„Az oldalon hemzsegő gyűlölet miatt törlöm magamat a Facebookról, aki el akar érni, az tudja az elektronikus levélcímemet”– jelentette be minap az egyik kedves haverom, s elhatározását tett is követte, azóta nem elérhető a profilja. Virtuálisan megszűnt létezni, de van egy olyan érzésem, hogy a való világban még csak most kezdett el igazán létezni.
Az utóbbi időben én is azon kapom magamat, hogy igyekszem mind kevesebbet lógni a közösségi oldalak virtuális környezetében, s inkább mással ütöm el a szabadidőmet. Ezidáig sem voltam túlzottan kíváncsi arra, hogy a szomszéd Teca néni tegnap éppen mit ebédelt, illetve hogy melyik cuki házi kedvenc képét osztotta meg a nagyvilág előtt. Habár, be kell, hogy valljam, az utóbbi hónapok felülről vezérelt gyűlölet- és propagandaáradatában mind inkább hiányoznak ezek az ártatlan megosztások, mert szó, ami szó valami, őszintén félek, hogy végérvényesen elromlott, megváltozott az egymás közötti viszonyunk, s ez jócskán levetítődik a közösségi oldalakon is. Cimborám szavajárása szerint az internet mindig is egy hatalmas kocsma volt. Most viszont, az elmúlt időszak aktuális történései kapcsán előkerültek a virtuális bugylibicskák és a bikacsökök, s egy-egy kétes eredetű, megkérdőjelezhető igazságtartalmú, félinformációkkal manipuláló, és indulatokat generáló hír kapcsán verik agyba-főre verbálisan egymást olyan nagy tudású, magukat értelmiséginek tartó emberek, akik korábban még együttes erővel próbálták megváltani a világot. Elég csak megemlíteni a vajdasági magyar családokat is szinte beteges mértékben megosztó és egymásnak ugrasztó, a menekültválság kapcsán kialakult, tudatosan gerjesztett idegengyűlöletet, vagy pedig a szerbiai, vajdasági magyar és magyarországi politikai (v)iszonyokat.
A gyűlölet fogalmát rengetegen próbálták már meghatározni, de nem hiszek az olyan, szépen hangzó Coelho, Oravecz és Osho álbölcsességeikben, ami szerint a gyűlölet könnyen átvált szeretetbe és vica versa. A gyűlölet inkább a tehetetlenség kiterjedése, ami miatt lefekvés előtt, a Miatyánk helyett mind többen rebegik el félálomban, hogy mindennapi gyűlöletünket add meg nekünk ma Féjszbukom.
