienseket érinti. Dr. Dragan Delić, a Szerbia Központ (SRCE) képviselője és az egészségügyi bizottság elnöke szerint ennek a problémának az oka a rossz humánpolitika, amely a pártalapú foglalkoztatás elterjedéséhez vezetett. Dr. Gorica Đokić, az Orvosok és Gyógyszerészek Szakszervezetének elnöke is úgy véli, hogy a várólisták felszámolásához elsősorban a munkaerő kérdését kell rendezni.
Dr. Dragan Milić, aki Nišben dolgozik, elsőként vállalta, hogy saját és osztálya orvosai hétvégén is dolgoznak, hogy csökkentsék a várólistákat. Ez a lépés nemcsak országos elismerést hozott neki, hanem jelentős politikai támogatást is a júniusi helyi választásokon.
A következő lépést a régi-új egészségügyi miniszter, Zlatibor Lončar tette meg. Az egyik első intézkedése az volt, hogy felszámolja a CT-vizsgálatok várólistáit, úgy, hogy a várakozó pácienseket hétvégén, szeptember 21-én és 22-én hívták be vizsgálatra. A miniszter az akció után kijelentette, hogy a CT-várólisták megszűntek.
Ezek az intézkedések arra késztették Sandru Petrušić újságírót, hogy arra a következtetésre jusson, miszerint a várólisták kérdése populista célokat szolgál.
Dr. Dragan Delić szerint a problémák gyökere a rossz humánpolitika és a munkaerő-felvétel korlátozása, amely 2013-ban lépett életbe, és az egészségügyi rendszert más állami intézményekkel azonos mércével mérte. Delić elmagyarázta, hogy a 2013-as felvételi tilalom megszakította azt a gyakorlatot, hogy az idősebb orvosok maguk helyett felkészítsenek egy fiatalabb kollégát a munkára.
Ahelyett, hogy az egészségügyi intézmények saját hatáskörükben dönthetnének a szükséges munkaerő felvételéről, a szerb kormány bizottsága hozta meg ezeket a döntéseket, ám az eljárás gyakran hosszadalmas volt.
„Ez a fajta humánpolitika korlátozó jellegű, pedig tervezettnek kellene lennie. Ha tudom, hogy öt év múlva három orvos nyugdíjba vonul, akkor most kell szakosodásra küldenem orvosokat, hogy időben pótolni tudjuk őket” – magyarázza dr. Delić.
Delić szerint 2013 óta Szerbia 1800 szakorvost veszített el, akik nyugdíjba vonultak, külföldre mentek, vagy a magánszektorban dolgoznak. Az elmúlt években sok szó esett az orvosok és ápolók külföldre vándorlásáról. Dr. Đokić elmondta, hogy 2018-ig növekedett az orvosok kivándorlása, a COVID-időszak alatt pedig stagnálás volt tapasztalható. Azóta évente 300-500 orvos hagyja el az országot.
A felvételi tilalom csak 2023-ban enyhült, amely lehetővé tette az intézményeknek, hogy a megüresedett pozíciók 70%-át saját hatáskörben betöltsék, a maradék 30%-ról azonban továbbra is a kormány dönt. Ez a változás azonban lehetőséget teremtett a pártalapú foglalkoztatásra az egészségügyben. Delić egy példát is említett egy szerbiai egészségügyi központból, ahol párthoz kötődő orvosokat vettek fel, előnyt élvezve azokkal szemben, akik pártfüggetlenek.
Dr. Gorica Đokić úgy véli, hogy a pártalapú foglalkoztatás inkább „limitált foglalkoztatásnak” tekinthető az egészségügyben, mint tényleges felvételi tilalomnak. Đokić szerint a kormány bizottsága sosem utasította el egyetlen egészségügyi intézmény munkaerő-felvételi kérelmét sem, de elismeri, hogy bizonyos esetekben előfordultak pártkapcsolatokon alapuló felvételek.
Đokić szerint a várólisták csökkentésének elsődleges megoldása a megfelelő munkaerő biztosítása és a műszaki berendezések korszerűsítése. Bár az utóbbi években jelentős beruházások történtek az egészségügyi infrastruktúra területén, Đokić hangsúlyozta, hogy a munkaerőbe is befektetésre van szükség.
„Az orvosoknak fontos, hogy modern és jól felszerelt környezetben dolgozhassanak, és ne legyenek túlterhelve” – mondta Đokić, majd hozzátette:
„Az egészségügyi intézmények fejlesztése nemcsak a dolgozókra, hanem a páciensekre is pozitív hatással van, hiszen a beteg ember is megérdemli a méltóságteljes bánásmódot.”
