Váratlan hirtelenséggel szerdán elhunyt Dr. Káich Katalin, professor Emerita, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar első dékánja.
Dr. Káich Katalin írásaival rendszeresen találkozhattak a Családi Kör hasábjain és a Szabad Magyar Szó portálon az olvasók.
Káich Katalin Zomborban született, 1943-ban. Egyetemi tanár, művelődéstörténész, az Újvidéki Egyetem szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának dékánja. Diplomáját az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén 1965-ben kapta meg. 1973-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett az ELTÉ-n, 1978-ban pedig Újvidéken a BTK-n megvédte nagydoktori értékezését.
Előbb tanárként, majd levéltárosként dolgozott szülővárosában. 1970 és 1972 között jugoszláviai ösztöndíjjal folytatta tanulmányait az ELTÉ-n Sőtér István akadémikusnál.Az újvidéki Hungarológiai Intézet munkatársa lett 1972 januárjában a művelődéstörténeti projekten, majd annak megszünésekor kutatóként dolgozott a Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetében: 1978-tól tudományos kutatói illetve 1990-től tudományos tanácsosi státusban. Az Újvidéki Egyetem BTK-n 1992-ben egyetemi tanári kinevezést kapott melynek értelmében Művelődéetörténetet, 1995-től pedig a Magyar Nemzet Történetét is tanította. 1998-tól a zombori Tanítóképző Kar szabadkai részlegében vendégtanárként tanította a nemzeti történelmet. 2006-ban az Újvidéki Egyetem Tanácsa az Alapító Bizottság javaslatára a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar dékánjává nevezte ki. Azóta ott dolgozik.
Kutatási témái elsősorban intézmény- és művelődéstörténet, kapcsolattörténet ezen belül színház-, valamint iskolatörténet.
Forrásértékűek a zombori, a zentai, az újvidéki, és a nagybecskereki színjátszás történetét feldolgozó munkái, amelyek a kezdetektől fogva az 1920-as évekig ölelik fel a vajdasági színjátszás történetét, valamint a szabad liceomokról, a színháztörténeti kapcsolatokról és a Bács Bodrog vármegyei Történelmi Társulatról írott monográfiái.
Vendégtanár az újvidéki Bölcsészettudományi valamint a szegedi Juhász Gyula Pedagógiai Karon tevékenykedett 2006-tól. Tudományos tevékenysége eredményeit 15 monografikus feldolgozásban jelentette meg, ezenkívül több mint száz nagytanulmányt tett közzé magyar, szerb és angol nyelven, illetve számos hazai és külföldi tudományos és szakmai tanácskozáson vett részt. Munkáit többek között a Tanulmányok, a Hungarológiai Közlemények, a Színháztudományi Szemle, a Világszínház, a Dometi, az Üzenet, a Scena stb. és a Zbornik Matice Srpske za scenske umetnosti i muziku című folyóirat közölte. Ez utóbbinak szerkesztőbizottsági tagja is. A készülő Vajdasági magyar művelődéstörténeti lexikon főszerkesztője. A Vajdasági Színházi Múzeum igazgatóbizottságának elnöke 2002-től 2008 és 2010 között tudományos és intézményalapítói tevékenységéért számos kitüntetésben részesült: a Vajdasági Színházi Múzeum Életműdíját, a Magyar Köztársaság Éremrend Lovagkeresztjét, a Vajdasági Egyetemi Tanárok és Kutatók Egyesületének Életműdíját valamint az MTA Arany János Érmét kapta elismerésül.
Búcsúztatásáról a későbbiekben döntenek.
