Percenként egymillió műanyag palackot vásárolunk világszerte. De hova lesznek, miután elhasználtuk őket?

1970-ben feleannyian éltek a Földön, mint most. Nem volt ilyen mértékű az energiafelhasználás. Nem szaladgált ennyi autó az utakon. Nem volt még téma az éghajlatváltozás, az édesvízkészlet vagy az őserdők kiirtása.

És már akkor is bajok voltak.

Egy amerikai egyetemista, Denis Hayes kezdeményezésére indult a Föld Napja mozgalom 1970. április 22-én. Azóta 195 ország csatlakozott és ez a nap cselekvő ünneppé vált, ami azt célozza meg, hogy legalább minimális mértékben, de minden ember tegyen valamit a jó ügy érdekében. Minden évben kijelölnek egy témát, ami köré szerveződik a Föld Napja, ez 2018-ban a „Műanyagmentes világ” (End Plastic Pollution).

Két év múlva, 2020-ban lesz a Föld napja mozgalom ötvenedik évfordulója, addig az időpontig „visszaszámlálást” hirdettek a szervezők, amelyben mozgósítani kívánják a lakosságot, iskolákat, egyetemeket, tanulókat, non-profit szervezeteket, nagyvállalatokat, helyi önkormányzatokat és a sajtó képviselőit: tegyenek a cél érdekében, hívják fel a figyelmet a problémára és a rendkívül egyszerű megoldásra. „Egyszer se vedd, ne fogadd el!” – így hangzik az üzenet, amelynek megszívlelésével talán csökkenthető lesz 2020-ra a műanyagok környezetszennyező hatása és nem fulladunk bele szó szerint a plasztikba.

A világon több mint 400 millió tonna műanyagot gyártanak évente és ennek mindössze 9 százalékát hasznosítjuk újra. Körülbelül ugyanennyit elégetünk, a maradék 80 százalék viszont a természetben végzi. Mindössze két évtized alatt sikerült megdupláznunk a műanyag hulladék mennyiségét. Évente 5-10 millió tonna műanyag kerül az óceánokba – ami a műanyag súlyát tekintve igen tekintélyes mennyiség – ennyi szemetet még akkor sem tudna lebontani a természet, ha feltalálnák a polietilén-tereftalátot megemésztő organizmust. Nem elég a meglévő probléma, a következő 25 évben a műanyag termékek mennyisége háromszorosára fog növekedni a becslések szerint.

Vegyünk egy olyan hétköznapi terméket, mint a szívószál. Az átlagos használati ideje 20 perc, majd kikerül a szemétbe. Lebomlási ideje 500 év. Aki eljutott idáig az olvasásban, annak ez biztosan eszébe jut legközelebb, amikor felkap egyet az italához. Egy szívószál esetében még szelektív gyűjtésről és újrahasznosításról sem beszélhetünk, mert senki nem veszi a fáradtságot, hogy oda dobja.

Azt az egy elgondolkodtató tényt legalább érdemes megjegyezni és „magunkkal vinni” a mindennapokba, hogy egy műanyag palackos víznél a műanyag PET palack előállításához sokkal több vizet használnak (pocsékolnak) el, mint amennyi aztán belekerül.

A mai napon a Google-re kattintva Jane Goodall rövid üzenetét nézhetjük meg minden nyelven feliratozva.

Az alábbi videón pedig Walter Cronkite, a legendás televíziós műsorvezető beszél az első Föld napján, 1970. április 22-én: