Donald Trump már beiktatása másnapján, január 21-én, szombaton ellátogatott a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) Washington melletti központjába. Szombat lévén nem volt mindenki a munkahelyén, így a Trump-stáb a Fehér Házból kirendelt tapsbrigáddal töltötte meg a termet, hogy a beszéd „megfelelő” pontjain buzgó taps csattanjon fel.
A szöveg maga (amely itt olvasható először teljes egészében magyarul) azért érdekes, mert Trump a kampány során, megválasztása után, sőt még a beiktatás előtti napokban is számos bíráló, sőt becsmérlő megjegyzést tett az amerikai kémszolgálatok munkájára. Alig egy héttel a beiktatás előtt a CIA és más hírszerző ügynökségek igazgatói tájékoztatták a távozó Barack Obamát és a hatalomra készülő Trumpot arról a botrányos dossziéról, amelyet egy volt brit hírszerző rakott össze orosz kémek segítségével Trump orosz prostituáltakkal való állítólagos találkozásáról és más ottani botrányos ügyeiről. Trump képviselői először tagadták, hogy főnökük hallott volna a kompromittáló anyagról, de az érintett később hevesen bírálta az ügynökségeket a kompromittáló anyag (orosz „szaknyelven” kompromat) kiszivárogtatása miatt. A Twitteren ezt írta róluk: „A hírszerző ügynökségeknek nem lett volna szabad hagyniuk, hogy ez a kamuhír »kiszivárogjon« a nyilvánosságba. Még egy utolsó lövést leadtak rám. Vajon a náci Németországban élünk?” (John Brennan leköszönő CIA-igazgató a Fox hírtévében felháborítónak nevezte az akkor még csak leendő elnök vádaskodását.)
A CIA „szent termében” – ahol a szónok háta mögötti falon látható csillagok egy-egy névtelenül elesett kémhőst jelképeznek – viszont már elnökként akkorákat mondott a kémszervezet és önmaga dicsőítésére – no meg a sajtó becsmérlésére –, hogy szavai sokkal többet elárultak saját természetéről, mint a hallgatóság iránti álláspontjáról. Külön furcsasága volt az esetnek, hogy a CIA élére állítandó jelöltjét akkor még jóvá sem hagyta a szenátus – ami általában megelőzi az ilyen első elnöki látogatást.
A továbbiakban Trump teljes beszédének hivatalos átirata olvasható. Ez az első magyar nyilvános fordítás megkísérli átadni az új amerikai elnök beszélőképességének szokatlan színvonalát és esetlegességeit is, ezért „nagyon-nagyon” (Trump egyik kedvenc hangsúlyozó szóvirága) gyakran furcsa, befejezetlen, kusza mondatok, sőt nyíltan önbálványozó gondolatok jelennek meg benne. Az elnök második beszédébe egyébként egész sor könnyen ellenőrizhető, egyértelmű csúsztatás és közönséges hazugság is becsúszott. De szóljon (különösen önmagáról) az elnök maga!
Donald Trump:
„Nos, mindannyiuknak meg szeretném köszönni. Nagyon-nagyon különleges emberek. És igaz az, hogy ez az első utam, hivatalosan. Nem számítjuk be a bálakat, vagy még a beszédekről sem szólunk – bár igazán szépen viseltettek irántam a tegnapi beszéddel kapcsolatban. [Nevetés] Mindig úgy hívom őket, hogy a tisztességtelen média, de szépen viselkedtek velem. [Nevetés]
De azt akarom mondani, hogy senki sincs, aki jobban támogatná a hírszerzői közösséget és a CIA-t, mint Donald Trump. Nincs senki. [Taps]
A mögöttem lévő fal nagyon-nagyon különleges. Már jó időt eltöltöttünk a nézelődéssel, és hadd mondjak valamit – huszonkilenc? Nem hiszem el.
[Valaki a közönségből közbeszól: Huszonnyolc.]
[Trump:] Ó, huszonnyolc. Le kell csökkentenünk. Ez bámulatos. És mi valóban becsüljük azt, amit önök tettek olyan értelemben, hogy valami nagyon különlegeset mutattak nekünk. És az önök egész csoportja, ezek valóban különleges, bámulatos emberek. Nagyon-nagyon kevés ember tudná elvégezni az önök munkáját. És csak azt akarom, hogy tudják: én annyira támogatom önöket. És tudom, hogy néha talán nem kapták meg azt a támogatást, amit akartak, de most olyan sok támogatást fognak kapni! Lehet, hogy azt fogják mondani: kérjük, ne adjon annyi támogatást. [Nevetés] Elnök úr, kérjük, nincs szükségünk ilyen sok támogatásra. [Nevetés] De meg fogják kapni. És úgy gondolom, hogy ezt ebben a teremben mindenki tudja.
Tudják, a katonaság meg a rendészet, általában véve, de az egész – de a katonaság borzasztó nagy százalékban szavazott ránk. Hihetetlenül sikeresek voltunk a választásokon a katonai szavazatok megszerzésében. És valószínűleg majdnem mindenki ebben a teremben rám szavazott, de nem fogom arra kérni önöket, hogy tegyék fel a kezüket, ha tényleg így volt. [Nevetés] De garantálni tudnám, hogy nagy részük igen, mert mi mind ugyanazon a hullámhosszon vagyunk, emberek. [Taps] Mind ugyanazon a hullámhosszon vagyunk, igaz? Ő tudja. Briannak körülbelül 30 másodpercre volt szüksége hogy ezt megfejtse, igaz? Mert mi tudjuk, hogy ugyanazon a hullámhosszon vagyunk.
De mi nagyszerű dolgokat teszünk majd. Nagyszerű dolgokat teszünk majd. Bármelyik eddigi háborúnál hosszab ideig vívtuk ezeket a háborúkat. Nem használtuk a valódi képességeinket, amelyekkel rendelkezünk. Visszafogtak bennünket. Meg kell szabadulnunk az ISIS-től. Megszabadulni az ISIS-től. Nincs választásunk. [Taps] Radikális iszlám terrorizmus. És megmondtam tegnap – ki kell írtani a föld színéről. Ez gonoszság. Ez gonoszság. És tudják, én meg tudom érteni a másik oldalt. Mi mindannyian meg tudjuk érteni a másik oldalt. Lehetnek háborúk országok között, lehetnek háborúk. Meg lehet érteni, mi történt. Ez olyan valami, amit senki sem tud megérteni. Ez olyan szintű gonoszság, amit még nem láttunk. És önök oda fognak menni, és tüneményes munkát fognak végezni. De véget fogunk neki vetni. Itt az ideje. Épp most van itt az ideje, hogy véget vessünk neki.
Csatlakozni fog önökhöz valaki, aki rendkívüli. A különféle tisztségekre, ilyen meg olyan miniszteri helyekre, ezekre a nagyszerű pozíciókra, általában öt, hat, hét, nyolc emberrel találkozom. És nagyszerű átmeneti időszakunk volt. A tehetségek bámulatos csapata állt rendelkezésünkre. És mellesleg, Flynn tábornok is éppen itt van. Tedd fel a kezed! Micsida jó fickó. [Taps] Meg Reince és az egész csoport. Reince – tudják – nem törődnek Reince-szel. Ő egy ilyen politikai figura, akiből szupersztár lett, igaz? Reince-ről nem kell beszélnünk.
De egy akkora hatalmas, óriási sikerünk volt. S amikor interjúvolom mindezeket a jelölteket, akiket Reince meg az egész csapat hoz elém, nagyon-nagyon gyorsan zajlott minden, és ebben az esetben olyan gyorsan ment – mert például a mezőgazdasági miniszteri posztra hat vagy hét vagy nyolc jelölttel kellett találkoznom, akit éppen nemrég neveztünk meg, Sonny Perdue, Georgia volt kormányzója. Fantasztikus fickó. De hat, hét, nyolc emberrel kell találkoznom egy bizonyos hely betöltéséhez. Mindenki szeretné megkapni.
De találkoztam Mike Pompeoval, és ő volt az egyetlen fickó, akivel találkoztam. Nem akartam senki mással sem találkozni. Azt montam, mindenki mást mondjatok le. Mondjatok le. Most őt lényegében jóváhagyták, de még egy kis politikai játékot játszanak velem. Ő volt az egyik a három közül. Na most, tegnap este, mint tudják, Mattis tábornokot – fantasztikus fickó – és Kelly tábornokot jóváhagyták. [Taps] És Mike Pompeonak is ebben a csoportban kellett volna lennie. Úgy volt, hogy ők hárman lesznek. El tudják képzelni mindezeket a fickókat? Az emberek tisztelik, tudják, tisztelik azt a katonai logikát. A politikai embereim azonban nem állnak olyan jól. A politikai embereim azért nem állnak olyan jól, de önök. De mind átjuttatjuk őket, de némelyeknél egy kicsit tovább fog tartani a dolog, mint másoknál.
De Mike szó szerint – volt egy csoportom – mi? Kilenc különböző ember. Most be kell valljam, nem bántam, hogy le kellett mondani nyolc találkozót. Nem volt ez a legrosszabb dolog a világon. De vele találkoztam, és azt mondtam, ő olyan jó! West Pointban évfolyamelső volt!
Márpedig én sokat tudok a West Pointról. Én egy olyan személy vagyok, aki erősen hisz a tudásban. Valójában minden alkalommal, amikor azt mondom, hogy volt egy nagybátyám, aki 35 éven át az MIT nagyszerű professzora volt, aki sokféleképpen fantasztikus munkát végzett, akadémiailag – egy akadémiai zseni volt – erre azt mondják: ez a Donald Trump egy entellektüell? Higgyék el nekem, én egy olyan okos személy vagyok. [Nevetés] És azonnal felismertem. Tehát első volt a West Pointon, és lényegében szintén első volt a Harvard jogi karán. És akkor eldöntötte, hogy elmegy katonának. És jelöltette magát a kongresszusba. És akármihez kezdett, mindenben sikeres volt. Az emberek kedvelik, de számomra ennél is fontosabb, hogy mindenki tiszteli. És amikor elmondtam Paul Ryannak, hogy ezt akarom csinálni, mondhatnám, ő volt talán az egyetlen személy, aki nem volt teljesen elragadtatva – igaz, Mike? Mert azt mondta, nem akarom elveszíteni ezt a fickót.
De önök egy valódi csillagot kapnak. Önök egy totális drágakövet kapnak. Ő egy drágakő. [Taps] Majd meglátják. Majd meglátják. És különben is, önök közül már sokan ismerik őt. De majd meglátják. És megint nagyszerű emberek jönnek majd. De ez az egy, ez valami… ez valami különleges lesz. Mert ez – ha meg kellett volna neveznem a legfontosabbat – ez biztosan talán… tudják, bizonyos módon, mondhatni, hogy a legfontosabb. Önök úgy végzik ezt a munkát, mint ahogy arra ebben a teremben mindenki képes. És a tábornokok csodálatosak, és a harc csodálatos. De ha megadjuk nekik a megfelelő irányt, apám, mennyivel könnyebb lesz a küzdelem! És apám, mennyivel kevesebb emberéletet veszítünk, s milyen gyorsan győzünk. És ez az, amit tennünk kell. El kell kezdenünk ismét győzni.
Tudják, amikor fiatal voltam, és amikor – persze most is fiatalnak érzem magam. 30, 35, 39 évesnek érzem magam. [Nevetés] Azt mondta valaki, fiatal vagy? Azt válaszoltam: úgy gondolom, fiatal vagyok. Tudják, amikor annak a kampánynak az utolsó hónapjában voltunk, négy helyre, öt helyre, hét helyszínre is eljutottam. Beszéd beszédet ért, 25 ezer, 30 ezer ember, 15 ezer, 19 ezer – az egyik helyszíntől a másikig. Fiatalnak érzem magam.
Amikor fiatal voltam – és azt gondolom, mi mindannyian lényegében fiatalok vagyunk. Amikor fiatal voltam, mi ebben az országban mindig valamiben győztünk. Győztünk a kereskedelemben. Győztünk a háborúkban. Egy bizonyos korban, emlékszem, egyik oktatómtól hallottam, hogy „az Egyesült Államok sohasem veszített háborút”. És utána, aztán meg olyan volt, mintha sose nyertünk vona meg semmit. Már nem győzünk. Az a régi mondás, hogy „a győztesnek jár a zsákmány” – emlékeznek rá. Mindig azt mondtam, tartsuk meg a kőolajat. Nem voltam Irak pártolója. Nem akartam Irakba menni. De meg kell mondjam önöknek, ha már ott voltunk, nem jó, ahogy távoztunk. És mindig hozzátettem, hogy tartsuk meg a kőolajat. Persze ezt gazdasági okokból mondtam. De ha belegondolsz, Mike, ha megtartottuk volna a kőolajat, valószínűleg most nem lenne ISIS, mert elsősorban abból csináltak maguknak pénzt. Tehát meg kellett volna tartanunk az olajat. Na de OK. [Nevetés] Lehet, hogy lesz rá még egy alkalmuk. De tény, hogy meg kellett volna tartani az olajat.
Hiszem azt, hogy ez a csoport lesz az egyik legfontosabb csoport ebben az országban ahhoz, hogy biztonságban élhessünk, hogy megint győztesek lehessünk, hogy minden problémának véget vessünk. Olyan sok egymással összefonódó problémánk van, amelyekre nem is gondolunk, amelyek összefüggnek azzal a pusztítással és félelemmel, amelyet ezeknek a beteg embereknek a csoportja okozott. Tehát csak azt mondhatom, hogy ezer százalékban önökkel vagyok.
És hogy önök az első állomásom, annak az az oka, hogy – mint ahogy önök is tudják – állandó hadiállapot van a média és közöttem. Ezek a világ legtisztességteleneb emberi lényei. [Nevetés és taps] Ezek valahogy úgy állították be, mintha viszályom lenne a hírszerző közösséggel. És szeretném, ha tudnák: az, hogy elsőként önökhöz látogattam, annak pont az ellenkezője az oka – pontosan. És ezt ők is megértik.
És amit a számokkal kapcsolatban magyaráztam. Tegnap a beszéddel csináltunk valamit. Mindenkinek tetszett a beszéd? [Taps] Jó értékeléseket kaptam. De ott volt egy embertömeg a mezőn [Trump a nemzeti korzó pázsitjára gondolhatott – a szerk. megj.]. Látták. Tömve volt. Erre felkelek én ma reggel, bekapcsolom az egyik tévécsatornát, ők meg egy üres mezőt mutatnak. Mondom, álljunk meg egy pillanatra, én tartottam a beszédet. Felnéztem, és a mező – úgy tűnt, egymillió, másfél millió ember. Ők meg olyan teret mutattak, ahol gyakorlatilag senki sem álldogált. És azt mondták, hogy Donald Trump nem sokakat vonzott. Mondom, majdnem esett az eső, az eső biztosan elriasztotta volna őket, de Isten letekintett és azt mondta, nem hagyjuk, hogy essen az eső a beszéded alatt.
Valójában, amikor először elkezdtem, azt mondtam, ó, nem! Az első sornál néhány csepp rámesett. És azt mondtam, ó, ez nagyon rossz, de túltesszük magunkat rajta. De az az igazság, hogy azonnal elállt. Bámulatos volt. És aztán valóban napsütéses volt. És aztán lejöttem és azonnal elkezdett zuhogni, amikor eljöttem. Zuhogott. De, tudják, van valami, ami bámulatos, mert – úgy tűnt –, őszintén, úgy tűnt, másfél millió ember. Az volt, ami volt. De egészen a Washington-emlékműig nyúlt vissza. És akkor bekapcsolom – és tévedésből ezt a csatornát kapom, s az egy üres mezőt mutat. És azt mondták, hogy 250 ezer embert vozottunk. Na már most, ez nem rossz, de ez hazugság. Szó szerint 250 ezer ember volt csak körülöttünk – tudják, abban a kis arénában, amit építettünk. Csak ott volt 250 ezer ember. A további húsz utcányi terület, egészen a Washington-emlékműig, tömve volt. Tehát megfogtuk őket, szépen megfogtuk őket. S úgy gondolom, hogy nagy árat fognak fizetni ezért.
Tegnap volt egy másik, ami érdekes volt. Az Ovális Irodában van egy szép dr. Martin Luther King-szobor. S én véletlenül szeretem Churchillt is, Winston Churchillt. Azt hiszem, legtöbben szeretjük Churchillt. Nem a mi országunkból való, de sok köze volt hozzá. Segített nekünk; igazi szövetséges. És, mint tudják, Churchill szobrát kivitték – a mellszobrát. S mint ahogy valószínűleg olvasták, a miniszterelnök rövidesen hazánkba jön. S azt akarták tudni, hogy vajon vissza akarom-e helyezni, vagy sem. Mondom, abszolút, de időközben van Churchill mellszobrunk.
Hát a Time magazin tudósítója – és én már voltam a címlapjukon, úgy 14 vagy 15 alkalommal. Úgy gondolom, hogy minden idők rekordját tartjuk a Time magazin türténetében., Például, ha Tom Brady van a címlapon, az egyszer van, mert megnyerte a szuperkupát vagy valami ilyesmit, igaz? [Nevetés] Én meg 15 alkalommal voltam a címlapjukon csak az idén. Nem hiszem, Mike, hogy ezt a rekordot valaha is meg lehet dönteni. Egyetértenek ezzel? Mit gondolnak?
De azt akarom mondani, hogy azt mondták, hogy – és ez nagyon érdekes – Donald Trump leszedte a mellszobrot, a dr. Martin Luther King szobrát. Pedig nagyon is ott volt. Csakhogy állt előtte egy operatőr. [Nevetés] Így hát Zeke – a Time magazinos Zeke írt rólam egy sztorit, hogy én vettem le. Sose csinálnék ilyet, mert nagy tisztelettel vagyok dr. Martin Luther King iránt. Dehát ilyen becstelen a média.
Na most, a nagy történet – a helyreigazítás – na, az hol volt? Volt egy sornyi? Egyáltalán méltóztatták beletenni? Tehát csak azért szeretem ezt mondani, mert szeretem az őszinteséget. Szeretem az őszinte tájékoztatást.
Elmondom önöknek egy utolsó alkalommal – annnak ellenére, hogy azt mondom, ha majd beengedik az emberek ezreit, akik megpróbáltak bejutni – mivel újra jönni fogok –, akkor nyilván nagyobb termet kell majd szereznünk ide. [Taps.] Lehet, hogy nagyobb termet kell majd szereznünk önöknek. Tudják? És talán-talán majd olyan valaki építi fel, aki tudja, hogyan kell építeni, és akkor majd nem lesznek oszlopok. [Nevetés] Értik, ugye? (Taps.) Megszabadulunk az oszlopoktól.
Nem, valójában csak azt akartam mondani, hogy szeretem önöket, tisztelem önöket. Nincs senki, akit jobban tisztelnék. Önök fantasztikus munkát fognak végezni. És ismét győzni kezdünk majd, és önök fogják vezetni a rohamot.
Tehát mindannyiuknak nagyon köszönöm. [Taps] Köszönöm – önök mind szépek. Mindannyiuknak nagyon köszönöm. Érezzék jól magukat! Vissza fogok jönni. Vissza fogok jönni. Köszönöm.”
