Az uniós állam- és kormányfők budapesti informális csúcstalálkozóján (az Európai Politikai Közösség még szélesebb találkozójának árnyékában, innen a „dupla csúcs” elnevezés) Orbán Viktor az EU szószólójaként szerette volna bemutatni magát, de arra – úgy látszik – Giorgia Meloninak nagyobb az esélye. Elhangzottak azonban olyan figyelmeztetések is, hogy ne hagyjuk, hogy Amerika megossza Európát. A másik csúcsra Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban került sor, ahol a Klíma Világkonferencián (COP29) csaknem 200 ország és az EU képviselői vesznek részt – Joe Binden, Olaf Scholz, Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen nélkül, de Orbán Viktor persze ott is megjelent. Bakuban az éghajlatváltozás gyorsuló üteméről lesz szó, ami új veszélyhelyzetet jelent bolygónk számára. Eddig leginkább az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió uralta a klímatárgyalásokat, ezúttal azonban ez nem úgy néz ki. További témánk a németországi politikai helyzet a jelzőlámpa-koalíció bukása után. Végül az Ukrajna elleni orosz agresszió helyzetéről lesz szó, amiről Trump és Putyin állítólag telefonon beszélgettek, amit viszont a Kreml cáfolt. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Budapestig és Párizstól Moszkváig.
Uniós állam- és kormányfők informális csúcstalálkozója Budapesten
Orbán Viktor: jó kis összejövetel volt, van még néhány meglepetés a tarsolyomban, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap, az EU állam- és kormányfők múlt heti informális budapesti csúcstalálkozójáról:
„Ő csak Európát akarja naggyá tenni, azt soha nem merné megmondani az ukránoknak, hogy mit csináljanak – mondta a magyar miniszterelnök, az Európai Tanács elnöke az EU állam- és kormányfőinek budapesti informális csúcsa után tartott sajtótájékoztatón. Ursula von der Leyen bejelentette, hogy jön az ipari fejlesztési stratégia, európai megtakarítási beruházási unió, illetve közös gazdasági versenyképességi, dekarbonizációs és digitalizációs terv.
[…] Orbán Viktor azt mondta, hogy megtiszteltetés számunkra, hogy az unió vezetőit is vendégül láthattuk. Mindannyiunk előtt ismert, hogy vannak az Európai Bizottság és Magyarország között súlyos politikai konfliktusok, nekem is vannak vitáim Ursula von der Leyennel, de ő most a vendégünk, akit meghívtunk, és elfogadta a meghívásunkat.
[…] A miniszterelnök hozzátette, ami a gazdasági versenyképességet illeti, teljes egyetértés van közöttük, sikerült létrehozniuk azt a gazdasági versenyképességi paktumot, amit szerettek volna, ezért köszönetet mondott. Azzal folytatta, hogy az EU növekedése az elmúlt 20 évben lassabb volt, mint Kínáé vagy az Egyesült Állomoké, részesedése a világkereskedelemben csökken, és vállalatai magasabb energiaárakat fizetnek. Ursula von der Leyenhez hasonlóan arról beszélt, hogy drasztikusan csökkentik az adminisztrációt, a jelentési kötelezettségét az európai cégeknek. 2030-ra az európai össztermék, a GDP 3 százalékát kutatás-fejlesztésre fogjuk fordítani – mondta. Megállapodtunk abban, hogy a következő öt évben a versenyképesség lesz a középpontban, és minden új jogalkotási javaslathoz kell készíteni egy értékelést, egy úgynevezett versenyképességi tesztet, hogy lássuk, azoknak milyen hatása lehet – fogalmazott Orbán Viktor. Senki nem a hanyatlást akarja menedzselni, hanem mindannyian újra naggyá akarjuk tenni Európát, ha már az amerikaiak úgy döntöttek, hogy ők naggyá teszik Amerikát – jelentette ki Donald Trump győzelmére célozva.”
Európa vezérszónokot keres, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári- konzervatív napilap:
„Pénteken Giorgia Meloni John F. Kennedy [beiktatási beszédéből vett] idézetet variált, hogy megértesse a Donald Trump megválasztásával kapcsolatos következtetésének lényegét. »Ne azt kérdezd, mit tehet érted az Egyesült Államok. Kérdezd azt, mit kell tennie Európának önmagáért« – mondta az olasz kormányfő. Ez abban a vitában folyt le, amely az állam- és kormányfők budapesti informális találkozóján került napirendre: hogyan lehet javítani az Európai Unió versenyképességét. Ez elég jól tükrözte az előző esti vacsora hangulatát is. Ott két és fél órán keresztül tárgyaltak az amerikai elnökválasztás eredményéről és annak Európára várható következményeiről. Egy diplomata utólag úgy foglalta össze az eszmecserét, hogy ne legyünk naivak, de Európa se legyen kisebb, mint amekkora.
Meloni kijelentéseinek súlya van, mert egyesek most úgy látják, hogy ő az a kormányfő, aki nagy valószínűséggel hidat tud állítani Trump felé. Politikailag sok tekintetben közel áll hozzá, például a migránsokkal szembeni kemény álláspontjával, valamint társadalmilag-politikailag konzervatív állásfoglalásával. Közeli kapcsolatot alakított ki Elon Muskkal, Trump legnagyobb támogatójával is, akit a barátjának nevez. Meloni a választási győzelem után telefonon beszélt Trumppal és Muskkal is.
Orbán Viktor is szeretne közvetítői szerepet vállalni. Valószínűleg ő áll a legszorosabb kapcsolatban Trumppal, de a Tanács hivatalban lévő elnöke a júliusi előre nem tervezett moszkvai és pekingi látogatásaival olyan sok porcelánt tört össze, hogy a többi kormányfő már nem bízik benne. Ráadásul az Oroszország és Ukrajna közötti azonnali tűzszünethez való ragaszkodása nem képviseli a többi 26 állam álláspontját. Orbán az összes európai állam- és kormányfő találkozója után azt állította [múlt] csütörtökön, hogy az amerikai választásokkal »sokszorosára« nőtt a békét követelők tábora. Amikor azonban a vitában részt vevő Volodimir Zelenszkijt megkérdezték, hogy ez igaz-e, az ukrán elnök egyértelműen nemmel válaszolt.
[… Az EU-n belüli] szakítástól való félelem valós. Az Európai Bizottság belsőleg több kereskedelmi háborús forgatókönyvön is keresztülment. Feltételezte, hogy Trump tíz vagy húsz százalékos vámot vethet ki az európai árukra. Az egyik eredmény az volt, hogy ez a legtöbb forgatókönyv szerint nyolc EU-államot aligha érintene, mivel nem folytatnak jelentős kereskedelmet az USA-val. Ezzel szemben Németország, Olaszország és Írország lenne a leginkább érintett. Valójában Magyarország lenne a legkiszolgáltatottabb az összgazdasági teljesítmény tekintetében – a német autóiparhoz fűződő szoros kapcsolata miatt.”
Megkezdődött a klímacsúcs
A stockholmi Dagens Nyheter című bulvárlap nem fűz nagy reményeket az idei COP29-hez:
„Bár 2024 valószínűleg a legmelegebb év lesz, amióta rendszeresen mérik a hőmérsékletet, a hangulat a Klíma Világkonferencián hűvös. Ez nem csak arról szól, hogy olyan vezetők, mint Joe Biden, Olaf Scholz, Emmanuel Macron és Ursula von der Leyen távol maradtak az eseménytől, hanem arról is, hogy az eseményt »köztes találkozónak« nevezik a jövő évi brazíliai konferencia előtt. Ráadásul Donald Trump választási győzelme sok energiát vett el a tárgyalásoktól, és sokkal nehezebbé teszi a megállapodás elérését.”
„Lehangolt a hangulat Bakuban, de nem ez az első alkalom” – írja az oslói Aftenposten című konzervatív napilap:
„2016-ban, Trump első választási győzelme után még nagyobb volt a sokk. Az ENSZ klímacsúcsra Marokkóban került sor, egy évvel a Párizsi Klímaegyezmény elfogadása után. Ez valójában diadal volt, mert ambiciózusabb célokat tűzött ki, mint azt legtöbben előre elképzelték volna. Ők azt remélték, hogy 2016-ban is folytatódik majd ez a jó hangulat, de aztán közbeszólt az amerikai elnökválasztás eredménye. Trump nyert és végrehajtotta kampányígéretét, hogy kilép a megállapodásból. Viszlát Párizs, valószínűleg ezt mondják majd most másodszor is. Az éghajlatváltozás következményei egyre érezhetőbbé válnak, amint azt a spanyolországi árvíz-katasztrófa is mutatja. Párizs csak azért volt sikeres, mert az USA és Kína akkor még együttműködött.”
Németország választások előtt
Lássuk a németországi helyzetet a jelzőlámpa-koalíció bukása után. A Scholz-kritika most egy rövid időre elhallgat, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Amikor a szövetségi választásokról és az új kancellárjelöltről tettek fel kérdéseket az SPD elnökének, Lars Klingbeilnek, ő csak annyit mondott: »Még egyáltalán nem tartok ott.« Most szövetségekről beszélni szerinte még csak nem is egy opció. Klingbeil nem vállalta azt az egyértelmű elköteleződést Olaf Scholz kancellár mellett, amit egyébként tőle mint pártvezetőtől elvárnánk. Talán csak azért beszélt tovább, mert más aktuális viták is idegesítették. A választás időpontjáról folyó vitát »méltatlannak« minősítette. Erre a kijelentésére az összegyűlt szociáldemokraták jóváhagyó tapssal reagáltak. Most az a kérdés, hogy megtaláljuk-e az ideális időpontot a választásra – mondta Klingbeil. Erről nem szabadna nyílt színpadon tárgyalni. »A demokráciához idő kell« – mondta. Klingbeil kiemelte, hogy ez a kérdés általában nem illik a workshop »Béke és biztonság« témájához.
Vasárnap délután 500 párttag és a szövetségi végrehajtó bizottság nagy része gyűlt össze a mainzi Választófejedelmi Palotában, hogy új impulzusokat gyűjtsenek a szövetségi választások programjához egy régóta tervezett párbeszédes rendezvényen. A kormány alig néhány nappal ezelőtt omlott össze, és az SPD elvesztette többségét a parlamentben – tehát új választások lesznek. Ez foglalkoztatta a jelen lévő párttársakat. Az Olaf Scholz elleni kritika, amely alig néhány héttel ezelőtt még jól hallható volt, elhallgatott, legalábbis pillanatnyilag.
Az SPD vezetése mindenekelőtt az elvtársak véleményét akarta meghallgatni. De erre a rendezvényre nemcsak a párttagokat hívták meg, hanem minden állampolgár eljöhetett. Klingbeil az összejövetel kezdetén felajánlotta nekik az elvtársi tegeződést. A szociáldemokraták abban reménykedtek, hogy a nem-párttagok legjobb esetben annyira lelkesednek majd az SPD vitakultúrájáért, hogy a körülbelül két és fél órás rendezvény után kitöltenek majd egy tagfelvételi kérelmet. A látogatók túlnyomó többsége azonban úgy tűnt, szociáldemokrata hátterű. A párt rendezvényeiről már ismerték egymást.
[…] A hivatalos megbeszélésektől eltekintve a viták középpontjában a koalíció felbomlása állt. Néhány nappal a koalíció felbomlása után a sokk átadta helyét a megkönnyebbülésnek – mondta egy mainzi szociáldemokrata. Egy idősebb nő azt mondta, hogy szombaton elnémította az AG60+ WhatsApp csoportját, mert folyamatosan érkeztek cikkekre való hivatkozások és vélemények más elvtársaktól, és ez már túl sok volt számára. »A pártban folyik a tombolás« – mondta a nő, aki Koblenz környékéről származik. Scholz tetteit már egyértelműen támogatják az SPD-ben – mondta –, és végre megszabadultak »attól a Lindnertől«. Sokan megkönnyebbültnek tűntek. Egyelőre egységesnek tűnt az SPD, és vezetője, Saskia Esken a végén így fogalmazott: »Pártunk nagyszerű.«”
A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap ezt fejti ki erről:
„Hacsak nem történik meglepetés, a népszerűtlen Olaf Scholznak át kell adnia a hatalmat a konzervatív CDU-nak a február 23-i előrehozott választások után. A CDU-nak úgy sikerült alternatívaként pozícionálnia magát, hogy elhatárolódott a Merkel-évek centralizmusától. Merz, a CDU jelöltje megfogadta, hogy a »francia–német barátság kancellárja« lesz, megerősíti Európát a közjóért való munkával, és támogatja Ukrajnát a Taurus rakétákkal. Örvendetes változás – feltéve, hogy megtörténik!”
Az ukrajnai háború folytatódik, de változás következhet
Sajtóértesülések szerint Trump megválasztott amerikai elnök telefonon beszélt Putyin orosz elnökkel, de ezt a Kreml tagadja. A Washington Post többek között arról számolt be, hogy a telefonhívás egyik témája az Ukrajna elleni orosz agressziós háború volt. Trump emlékeztette Putyint az Egyesült Államok katonai jelenlétére Európában. A két politikus állítólag Ukrajna jövőbeni területi elrendezéséről is tárgyalt, írja a bakui Müsavat című liberális napilap:
„Ha Trump »béketerve« megvalósul, Ukrajna elveszíti területének jelentős részét, beleértve a Krímet is. Emellett az ország egészének államisága is nagy veszélybe kerül. Igaz, ez a háború Oroszországot is erősen meggyengítette. Nemzetközi hírneve megrendült. Az ország elszigetelődött a világtól, gazdasága pedig az összeomlás szélén áll. De Ukrajna már elpusztult ország. Most évtizedekre és több százmilliárd anyagi forrásra lesz szükség az újjáépítéséhez.”
Semmi sem utal a háború gyors befejezésére, írja a moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta című ellenzéki napilap az Ukrajna elleni orosz agressziós háború helyzetéről:
„Egyelőre nincsenek meg az előfeltételek az ukrajnai konfliktus gyors befejezésére, ahogy azt Donald Trump megválasztott amerikai elnök ígérte. Az orosz védelmi minisztérium jelentései és a szakértők (beleértve a nyugati szakértőket is) értékelései alapján az orosz erők gyakorlatilag a teljes érintkezési vonalon tovább nyomulnak. Úgy tűnik, hogy az ukrán fegyveres erők erre nincsenek felkészülve és lassan feladják a területeket – egyelőre taktikai okokból. Ugyanakkor az ukrán hadsereg továbbra is megpróbálja támadni a messze a frontvonal mögött fekvő orosz területeket, különösen Moszkva körül. (…) Az objektív adatokból ítélve Kijevnek nem áll szándékában béketárgyalásokba bocsátkozni, hisz maga gyártja a legújabb fegyvereket és további támogatást vár az európai szövetségesektől.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap Donald Trumppal foglalkozik Ukrajna ügyében:
„Keveset tudunk az új amerikai elnök békefolyamattal kapcsolatos terveiről (Ukrajnában). De senki sem számol Kijev folyamatos katonai és pénzügyi támogatásával, amíg Ukrajna vissza nem veszi elveszett területeit. Trump (és nem csak ő) egy gyors békefolyamatban érdekelt, és ez reálisan nem mehet végbe Putyin jóváhagyása nélkül. Vagyis Putyin mondja majd ki a végső szót ebben az ügyben, ami az orosz hadigépezet leállítására vonatkozó döntésétől függ. A kérdés csak az, hogy tudja-e érvényesíteni ennek a feltételeit, és milyen garanciákat kínál majd a Nyugat (…) Kijevnek. Mert aligha kétséges, hogy Berlin, Párizs vagy London valamikor bekapcsolódik a tárgyalásokba. Ha a nagyhatalmak közötti tárgyalási koncepció valóban így zajlik, akkor fel kell készülnünk a történelem dicstelen megismétlésére: egy új Jaltára. Emlékezzünk arra, hogy 1945-ben Jaltában, éppen a Krím-félszigeten a nagy három – Sztálin szovjet diktátor, Roosevelt amerikai elnök és Churchill brit miniszterelnök – egymás között intézték el a világ felosztását, ami több mint 40 évig fennmaradt. Az akkori döntések hosszú ideig kitartottak, de sok nemzet számára tragikusak voltak, különösen a lengyelek számára.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
