Szerbia 2024-ben Európa egyik leggyorsabban növekvő gazdasága volt – derül ki a Makrogazdasági Elemzések és Trendek (MAT) kutatásából. Gazdasági szakértők azonban úgy vélik, hogy a Szerbia által alkalmazott gazdasági modell kimerítette azokat a fázisokat, amelyek hozzájárultak ezekhez az eredményekhez, és hogy ennek a modellnek korlátozott az élettartama.
Dragovan Milićević közgazdász és a Forbes Szerbia újságírója, Petrica Đaković az N1-nek értékelték a helyzetet, és megjegyezték, hogy a bruttó hazai termék 2024 első 11 hónapjában elért, éves szinten körülbelül 3,8 százalékos növekedését a polgárok többsége alig érzi. Milićević szerint ez csupán egy mutató, amely semmiképpen sem a legfontosabb vagy meghatározó.
„Érezte-e a lakosság ezt a 2-3 százalékos növekedést? Természetesen nem. Ez nem tükröződhet könnyen az életszínvonalban, mert ez csupán egy előfeltétele annak, hogy elérjünk egy magasabb szintet” – mondta Milićević. Hozzátette, hogy az életszínvonalról sokkal többet árulnak el azok a termékek, amelyeket az emberek naponta fogyasztanak, és hogy mennyit tudnak fogyasztani, valamint a reálbérek növekedése a költségekhez és az árakhoz viszonyítva. Nagyon fontos az is, hogy a társadalmi termék, illetve a jövedelem hogyan oszlik meg – jegyezte meg.
Petrica Đaković szerint az elemzésből származó adat egy statisztikai tény, amely önmagában így elszigetelve nem mond el sokat, vagy nem mond eleget.
„Először is, nincsenek olyan növekedési ütemeink, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy közeledjünk a fejlett Európához. Ez az egyik dolog. A másik probléma, hogy nincs folyamatos növekedésünk. Nálunk ez olyan, mint egy EKG-görbe: egyik évben növekedés van, másik évben csökkenés, és ez nagyon kiegyensúlyozatlan. Ami jelenleg problémásnak tűnik, az az, hogy komoly figyelmeztetések érkeznek arra vonatkozóan, hogy a Szerbia által alkalmazott gazdasági modellnek korlátozott az élettartama, és ez az idő lassan lejár. Ha nem teszünk lépéseket a gazdasági modell megváltoztatása érdekében, attól tartok, hogy a következő években a növekedési ütemek még alacsonyabbak lehetnek” – vélekedett Đaković.
Milićević is egyetért ezzel az értékeléssel, megjegyezve, hogy a jelenlegi növekedési modell kimerítette azokat a fázisokat, amelyek lehetővé tették, hogy ilyen eredményeket érjünk el. Ezek az eredmények azonban, véleménye szerint, messze elmaradnak az optimálistól és attól, ami szükséges lenne ahhoz, hogy Szerbia átlépjen a fejlődés egy következő szakaszába.
Ki érzi a gazdasági növekedést?
Petrica Đaković szerint nyilvánvaló, hogy egy kis csoport, a leggazdagabbak érzik ezt, hiszen ők egyre gazdagabbak lesznek, de összességében nézve szerinte ezt az adatot senki sem érzi.
„Rövid távon az infláció, vagyis az árak miatt, amelyek továbbra is magasabbak, mint más országokban, még az a nominális béremelkedés is, amelyet mindannyian tapasztalunk, elveszíti az értékét az infláció miatt. Hosszabb távon pedig a szerb gazdaság jelenlegi modellje kezd kimerülni, mert a külföldi közvetlen befektetések már nem olyan hatással vannak, mint korábban, és az állam az elmúlt években jelentős állami beruházásokat hajtott végre. Ez önmagában nem rossz, de az, hogy mibe fektetik a pénzt, már nem megfelelő, és ennek a hatásait csak később fogjuk látni. Rövid távon például az, hogy az állam EXPO-t, nemzeti stadiont és autópályákat épít, javítja a gazdaságot annyiban, amennyiben ez leköti a hazai ipart, de a projektek valódi hatásait és megtérülését csak később fogjuk látni” – mondta Đaković az N1-nek. Mint mondta, a hatalom szeret dicsekedni azzal, hogy mi vagyunk a leggyorsabb vagy az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság Európában, de itt több probléma is van.
„Az egyik az, hogy összehasonlíthatatlan dolgokat hasonlítanak össze – a német gazdaság és a szerb gazdaság, a német növekedési ütem és a szerb növekedési ütem nem egyforma. A másik pedig az, hogy hogyan oszlik meg az a ‘torta’, vagyis a bruttó hazai termék. Ahhoz, hogy ezt a növekedést érezni lehessen, vagy hogy az életszínvonal növekedjen, a tortát igazságosabban kellene elosztani. Itt ez a torta nagyon igazságtalanul oszlik meg. Ha van egy gazdaság, ahol egy nagyon kis számú ember kapja meg ennek a tortának a legnagyobb részét, és a legtöbb ember csak egy nagyon kis részét, akkor nem beszélhetünk az életszínvonal növekedéséről” – értékelte a Forbes újságírója.
