A szabadkai Városháza dísztermében, ünnepélyes keretek között, első alkalommal adták át a Pásztor István-díjat. Egy évvel a Vajdasági Magyar Szövetség elnökének halála után, a Pásztor István Alapítvány nevében ítélték oda az elismeréseket, Áder János, a Magyar Köztársaság volt elnökének, valamint Tomislav Nikolić volt szerb államfőnek. A díjat idéntől minden évben egy olyan magyarországi és egy szerbiai személynek adják, akik jelentős mértékben hozzájárulnak a magyar-szerb viszony további erősítéséhez, valamint a vajdasági magyarság szülőföldön maradásához és fejlődéséhez. Áder és Nikolić azért részesültek az elismerésben, mert ők voltak 2013-ban azok, akik közösen hajtottak főt a második világháború ártatlan magyar és szerb áldozatai előtt.
A díjátadón elsőként az Alapítvány igazgató-bizottságának elnöke, Pásztor István fia, Pásztor Ábel mondott beszédet, aki édesapjára emlékezve arról szólt, hogy hihetetlen munkabírású ember volt, mindenkire szakított időt, sokat várt el mindenkitől, de mindenkire csak akkora terhet pakolt, amennyit elbírt.
„Amikor a jogi egyetemen nem sikerült egy vizsgám, arra hivatkoztam hogy csak egy hetem volt. Akkor édesapám azt mondta, ennyi idő alatt kínaiul is megtanulhattam volna. Szigorú volt, de mindig igazságos. Az önzetlenség, segítőkészség jellemezte”, mondta Pásztor Ábel, majd hangsúlyozta, édesapjuk halálával nemcsak ő és Bálint, hanem „az egész vajdasági magyar közösség árván maradt.”
„Mindannyiunkra büszke lenne, de főleg Bálintra, aki azóta is folytatja azt a munkát, amit édesapánk végzett. Egy percig sem volt kétségünk, hogy nevét a mindennapokban szeretnénk megtartani, ennek tudatában hoztuk létre a Pásztor István Alapítványt.”
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke úgy fogalmazott, “egyrészt úgy tűnik, mintha évekkel ezelőtt ment volna el, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi minden történt azóta, másrészt az az érzésünk, mintha továbbra is fogná a kezünket és utat mutatna. Mi más magyarázná azt, hogy két alkalommal, négy választás ügyében is ilyen sikereket tudtunk elérni?”, tette fel a kérdést Pásztor.
Szavai szerint nem marad más hátra, mint, hogy folytassuk, amit ő kitűzött célként. Pásztor Bálint szerint, ha semmi mást nem tennénk, hanem újból és újból megvalósítanánk, amit ő tett, az is elég lenne, hogy biztosítva legyen a jövőnk.
“Ezt tettük az elmúlt egy esztendőben, folytattuk a gazdasági tervek megvalósítását, az autonómiaépítést, a szerb-magyar megbékélés ügyének a továbbvitelét is. A megbékélés az nem egy olyan ügy, amit egyszer elérünk, hanem minden nap kell tenni annak érdekében, hogy az fennmaradjon. Nagyon boldog voltam két nappal ezelőtt, amikor sikerült azt elérnünk, hogy amit 11 éve Áder és Nikolić megtettek Csúrogon, az most megismétlődött. A főszereplők személye megváltozott, de gyakorlatilag ugyanazt a megbékélést ismételtük meg. Nem azért, mert kétségbe vonta bárki, hanem hogy újból megerősítsük. Akik ezt kétségbe próbálják vonni, azoknak azt tudom üzenni, mutassanak egy utat, ami akár a szerbeknek vagy a magyaroknak jobb út, mint a megbékélés útja”, hangsúlyozta Pásztor, aki szerint Áder és Nikolić úrnak elévülhetetlen érdemei vannak ebben, ahogyan Aleksandar Vučićnak és Orbán Viktornak is.
„Ha az ő bátorságuk nem lett volna, akkor ez a megbékélés nem történt volna meg. Ő volt az első magyar államfő, aki beszédet intézett és bocsánatot kért a hideg napokért. Nikolićnak el kellett jönnie, és letennie a koszorút Csúrogon. Ez az a politika, aminek eredményeit úgy kell vigyáznunk, mint a hímes tojást. Hihetetlen, nagyjából másfél évvel a közös főhajtást követően, 2014-ben hatályon kívül helyezték azt a rendeletet, amely háborús bűnössé nyilvánította három település teljes lakosságát, kilenc évvel később ugyanezen a napon, október 30-án hunyt el Pásztor István. Mindannyiunknak az a küldetésünk, hogy ezt a megbékélést továbbvigyük.”, mondta Pásztor.
Ezt követően Juhász Bálint, a tartományi parlament elnöke méltatta Áder Jánost. Kiemelte, morális és politikai hitelesség és bátorság, Áder mindezt megszemélyesíti. Emlékeztetett az 1942-es eseményekre, a hideg napokra.
„Áder János kimondta, hetven évet kellett várni, hogy kimondhassuk, a bűnnek nincs származása, csak bűnös tettek, bűnös emberek vannak, emlékeztetett Juhász Bálint. Áder János a jóság apostola”, fogalmazott Juhász Bálint.
Tomislav Nikolićot Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke méltatta. Kiemelte, Tomislav Nikolić tudta, milyen fontosak a kimondott szavak. Az igazi győztesek pedig, azzal, hogy igent mondtunk a megbékélésre, mi vagyunk, a mostani generációk.
„Tomislav Nikolićnak volt ereje, hogy történelmi figyelmeztetésnek kell felfognunk a háborúkat. Elvitathatatlan Nikolić szerepe, a magyar közösség pedig a magyarok barátjaként emlegetik majd. A történelmi megbékélés eredménye, hogy a két ország között soha jobb nem volt a viszony”, fogalmazott Fremond.
Áder János Gion Nándorról beszélt, arról, hogyan írt az együttélésről. Tartoztunk a halottaknak, az ártatlanoknak, akiket miránk hivatkozva gyilkoltak meg.
„A felszabadító szavak egyszerűek voltak: fáj, sajnálom, bocsánatot kérek, megbocsátok, köszönöm! Közösen hajtottunk fejet a második világháború ártatlan áldozatainak emléket felett. Nevén neveztük a bűnt, de kitöröltük a szótárainkból a kollektív bűnösség fogalmát.”
Tomislav Nikolić kiemelte, a mai napra úgy emlékszik majd, mint a legnagyobb megtiszteltetésre. „2008-ban megalapítottam a Szerb Haladó Pártot, hogy megvalósíthassam azt, amit az előző pártban nem tudtam elérni. 2009-ben már a Vajdasági Magyar Szövetség tizenöt éves fennállásának ünnepségén mondtam beszédet. Pásztor István akkor figyelmeztetett, lehet, hogy lesz, aki majd kifütyül. Akkor is elmondtam, hogy az én politikai múltam meg is érdemli a kifütyülést. De tapssal fogadtak. Akkor megértettem, hogy valószínűleg sikerül megvalósítanom, amit szeretnék.”