A „ksrna slava”, a keresztségi ünnep a szerbeknél családi ünnep, a karácsony és a húsvét mellett minden szerb ortodox család legfontosabb napja, amely nem létezik más ortodox keresztény, sem más szláv népeknél. A „slava” szó a szerb nyelvben önmagában is ünnepet jelent.
A szlava és a vele összefüggésben lévő szokások eredetileg nem keresztény, és nem is egyházi eredetűek, a kereszténység előtti időkből származhatnak, és ősi kultuszokhoz kapcsolódhattak. Vannak kutatók, akik szerint a szokás onnan ered, hogy egyes családokat azon a napon kereszteltek meg, amikor az egyház egy bizonyos szentet ünnepelt, így ez a szent lett egy-egy család védőszentje, de létezik olyan értelmezés is, hogy amikor valamely szerb család keresztény hitre tért át, a család feje a keresztény hittérítő tanácsára a pogány házi szent helyett valamely keresztény szentet választotta házi védőszentjévé. Ennek ünnepét nevezték el szlavának vagy szvecsársztvónak.
Együtt a család: Snežana (álló sorban balról az első) a szüleivel, a gyerekeivel, a testvérével és annak a lányaival
Minden szerb családnak van védőszentje, ezt nemzedékről nemzedékre, apáról fiúra szállva viszik tovább a családok, és a nők a férjhezmenetelük után a férj családjának a szentjét ünneplik a közös házban. A leggyakoribb védőszent Szent Miklós, de népszerű Szent György (Đurđevdan), valamint Keresztelő Szent János és Szent Mihály Arkangyal is. Az óbecsei Snežana Sekulić a családjával Szent Miklós napján (december 19., Sveti Nikola, Nikoljdan) ünnepli a szlavát.
„Szent Száva vezette be, hogy minden családnak lehet egy védőszentje, így alakult át fokozatosan a pogány hit a védőszent ünnepévé. A szlavát a családok a szülőknél ünneplik, hacsak nem állapodnak meg másként a családtagok. Mi ezt akkor vállaltuk magunkra, amikor apukám megöregedett. A szlava napján az ünnepeltek, vagyis a gyertyahordozók (szvecsárok), többnyire a gyerekek és a család férfitagjai szentmisére mennek, elviszik a templomba a koljivót, azaz a főtt, dióval, csonthéjasokkal készült búzasüteményt, a szlavás kalácsot, a bort és a gyertyát, amit a pap megáld – ez rendkívül megindító, mert sokan együtt énekelnek ilyenkor, majd mindenki hazamegy az ünnepi ebédre” – mondja Snežana.
A védőszent nevenapja
Áldást kap a szlavás étel és vörösbor
A védőszent nevenapján (krsno ime) egymásnak adják a kilincset a barátok, szomszédok és rokonok az ünneplő háznál, ahova hívás nélkül is be lehet kopogtatni, mert a szvecsárok szívesen fogadnak mindenkit. „Ma már annyit modernizálódott a dolog, hogy a család értesíti a rokonokat, ismerősöket, hogy ünnepelnek, mert gyakorlati okokból szeretnénk azt megtudni, hogy ebédre vagy vacsorára várjuk-e őket” – teszi hozzá Snežana.
A Sekulić család igyekszik betartani a hagyományokat, és a böjt ellenére is rendkívül gazdag asztallal várják a vendégeket, sőt még arra is ügyelnek, hogy egy hagyományos, kézi készítésű zlakusai kerámiaterítéket használjanak ezen a napon.
A terítéken megjelenik a díszes szlavás kalács, amit hagyományosan a háziasszony maga készít, majd a családtagok vágyszimbólumokat helyeznek el rajta attól függően, ki mit kíván magának, ki miért imádkozik. Az öt részből álló, fonatos szélű kalácson megjelennek a Krisztus öt sebét szimbolizáló pecsétek is.
Szent Miklós ünnepe a karácsonyi böjt idejére esik, amikor szerdánként és péntekenként vízzel, minden hétfőn, kedden, csütörtökön olajjal főznek, szombatokon és vasárnapokon pedig lehet hal is az asztalon. Ha a szlava böjtkor van, akkor a vendégek is kénytelenek betartani a böjtöt a közös ünnepi étkezések alkalmával. Étkezés előtt elmondják a Miatyánkot, és Snežanánéknál egyházi szláv nyelven tropárt, azaz az ünnepelt szent életéről szóló himnuszt is énekelnek.
Halászlé, füstölt sült hal, böjti szárma és böjti piték kerülnek az asztalra. A vendégeket először a koljivóval kínálják meg a házigazdák. Snežanáéknál ilyenkor roskadoznak az asztalok és a konyhapult is, a sós és édes böjti finomságok több napon át készülnek.
„A szlava sok tudást, munkát és szeretet követel – ez a háziasszony áldozata, de ha béke és boldogság van a szívében, ez örömöt hoz a házba. Nekünk az ünnepünk dupla öröm, mert fedi egymást a szlavánk és a karácsonyi ünnepkör” – állítja Snežana.
Szlava után szerb karácsony
Karácsonyi búza
Az ortodox keresztények naptára a nyugati keresztényekéhez képest két héttel eltolódik, mert a Julianus-naptár szerint tartják az ünnepeiket. Náluk is a legszebb és legmeghittebb ünnep január 7-én a karácsony, amit különleges hagyományok és szokások jellemeznek, amelyek nagy része szintén a kereszténység előtti időkre nyúlik vissza.
A karácsonyi időszak november 28-án kezdődik, és hat héten keresztül tart, szigorú 40 napos, szentestéig tartó böjt mellett.
„Szent Borbála napján (dec. 17., Sveta Varvara, Sveta Barbara) elültetjük a karácsonyi búzát, a közepére poharat teszünk mécsessel, és piros masnival átkötjük. Megszentelt Szent Szávára, azaz egy nappal Szent Miklós előtt megfőzzük a búzát, amiből a koljivo készül. A karácsonyt megelőző három vasárnap mindegyikén a család tagjait köszöntik: Detinci napján a gyermekeket, a Matericén az édesanyákat és egy héttel karácsony előtt, az Oci vasárnapján az édesapákat ünneplik – régi szokás, hogy az ünnepelteket ilyenkor titokban az asztalhoz kötözik, ők pedig a szabadságukat ajándékokkal váltják. Január 5. Tucindan – rendszerint ilyenkor vágják le a malacot, melyet másnap megsütnek, és karácsony napján megesznek. Ez a szokás a török hódoltság alatt azért alakulhatott ki, hogy a malaccal tartsák távol a háztól a törököket ezen a napon” – tudom meg Snežanától.
Gazdag böjti kínálat kézműves szerb kerámiákban tálalva
A szenteste, azaz a badnje veče január 6-ára esik, amikor a régi szokás szerint a férfiak kora reggel az erdőben háromszori fejszecsapással tölgyfaágakat (badnjakot) vágnak. Ez a tölgyfa az örökkévalóságot, valamint az ősök és leszármazottak közötti folytonosságot szimbolizálja. Az ünnepi szentmise után a templomok előtt ilyenkor nagy tüzek gyúlnak, amelyekben badnjakot égetnek, amelynek szikrái a boldogságot, az egészséget és a gazdagságot jelképezik. A kórigyáló gyerekek (korinđaši, vertepi, koledari) a templomi szertartás után indulnak a házakhoz, akiket a lakók süteménnyel és pénzzel ajándékoznak meg.
Valamikor az ötórai beharangozás után a családfő bevitte az általa kivágott badnjakot és a Krisztus születésének a helyét jelképező szalmát a házba, és szétszórta a padlón, a háziasszony pedig diót és cukorkát szórt a szalma közé, amit a kisgyerekek kiscsibéket utánozva, csipogva kerestek az asztal alatt – a csipogás azt szimbolizálta, hogy Jézus úgy óvja az embereket, mint tyúkanyó a kiscsibéket.
Van, ahol hal kerül az asztalra szentestén, máshol mákos vagy diós tészta, böjtös pite, paradicsomleves, pogácsa. A csesznica (česnica), azaz a karácsonyi kalács ezen a napon készül el.
Január 7-én, karácsony napján ébredés után a család tagjai gratulálnak egymásnak, ez a „mirbožanje”, az elnevezés pedig az ilyenkor kimondott szavak összevonásából ered: „Isten békéje – Krisztus született!” (Mir Božji, Hristos se rodi), a válasz pedig: „Valóban megszületett” (Vaistinu se rodi).
Ég a badnjak a templom udvarán
Karácsony első napját a délelőtti liturgiát követően szűkebb családi körben ünneplik. Ezen a napon a legfontosabb étel általában a sült malac és a csesznica.
„A csesznica lehet sós és édes, nálunk tele van dióval, csonthéjasokkal, mézzel. A háziasszony sütéskor egy olyan pénzérmét rejt bele, ami egész évben az ikonon áll, és amit persze előtte megmos. Akinek a pénzes rész jut a csesznicából, a hagyomány szerint az lesz a családból a legszerencsésebb a következő évben. Attól, akihez kerül, a házigazdának vissza kell vásárolnia az érmét” – meséli Snežana.
A szerb családok karácsonykor is számítanak vendégre: az első vendégnek férfinak kell lennie, hogy fiú gyermekáldás kerüljön a házra. Az első vendéget, vagyis a „položajnik”-ot, illetve “radovan”-t megajándékozzák – Snežana fontosnak tartja kiemelni: az ünnepkör ajándékainak sosem tárgyi értéke, hanem isteni üzenete van.
A szerb karácsony, akárcsak a szlava, három napig tart. A karácsony másnapja a Szent Szűzanyának szentelt istennap, amikor a templomokban a Szent Szűzanya tiszteletére gyűlnek össze, a néphitben pedig a megbékélés és a jó cselekedetekre való emlékezés napja ez. Az ünnep Szent István (Sveti Stefan, Stevandan) napjával ér véget.
