Kezdjük az elején, mert hiába írtam már ötször erről az ügyről, még azok számára sem érthető teljesen, akik érintettek.
A szerb belügyminisztérium még a 2010-es évek elején meghatározta, hogy a 2011-től kiadott rendszámtáblák hét évig érvényesek, utána cserélni kell őket. Aztán tavaly ugyanez a minisztérium hozott egy döntést, amely értelmében a rendszámtáblák szavatossági ideje nem hét, hanem kilenc év, így nem kell őket lecserélni. Mivel a 2011-ben kiadott forgalmi engedélyek hátulján a rendszámtábla érvényességi ideje lejárt (H pont alatt), az államvezetés úgy oldotta meg a problémát, hogy január 1-től az autósok egy szerb és angol nyelvű, A4-es papírt kapnak, amelyen az áll, hogy a rendszámtábla még két évig érvényes. (Kivéve azok az autósok, akik szintén 2011-ben kapták a rendszámtáblájukat, de abban szerepel az Š, a Đ, a Č, a Ć, a Ž, a W, vagy az Y betű, nekik mindenképpen cserélniük kell az idén a rendszámtáblát, és vele együtt a forgalmit is, s új matrica is jár e „szerencséseknek”).
No, de kanyarodjunk vissza az A4-es papírhoz, amelyet a magyar rendőrség a Bécsi Egyezményre hivatkozva nem fogad el, s az ilyen dokumentummal érkező sofőröket visszafordítja a határon.
„Az 1980. évi 3. törvényerejű rendelettel kihirdetett, az 1968. évi november hó 8. napján Bécsben aláírásra megnyitott Közúti Közlekedési Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 35. cikk 1. pont a) alpontja alapján a Szerbia Köztársaság forgalmi engedélyeinek meghosszabbítására kiállított A4-es formátumú papírlap Magyarországon a határforgalom-, a mélységi- és a közúti ellenőrzések során nem fogadható el a gépjármű forgalmi engedélyének igazolására.”
– írta meg a Családi Kör hetilap érdeklődésére az Országos Rendőr-főkapitányság a választ, arra, hogyan járnak el a magyar határőrök, ha olyan autóval találkoznak, amelynek a forgalmijában lejárt dátum szerepel.
A múlt hét közepén, mikor már szinte mindenki arról beszélt, hogy csak idő kérdése, és a rendőrállomások elkezdik cserélni azoknak a forgalmiját (kicsit később szó lesz arról is, milyen papírok kellenek ehhez), akiknek a rendszámtáblájuk lejárt, a Szerb Belügyminisztérium úgy gondolta, rátolja a felelősséget Magyarországra.
Megkérték a magyarokat, engedjék át a „lejárt” rendszámú autókat
Tovább tart, s lassan már szappanopera hosszúságúra nyúlik az a történet, amely a szerbiai autók lejárt rendszámtáblájával kapcsolatos. Mint ismeretes, a szerb belügyminisztérium tavaly hozott egy döntést, amely értelmében a rendszámtáblák nem hét, hanem kilenc évig érvényesek, így nem kell őket lecserélni.
A Večernje novosti napilapnak a Szerb Belügyminisztériumban (MUP) megerősítették, hogy megkérték a magyarországi kollégáikat, a jövőben ne fordítsák vissza azokat a sofőröket, akiknek érvényes forgalmijuk és A4-es igazolásuk van. A MUP szerint az év eleje óta néhány sofőrt fordítottak vissza a szerb-magyar határon.
A belügyminisztérium levelében az áll, hogy az említett autók átestek a műszaki vizsgán, megfelelnek a közlekedésben kötelező szabályoknak, s valamennyi autó rendelkezik gépjármű-biztosítással is, s ennek az érvényességi ideje az autó szélvédőjén levő matricán látható.
Ebből a megnyilatkozásból azonnal látszik, hogy egy populista húzásról van szó, s a kiötlője is tisztában volt, hogy mekkora ökörség ez az egész, ugyanis a magyar rendőrség hivatalosan állást foglalt az ügyben, és kerek-perec kijelentette, nem engedi be azokat az autókat, amelyek azzal az A4-es igazolással érkeznek.
És arról nem szólt a fáma, hogy ha Magyarország be is engedné ezeket az autókat, mi történne Ausztriában, Németországban, Hollandiában egy mélységi ellenőrzés során? Persze hogy nem, mivel mindenki pontosan tudta, hogy mi történne: a közlekedési rendőr abban a pillanatban kizárná az autót a forgalomból, levenné a rendszámtábláját, s a gépkocsit onnantól kezdve csakis trélerre téve lehetne a szerb határig vontatni.
Ez a próbálkozás természetesen nem jött be, azóta nem is foglalkozott vele a szerb sajtó, kivéve talán a Blicet, amelyben megjelent egy cikk, hogy a szerb-magyar határon visszafordítják az A4-es igazolással érkező autókat. Az írás végén a szerző fel is tette a bátor kérdést, hogy miért teszik ezt a magyarok, mikor a bosnyákok, a montenegróiak és a macedónok is elfogadják a papírt…
Még ezer évig érvényes a műszaki vizsgája
A szerbiai utakon minden megtörténhet, még az is, hogy találkozunk egy olyan autóval, amelynek a műszaki vizsgája még ezer évig érvényes, egészen pontosan 3019. május 2-án jár le.
Ha most valaki azt hiszi, hogy a Szerb Belügyminisztériumból bárki is elismerte, hibáztak, a polgárok miattuk nem tudtak átmenni Magyarországra, az téved. Egyelőre semmi ilyen nem történt, viszont a beismeréssel egyenértékű az, hogy péntek óta a szerbiai rendőrségeken azok, akiknek a forgalmijában lejárt a rendszámtáblája érvényessége, kérhetnek új forgalmit. Nem kell új rendszám, nem kell új matrica, elég csak a forgalmi.
Ehhez a következő papírokat kell összegyűjteni:
-
az autó tulajdonosának a személyigazolványa
-
a 660 és a 654 dináros illeték befizetéséről szóló igazolás
-
az autóbiztosításról szóló kötvény (ahogy Vajdaságban a legtöbben ismerik: polisa) fénymásolata
-
regisztrációs lap (egyes helyeken ezt az autó biztosítását végző ügynökök ingyen, más helyeken 300 dinárért adják ki)
-
forgalmi
Ha ezek mind megvannak, akkor lehet befáradni a rendőrségre, s ott igényelni az új forgalmit, ami két évig, 2020-ig lesz érvényes, de nem lesz már rajta, hogy lejárt a rendszámtábla, mivel annak az érvényessége megegyezik majd az új forgalmi érvényességével.
A Szerbiai Belügyminisztérium arról, hogy péntek óta lehet cserélni a forgalmikat, úgy hallgat, mint a sír. Nem értesítették a tájékoztatási eszközöket, a regisztrációt végző rendőrállomásokon nincs semmiféle hivatalos dokumentum, amelyet esetleg kifüggesztettek volna az információs táblára. Előbb vagy utóbb, de meg kell törniük a hallgatást, de, hogy lesz-e ennek az ügynek következménye, felelősségre vonnak-e valakit?
Nagyobb összegbe mernék fogadni valakivel, hogy nem lesz, mivel egy következmények nélküli országban élünk, amelyből egyesek szerint divatból távoznak külföldre az emberek. Mi tagadás, ilyen vezetés mellett nem kell azon csodálkozni, hogy egyre többen követik a divatot…
A „csodálatos” Szerbia
Harminchét és fél év alatt olyan dolgokat éltem át, amelyeket más, normális ország állampolgárai hiába élnének kétszáz évig, akkor sem tapasztalnának meg. Alig múltam tíz éves, amikor elkezdődött a délszláv háború, s aztán darabokra hullott az ország.