Ez itt falu, az én falum,
Innen jöttem és ide térek.
Ady
Innen jöttem és ide térek – mostanában gyakran uralja gondolatainkat Adynak ez az édes-bús sora, az itt élned-halnod kell tudatalattijával.
Innen indult az 1957-ben érettségizett nagybecskereki Első Vegyes Gimnázium magyar tagozatainak tanára, osztályfőnöke, professzor Đurić Varga Anna, a mi szeretett Annuska tanárnőnk, és ide tér most meg édesanyja porladó szíve fölé, mint a gyermek anyja kebelére. Örök álomra, a Göröngyös úton a csillagokig, ahogy alig két hete olvastuk tartalmas, szókimondó, életinterjúja címeként. Igen, göröngyös úton – a szeretet-, az értelem-, a hivatása magaslatának csillagképéig, hogy most valóban a csillagokig röppenjen fel mindennel megbékélt lelke.
Halálhírére, osztályképek között a múltba nézve, „szedegetve a sok szép emléket” első gondolataimat így osztottam meg barátaimmal: Köszönet és hála. Holtáig osztályfőnökünk maradt, mindvégég figyelemmel kísérve életutunkat. Legyen könnyű örök álma, drága Varga Anna tanárnőnk, drága, közvetlen, példamutató Annuskánk!
Mióta a nagybecskereki Messingerben első osztályfőnöki feladataként a szárnyai alá vett bennünket a Bánság minden tájáról, a szeretetével és bátorításával hamar
otthonnná varázsolta nekünk – az V/a és V/b tanulóinak a nagynevű Magyar Gimnáziumot. Akkor is tartotta bennünk a lelket, amikor a hatodik osztály után a családias környezetből más közegbe-, az Első Vegyes Főgimnázium diáktengerébe kerülve a VII/5 és VII/6 helyét kereső tanulóiként megingott lábunk alatt a talaj.
A két osztály annyira összeforrt, hogy minden osztálytalálkozónk ünnep volt számunkra, osztálytársunk által celebrált szentmiséjével, Drága Tanárnőnk osztályfőnöki órájával, annak tartalmas, vidám iskolai napokat idéző hangulatával, az elmaradhatatlan ballagó dalokkal és az Élet egy színes álmodásával. Az évek során mindvégig szellemi-, lelki-, nagybetűs Emberi szálfaként magasodott fölénk. Gyönyörű szavalataival, pacsirtahangjával, lenyűgőző beszédeivel, köszöntőivel, a köztes időkben is kísérve közéleti megnyilvánulásait, büszkék vagyunk, hogy tanítványai lehettünk, hogy nemcsak az iskolapadban volt nevelőnk, tanárunk, osztályfőnökünk, hanem 1953-tól holtáig, majd hét évtizeden át, utolsó leheletéig. Szárnyunkra eresztve is rajtunk tartotta szemét, osztozva örömünkben, bánatunkban, gyászunkban.
Most már égi környezetben örvendezhet eltávozott társainkkal az Öröklétben. Mi, néhányan, akik még tapossuk e még ma is rögös sárgömb virágos-gazos ösvényeit, utolsó csokrunkat hozzuk, de ezúttal már hosszabb szalaggal, búcsúszavainkat írva rá: HÁLÁVAL ÉS KÖSZÖNETTEL, 1957-es év VIII/5. és VIII/6. osztályának érettségizői.
És most, amíg a visszacsengő Ballag már a vén diák dallamának kései igézetében a sok véndiák a szerető család-, a barátok és tisztelők sora lelkészi áldással ballag a koporsó után, drága Távozónk nemes lelke angyalszárnyakon repül tovább… tovább… , Isten veletek, cimborák… A Gaudeámusszal az örök hazában a már eltávozott társaink várják a nagy találkozót a harcait már megharcolt, de mindvégig életvidám derűs lélekkel. Mert itt a végállomás, a szív pihenni tér, véget ért a színes álmodás.
Drága tanárnőnk, legyen színes az álma az Örök Haza fényességében.
Pancsova-Hertelendyfalva
2024. november 5
