Erre szólította fel a vajdasági magyarokat a Magyar Mozgalom Ügyvivő Testülete, amely a következő közleményt juttatta el a tájékoztatási eszközöknek:
Április 8-án a szavazóurnák elé járul a magyar nemzet, hogy megválassza Magyarország új összetételű Országgyűlésének tagjait. Mi, határon túli magyarok is éljünk választási jogunkkal: válasszunk és szavazzunk!
A Magyar Mozgalom szimpatizánsai, támogatói és tagjai gondolkodó, öntudatos és cselekvő emberek, akik a nemzeti ügyek mellett, a közösségi szolidaritást és az egyéni szabadságjogok tiszteletét egyaránt fontosnak tartják. Politikai kérdésekben önállóan döntenek, mérlegelik a pro és kontra érveket, elutasítják a felülről jövő elvárásokat és a tényeket nélkülöző propagandát.
A Magyar Mozgalom Ügyvivő Testülete a helyes és elvárt választói döntés megfogalmazása helyett, olyan szempontokra kívánja felhívni a figyelmet, amelyeket döntésük meghozatalakor mérlegelniük érdemes a délvidéki magyar szavazóknak.
Idézzük fel mindenekelőtt, hogy melyik kormány idején született meg 2010-ben a határon túli magyarok kettős állampolgárságát lehetővé tevő törvény. Mérlegeljük továbbá, hogy mely politikai pártok támogatják és melyek ellenzik a határon túli magyarok szavazati jogát. Ha nem lenne szavazati jogunk, nem szólhatnánk bele a Magyar Országgyűlés összetételének alakulásába.
A mindennapi tapasztalataink alapján gondoljuk át azt is, hogy hogyan viszonyul a szerbiai hatalom a magyar közösséghez, és van-e ebben a magyarországi politikai erőknek felelőssége. Gondoljunk a magyarlakta települések egészségügyi ellátásának leépítésére, a magyar nyelvű felvételi megszüntetésére az állami jogi karon, a kis létszámú iskolai tagozatok felszámolására, a magyarul nem beszélő közhivatalnokok számának gyarapodására, a magyar kérelmezők vagyon-visszaszármaztatásának akadályozására, a magyarlakta falvak pusztulására vagy a kisebbségi autonómia leépítésére. Utána mérlegeljük, hogy a kiemelkedően kedvező helyzetünkről szóló hamis kép kialakítása mennyiben a VMSZ „érdeme”, és mennyiben a magyar kül- és nemzetpolitika mulasztása. Fontoljuk meg azt is, mely magyarországi pártok alkalmaznak diszkriminatív gyakorlatot a magyar-magyar párbeszédben, és melyek tekintenek legitimnek minden határon túli magyar szervezetet, amely magyar szavazatokkal szerezte meg legitimációját. Végezetül gondoljuk végig, hogy mely politikai párt vagy pártok nem áldoznák fel semmilyen körülmények között a határon túli magyar közösségek érdekeit a szomszédos országokkal ápolt jószomszédi viszonyért.
Idézzük fel azt is, hogy mely kormány indította útjára az elmúlt évtizedek legnagyobb volumenű határon túli gazdaságfejlesztési programját. Mérlegeljük azt is, hogy a nemes szándékot a gyakorlatba átültető pályázati rendszer a Vajdaságban mennyiben segítette a magyar közösség természetes népességfogyásának és kivándorlásának a megállítását. Gondoljuk át, hogy a VMSZ túlélését segítő párezer megvásárolt szavazaton és néhány jómódú nagyvállalkozó további gazdagításán túl, hozott-e kézzelfogható eredményeket a program. Gondoljuk végig azt is, hogy van-e olyan magyarországi politikai erő, amely megszüntetné a határon túlra irányuló gazdasági támogatásokat. Végezetük gondoljuk át, hogy mely politikai párt vagy pártok mutatnak hajlandóságot a pályázati prioritások átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá tételére, továbbá olyan átalakítására, amely a korrupciógyanús szavazatvásárlás helyett a gyermekvállalást, az életképes, de fejlesztési forrás hiánnyal küzdők megerősödést és a támogatásra rászorulókat helyezné előtérbe.
Az elvándorlás miatt szétszakadt vajdasági magyar családok életében egyik központi kérdéssé vált a naponta, hetente ismétlődő többórás várakozás a magyar – szerb határon. Ne tévesszük ezért szem elöl, hogy mely politikai pártok vállalták fel a közelmúltban az ingázó emberek életét megkeserítő határátlépés napirendre tűzését. Gondoljuk végig, hogy milyen mértékben nyújtanak majd megoldást az átlépés sokszor szándékos lassítására azok a határátkelő-fejlesztések, amelyek száz kilométeres távolságú kerülőt jelentenek a Horgos-Röszke, Királyhalom-Ásotthalom vagy Kelebia-Tompa átkelőhöz képest. Mérlegeljük, hogy mely politikai erő vagy erők lennének hajlandóak a felsorolt határátkelők ki-és beléptetési rendszerének és gyakorlatának átfogó felülvizsgálatára.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy melyik kormányzati ciklusban érkezett a legnagyobb összegű anyagi támogatás az itteni magyar intézmények működtetésére és fejlesztésére. De tegyük fel azt a kérdést is, hogy a rendszerváltás utáni kormányok támogatása nélkül mi történt volna legfontosabb intézményeinkkel. A tisztesség kedvéért emlékezzünk arra is vissza, hogy mely kormányok idején indult útjára 2003-ban és 2004-ben a szabadkai és a zentai tehetséggondozó gimnáziumok és a szabadkai tanítóképző kar, továbbá 2006-ban a Pannon RTV története. Mérlegeljük azt is, hogy a választáson indulók között vannak-e olyan pártok, amelyek csökkentenék az identitásmegőrzésre (oktatás, művelődés, média) fordított támogatásokat. De azt is gondoljuk át, hogy a VMSZ által működtetett klientúra-rendszer hány délvidéki magyar tanárt, művészt és újságírót kényszerített szülőföldjének elhagyására, és hány tízezer itteni magyar veszítette el a pártalapú foglakoztatás miatt a kisebbségi magyar érdekvédelembe vetett bizalmát. Gondoljuk át végezetül, hogy mely politikai párt vagy pártok lennének készek olyan támogatási rendszer felállítására, amely az anyagi függés miatti lojalitás és a VMSZ-hez kötődő luxusberuházások helyett az értékmegőrzést és -teremtést helyezné előtérbe a Délvidéken.
Válasszunk és szavazzunk!
