A héten nagy port kavart fel a világsajtóban, hogy az osztrák szövetségi elnök a populista, nacionalista, euroszkeptikus Szabadságpárt (FPÖ) vezetőjét, Herbert Kicklt bízná meg kormányalakítással, mert a kereszténydemokraták (ÖVP) és a szociáldemokraták (SPÖ) közötti tárgyalások kudarcba fulladtak. Ausztriának így lenne 1945 óta először szélsőjobboldali kancellárja. Ideiglenesen azonban Van der Ballen Schallenberg állt a kormány élére, aki továbbra is külügyminiszter marad, és nem is akar egy Kickl kormány tagja lenni.
Washingtonban ugyanakkor a 2021. január 6-i zendülésre és a Kapitólium ostromára emlékeztek, ahol Biden elnök távozása előtt utoljára ítélte oda a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, az Elnöki Szabadság-érdemrendet, többek között Soros Györgynek és Hillary Clintonnak. Dél-Afrika pert indít Izrael ellen a Nemzetközi Bíróságon, a szíriai helyzet pedig továbbra is bizonytalan. – Átlapoztuk a világsajtót Stockholmtól Johannesburgig és Washingtontól Budapestig.
Szélsőjobboldali kancellár Ausztriában?
Ausztriában Nehammer kancellár lemondását követően koalíció alakul a konzervatív ÖVP [Österreichische Volkspartei] és a jobboldali populista FPÖ [Freiheitliche Partei Österreichs] között. A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap ezt írja erről a szomszédban:
„A Kicklt kirekesztő stratégia nagyot bukott, mert az FPÖ kormányban való részvételének megakadályozása nem helyettesítette a közös kormányzás vízióját az ÖVP-vel. Nehammer lemondása óta az ÖVP gyorsan irányt váltott a Szabadságpárt felé – mert az új választás lehetősége még kevésbé vonzó számukra a junior partner hálátlan szerepében. Ha Kickl valóban be akar jutni a kancelláriába, most kell megmutatnia, hogy képes felelősséget vállalni és meggyőződéses támogatóin túl minden osztrákot meggyőzni erről. Ez politikai szükséglet egy olyan párt számára, amely hiába nyerte meg a választást, de a szavazatoknak csak kevesebb mint 30 százalékát kapta. Majd ki fog derülni, hogy képes-e, és van-e elegendő kompetenciája az FPÖ-vel való kormányzáshoz. A párt már nem egyszer szedte szét magát a hatalomban. Pozíciójuk azonban soha nem volt olyan erős, mint manapság – és versenytársaik sem voltak még soha ilyen gyengék és ihletek nélküliek.”
A római La Repubblica című liberális, korábban szociál-demokrata napilap az osztrák koalíciós tárgyalások sikertelensége után kialakult politikai helyzettel foglalkozik:
„Új fordulat Ausztriában, háttérbe szorul az új választások lehetősége. Alexander Van der Bellen szövetségi elnök [kedden] fogadta az ultrajobboldali Herbert Kicklt, azt a férfit, akinek soha nem akarta átadni a kancellári tisztséget. (…) Felmerül a következő kérdés: miért választja Van der Bellen több hónapos vonakodás után inkább Kicklt, ahelyett, hogy új választásokat írna ki? Miért tűnik úgy, hogy az osztrák elnök, aki Kicklben kockázati tényezőt látott és hónapokig szidalmazta, most készen áll arra, hogy összefogjon vele? Valószínűleg azért, mert a jobboldali szélsőségesek aránya a választások óta 29-ről több mint 35 százalékra emelkedett. És ha az FPÖ ilyen eredményt ér el az urnáknál, akkor blokkoló kisebbsége lenne a parlamentben, és ezzel megakadályozhatná az alkotmányos reformokat. A Néppárt pedig kormánypartnerré válna.”
Ki az a Herbert Kickl? – teszi fel a kérdést a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap és így válaszol rá:
„A tüntetők ismét a bécsi Hofburg Leopoldina szárnyában gyűltek össze, ahol az osztrák szövetségi elnök irodája van, és a szövetségi kancelláriánál, a Ballhausplatzon. Olyan jelszavakat kiabálnak, mint »Nácik kifelé!« és »Van der Bellen, dobd ki!« De Alexander Van der Bellen szövetségi elnök nem dobta ki a szélsőjobboldali FPÖ vezetőjét. Ellenkezőleg, Herbert Kicklt bízta meg kormányalakítással, bár úgymond tördelte a kezét emiatt. Nem volt könnyű döntés – mondta Van der Bellen. De a választások kimenetele megköveteli, hogy az elnök tiszteletben tartsa a parlament többségét. Kickl többsége pedig már előrelátható, miután az ÖVP a Kicklt megkerülő kormányalakítási kísérlettel, amelyet Van der Bellen erősen támogatott, kudarcot vallott. A kereszténydemokraták fordulata után elkerülhetetlen volt a szövetségi elnök hátra arca is.
Ki ez az ember, akit korábban minden más erő távol akart tartani a Ballhausplatztól egy »Kickl-prevenciós stratégiával« (maga Kickl szerint)? De az ÖVP szerint is. A többiekhez hasonlóan Van der Bellen sem zárt ki teljesen egy kormányalakítást az FPÖ-vel, de elutasítását Kickl személyéhez kapcsolta. Ez egyrészt logikus volt, elvégre öt szövetségi államban van hatalmon a Szabadságpárttal együtt. Másrészt ez nem járt sikerrel. A jelenlegi FPÖ ugyanis maga Kickl. Kivezette ezt a pártot az ibizai ügy [orosz kapcsolatfelvételi botrány] mélyéről. Azután ő maga hozta be a pártot az első helyre a közvélemény-kutatásokon, és – a szociáldemokraták gyengeségére való tekintettel – ő lett most a tényleges ellenzéki vezér a „türkiz” Nehammer-kormánnyal szemben. Vezető szerepét pedig sikerült konkrét választási győzelemre fordítania. Az FPÖ nyerte a májusi európai parlamenti választást, majd szeptember 29-én a nemzeti tanácsi [parlamenti] választásokat is. Ennek fényében illuzórikus volt Kickl szétválasztása a pártjától. Még akkor is, ha az ÖVP megpróbálkozott ezzel. Például amikor a párt jelenlegi ideiglenes vezetője, Christian Stocker bejelentette Kickl elutasítását, hozzátette, hogy a Szabadságpártban is van néhány »értelmes« ember.”
A Kapitólium megrohanásának évfordulója
A stockholmi Dagens Nyheter című svéd bulvárlap így kommentálja a washingtoni Kapitólium 2021. január 6-i megrohamozását.
„… kamerák előtt történt, egyértelműen illegális volt, és több emberéletbe is került. A Kapitólium megrohanása heves vitának a következménye volt a választási eredmények körül. Alaptalan vádakkal kezdődött [Trump alaptalanul azt erősgette, hogy ő győzött 2020 novemberében], majd az egyes tagállamok eredményeinek Trump javára történő manipulálására tett kísérletek következtek… Az előkészületek már az előző választások előtt zajlottak, valószínűsíthető választói csalásról szóló alaptalan állítások terjedtek, és Trump támogatói megpróbáltak kulcspozíciókat szerezni a tagállamok választási hatóságaiban. A normalitás megkérdőjelezése most abból fakad, hogy az nyert a választásokon, aki nem ragaszkodott a demokrácia szabályaihoz – és két hét múlva újra leteszi az esküt az USA elnökeként.”
A The Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap ezt fejti ki erről:
„47 hónap alatt csaknem 1600 ember ellen – szinte minden tagállamból – emeltek vádat. Trump úr azt mondta, hogy amint hivatalba lép, megkegyelmez azoknak, akiket a január 6-i bűncselekményekért elítéltek. Ez azonban nemcsak a törvényt sértené, hanem a rendőröket is, akik mindent megtettek azért, hogy még a káosz közepette is fenntartsák a rendet.”
Soros György kitüntetése
Igen, uram! – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap Soros György kitüntetéséről:
„A Szabadság-érdemrend egy polgári kitüntetés, amely lehetővé teszi az elnök számára, hogy kimondja: »Nézd, ezt kellene mindannyiunknak tennie!« De a közelmúltban a kitüntetettek politikai üzeneteket is hordoztak. Barack Obama elnök például majdnem pontosan nyolc évvel ezelőtt ítélte oda ezt a díjat akkori alelnökének, Joe Bidennek, a »tetszelgés nélkül« végzett politikai szolgálataiért.
[…] Az új díjazottak között van Soros György filantróp is, aki a Demokrata Párt egyik jelentős anyagi támogatója. A 94 éves férfit a »demokráciát, az emberi jogokat, az oktatást és a társadalmi igazságosságot erősítő« projektek melletti elkötelezettségéért tüntették ki.” Az érdemrendet a fia vehette át.
A Magyar Nemzet című nemzeti-konzervatív napilap természetesen nem jó szemmel nézte Soros tevékenységét, annak ellenére, hogy a Nemzet hőn imádott és válogatott vagdalkozásokkal támogatott miniszterelnöke, Orbán Viktor politikai pályafutása éppen Soros György adományaival és ösztöndíjával indult:
„Joe Biden elnök a Fehér Házban rendezett ceremónián Soros Györgynek és más hírességeknek adományozta a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést, a Elnöki Szabadság-érdemrendet. Az elismerés indoklása szerint Soros György kiemelkedően hozzájárult az Egyesült Államok és a világ értékeihez. Sorosról ugyanakkor köztudott, hogy külföldi politikai folyamatokat befolyásol, és destabilizáló szerepet játszik bizonyos országok belügyeiben, s saját gazdasági érdekeit helyezi előtérbe.”
Sorost 18 másik személlyel együtt tüntette ki a távozó elnök, köztük Hillary Clinton, Denzel Washington, Jane Goodall és Lionel Messi is ott volt, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Az elnöki szabadság-érdemrendet azok kaphatják, akik a politika, a polgári jogok, a filantrópia, az LMBTQ+ érdekképviselet, a tudomány, valamint a szórakoztatás és a sport terén alkottak maradandót. A Fehér Ház szerint a kitüntetettek példamutatóan járultak hozzá az Egyesült Államok jólétéhez, értékeihez vagy biztonságához, a világbékéhez, vagy más jelentős társadalmi, köz- vagy magánjogi erőfeszítésekhez.
Soros Györgyről 2017-ben a Wall Street Journal derítette ki, hogy néhány év alatt az akkor 26 milliárd dollárra becsült vagyonának a több mint kétharmadát, 18 milliárd dollárt utalt át vagyis biztosított jótékonysági célokra az általa létrehozott szervezetnek, a Nyílt Társadalom Alapítványoknak (OSF). Gesztusának az értékéből semmit nem vont le, hogy részben azért dönthetett így, hogy csökkentse az adóalapját, amely után befektetéskezelő társasága, a Soros Fund Management vezetőjeként 2017-ben adóznia kellett volna. Az OSF-nél – amely több mint 30 regionális alapítvány munkáját fogja össze, és az 1984-es alapítása óta 14 milliárd dollárral támogatta a társadalmi igazságosságért és egyenlőségért folytatott harcot világszerte – akkoriban, 7-8 éve csak a Bill & Melinda Gates Foundation kezelt több pénzt az Egyesült Államokban.”
Szíria továbbra is probléma
A koppenhágai Politiken című liberális napilap a szíriai helyzettel foglalkozik. A lap megjegyzi, hogy több európai kormánynak:
„… nincs sürgetőbb dolga, mint a szíriai menekülteket visszatérésre ösztönözni az Aszad-diktatúra bukása után. Célszerűbb lenne azonban biztosítani, hogy a menekülteknek okuk legyen a visszatérésre. Azonban a legrosszabb forgatókönyv szerint a hosszú polgárháború után is fennáll az üldöztetés veszélye. És az sem zárható ki, hogy bosszúhadjáratok indulnak és a milíciák vagy a szélsőségesek megpróbálják átvenni a hatalmat. Szóval még sok minden bizonytalan. De eddig az új vezető, Ahmed Al-Sharaa hajlandóságot mutatott arra, hogy összehozza a lakosság különböző csoportjait. Elzárkózott azonban attól, hogy vallási diktatúrát hozzon létre és új alkotmány elfogadását meg demokratikus választásokat hirdetett.”
A londoni Al Quds Al-Araby című független arab nyelvű napilap az új damaszkuszi vezető diplomáciai felhívásával foglalkozik:
„Amikor Ahmed Al-Sharaa tartózkodott attól, hogy kezet fogjon Annalena Baerbock német külügyminiszterrel, a reakció a szokásos volt: ez az elmaradottság és a homály jele, végső soron pedig a szélsőséges vallási uralom eljövetelének a jele. Szíria, mondták sokan azonnal, elveszett, az ország a szakadék szélén áll. A férfiak és nők közötti kézfogás tilalma azonban más vallásokban is létezik. Yuval Dayan izraeli énekes tavaly vallási okokból nem volt hajlandó kezet fogni Joe Biden amerikai elnökkel. Ezt a döntését azonban általában tiszteletben tartották. Akkor miért csak a muzulmánokat támadják, ha tartózkodnak a kézfogástól? A nők jogaihoz nem tartozik a kézfogás. Ennél sokkal fontosabb, hogy hozzáférjenek az oktatáshoz és a képzéshez, hogy méltó bánásmódban részesüljenek, és hogy az ellenük elkövetett erőszakot kriminalizálhassák.” [A Szabad Magyar Szó szerint az udvarias kézfogás, különösen a jó szándékkal érkező külföldi politikusvendéggel, a méltó bánásmód elválaszthatatlan része – Szerk. megj.]
A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-ban alapított, legolvasottabb olasz napilap Annalena Baerbock német és Jean-Noël Barrot francia külügyminiszter szíriai útját kommentálja:
„A meglepetéses utazás egy óvatos optimizmus jelzése az új hatalom felé. De ballépéssel kezdődött, amikor al-Dzsoláni nem volt hajlandó kezet fogni Baerbock miniszterrel. (…) Tekintettel a Párizs és Berlin közötti holtpontra jutott kapcsolatokra, a német–francia közös küldetés pozitív meglepetés. EU-szinten azonban fejtörést okozott. Miközben a két diplomata már a szíriai fővárosban tartózkodott, Kaja Kallas, az EU új külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az X platformon kifejtette, hogy Baerbock és Barrot »az EU képviselőiként és az én nevemben tartózkodnak Damaszkuszban«. … Nehéz elképzelni, hogy Kallas volt az, aki Baerbockot és Barrot-t bízta volna meg a küldetéssel. És ez ismét megerősíti azt a hitet, hogy az európai külpolitika továbbra is határozottan a nemzeti kormányok kezében marad.”
Izrael ellen per indul a Nemzetközi Bíróságon
Mint ismeretes, Dél-Afrika pert indított a Nemzetközi Bíróságon Izrael ellen az ENSZ népirtás-egyezményének állítólagos megsértése miatt a gázai háborúban. A johannesburgi Sunday Times című konzervatív hetilap ezt írja erről:
„Amikor nincs reális kilátás a közelgő tűzszünetre, Dél-Afrika azon kevés jogi utak egyikét választotta, amelyek gyors eredményeket hozhatnak. Izraelt felszólíthatják, hogy függessze fel katonai műveleteit Gázában, és tegyen meg minden intézkedést a népirtás megelőzése érdekében. Az eljárás célja a palesztinok jogainak érvényesítése. Ez egy értékes folyamat az emberi jogok védelmét szolgáló stratégiaként. Dél-Afrika merész kezdeményezése pozitív hatással lesz a Nemzetközi Bíróságra – függetlenül attól, hogy végül úgy dönt-e, hogy Izrael műveletei megfelelnek a nemzetközi jognak, vagy nem.”
A tel-avivi Haaretz című közép-baloldali liberális napilap így válaszol erre:
„Izrael természetesen nem azért indult háborúba, hogy népirtást kövessen el, de a gyakorlatban ezt mégis elköveti. Hágában bizonyítani kell a népirtás szándékát. Ezt a bizonyítékot azonban nem lehet benyújtani. De ez nem mentesíti Izraelt. Az országban uralkodó általános hangulat még nagyobb nyugtalanságot okoz. A háborús bűnök széles körű elfogadása ma már megfelel a kor szellemének. Az emberek tömeges meggyilkolása Gázában nem is téma az izraeli diskurzusban. A Nemzetközi Bíróság dönti majd el, hogy mindez elegendő-e a népirtás miatti elmarasztaló ítéletre. A lelkiismeret szempontjából erre a kérdésre már régóta megvan a válasz.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
